Múlt hét óta nem éppen a legjobb napjainkat éljük, Bencén ismét kijött a krupp. Most elég durván, múltkor ilyen állapotban már kórházban voltunk, de most bíztam benne, hogy megússzuk nélküle. Úgy tűnik, sikerül, 1 hét után tegnap és ma már elég jól van.
A mélypont csütörtök éjjel volt, akkor nagyon erős rohama volt, így életében először eljutottunk a kúpig is, de igazából az sem segített hosszú távon.
Utálom ezt a betegséget, sosem lehet tudni, mikor jön elő, rohadt alattomos. Bármikor, amikor megfázik, vagy előjön valami vírusos dolog, azonnal fülelek, hogy hogy is köhög, rekedt-e, nem fullad-e...
Kaptunk kölcsön a gyerekorvostól inhalátort, mert, amikor a Heimben voltunk a kruppjával, nem tartották indokoltnak a tb által támogatott felírást, mondván, még csak egyszer voltunk kórházban.Mindegy, a következő őszt nem kezdjük el inhalátor nélkül.
Így, hogy reggel 2 órán keresztül kúráljuk, napközben dolgozom(Apa volt itthon vele), aztán este és éjszaka ismét inhalálunk, ablakban ücsörgünk, orrot szívunk, Annát elhanyagoltuk kicsit, eléggé lelkiismeret furdalásom is volt, de szerencsére sikerült visszabillentenünk, most rá kell odafigyelni nagyon.
A legkisebbikről már nem is beszélve, mivel fáradt vagyok, így nem tudok figyelni a mocorgásaira, napok óta nem éreztem, és persze előjött a paraanyu szindróma is, hogy biztosan baj lehet. Persze tudom én, ha kicsit nyugiban vagyok, akkor jelez ő, csak mostanában a nyugi nem volt jellemző a mindennapjainkra. (Tegnap azért végre megnyugtatott, most is mocorog, szóval remélem, a fáradtság, az idegeskedés, az éjszakázás nem ártott neki ).
