A harmadik kilóg a sorból...

Nos, úgy tűnik van egy antiszociális babám.. 

Van már ugyan két gyerkőcöm, akik átestek a csecsemő korszakon, és lehet, hogy azért, mert baromi régen volt (legalább is számomra), de én nem így emlékszem a babázásra! 

Az emlékeimben gügyögő, nézelődő baba van, aki tisztába tevéskor puszilgatható, közben megejt egy-egy vigyort. Fürdéskor ellazul, nyugodtan tűri, hogy lemossam róla a napi mocskot... 

Ehelyett itt van nekem Soma, aki vagy eszik, vagy alszik, vagy sír.. Utóbbit mindaddig,amíg a kezembe nem kerül, és bel nem tudja fúrni a fejét a mellkasomhoz... Evés után kapok jó 10-15 perc nyugodt nézelődést a részéről, és néha-néha ilyenkor megjutalmaz egy mosollyal is, de ehhez persze baromi sokat kell tepernem..:)

A tisztába rakás zenei aláfestéssel történik, én énekelek, ő pedig túlüvöltve sír. (Lehet, hogy nem kellene énekelnem? ) Esélyem sincs megnyomorgatni, mert közben lever a víz, hogy igyekezzek, és megnyugodjon. 

A fürdés is emberkínzással ér fel nála, talán volt eddig 3 olyan alkalom, amikor megállt a tudománya a szájgörbülésnél, és nem jutott el a sírás szintjére, de szerintem ez is csak azért, mert enyhe sokkot kapott, hogy vízbe raktuk...

Érdekes módon, ha itthon a család, sokkal nyugtalanabb, kevesebbet alszik, többet sír (Már, ha lehet überelni a sírást).  Egyetlen szerencsém, hogy éjszaka az evésen kívül nem ébred, szépen alszik.

A kezemben nagyszerűen elvan, sőt, a kendőben még inkább, de nem szeretném hozzászoktatni mindezekhez. Két kezem van ugyanis, és mellette még 2 gyerekem, a háztartással, és minden vele járójával együtt.. 

Éppen mondtam Apának, hogy kendővel olyannak érzem magam, mint Chuck Norris, szinte bármire képes vagyok! 

Tudok mosógépbe pakolni, teregetni (bár Soma popsija időnként tolja magunk előtt a szárítót, először nm jöttem rá, hogyan lett önjáró teregetés közben..:) ), tudom a nagyokat fürdetni, öltöztetni, képes vagyok vasalni, egyedül a fürdés, hajmosás,mosogatás nem kivitelezhető így..Sajnos... De sokkal jobb lenne, ha mindezeket nem így kellene prezentálnom, hanem Soma közvetett közreműködése nélkül.. Szeretnék egy boldog babát, sosem lesz Soma sírás mentes, most úgy érzem...

Soma születése

Hetek óta készülök arra, hogy megírjam Soma születését, de valahogyan sosem volt erőm hozzá. Szeretném, ha nyoma lenne, mert szeretnék később is emlékezni az apró részletekre, amiket lehet, hogy egyébként pár év múlva elfelejtenék. Most viszont még rossz érzés visszagondolni a 6 héttel ezelőtti napokra (mert már 6 hetes nagyfiú! ) ). Nem azért, mert rossz élmény volt a szülés, hanem, mert Soma biztosan az utolsó  gyermekünk, így utoljára volt részem a szülésben, a terhességben, és minden velejárójával... 

Minden esetre nem halogatom tovább, kell, hogy nyoma legyen az ő érkezésének.

Szeptember 3-án, hétfőn reggel CTG-re kellett mennem. Szokás szerint a menet az volt, hogy reggel fél 8-ra orvos, ő megnézi a méhszájat, majd utána, ha nyitva a méhszáj, akkor Szülőszoba, ha zárva, akkor pedig mehetek CTG-re.

Így ment ez már 2 hete, előzőleg pénteken voltam az orvosomnál, és teljesen zárt méhszájjal engedett el.

Bár vasárnap elmentünk kicsit kirándulni, ennek ellenére az esélytelenek nyugalmával indultam el itthonról. 

Bence Apósommal maradt,mondtam neki, hogy sietek haza, Annát elvittük az oviba, neki beígértem az ebéd utáni hazajövetelt. 

Norbi kirakott a klinika előtt, és elindult dolgozni.

Én bementem az orvosomhoz, felfeküdtem matatásra, ő megvizsgált, aztán elképedt, hogy mit műveltem, bő 2 ujjnyi a méhszáj. Csak pislogtam, mondtam, hogy kirándultunk tegnap. :) 

Elküldött a Szülőszobára, hogy ott találkozunk. Kijöttem tőle remegve, hívtam Norbit, hogy jöjjön vissza, mert szülünk! 

Érdekes volt, mert most felkészületlenül ért az egész, és én nem akartam még szülni. Bár folyton mondogattam, hogy jöhetne már, de tudatosult bennem, hogy akkor most VÉGE  egy korszaknak végérvényesen. Ugyanakkor kezdődik egy új élet . Fura kettősség :)

A Szülőszobán felvették az adataimat, én közben elkezdtem félni, mert harmadiknál már tudja az ember,mi vár rá..:) 

Aztán jött a dokim fél 9-kor,  burokrepesztésre fel! Egyik gyereknél sem fájt a repesztés, most viszont igen..Alig akart sikerülni, aztán a dokim kereste a vizet, azt mondta, alig van valami víz, itt volt az ideje, hogy kijöjjön a baba..

Közben elintéztem a telefont Apósnak, hogy Bence felvigyázása nem 2 óra lesz, a kolléganőmnek, hogy elmenne-e Annáért, majd az ovinak, hogy a lányom mégis ott aludna, és más menne érte, mert fontos szülhetnékem támadt. 

Megérkezett Apuka is, aki rettentően boldog volt, hogy nem kellett bemennie dolgozni...:)

Én folyamatosan CTG-n voltam, és közben bejött a Szülésznő, Teca, hogy rendszertelenné váltak a fájások (miért, voltak?? ), ezért bekötne egy kis oxytocint. Bekötötte az oxy-t, és ez után már éreztem, hogy mégis vannak fájások... Nem mértük őket, mert úgyis látták a monitoron, hogy van-e és milyen gyakori.

Egy idő után Teca levett a CTG-ről, hogy menjek wc-re, és ,ha gondlom, és jobb úgy, akkor kicsit maradhatok állva is. Nem volt jobb, de mivel a gravitáció segít, így inkább maradtam úgy. 

Egyre erősebbek lettek a fájások, én csak markoltam az ágy szélét, közben Teca nyomta a derekamat, ami nagyon jó volt, mert, ha nem teszi, akkor talán le is szakadt volna. :) Aztán átvette Norbi ezt a hálás feladatot,akkor már szakadt rólam a víz.

Megjött a nyomási inger is, majd Teca örömteli dolgot közölt, azt mondta, ha azt érzem, hogy fájás nélkül is megmarad az inger, akkor nyomhatok is, és ,ha gondolom ,felfekhetek. Akkor én már semmit sem gondoltam, leginkább azt nem, hogy képes lennék megmozdulni, és egy akkor számomra hatalmasnak tűnő ágyra felfeküdni... de muszáj volt, mert megérkezett a dokim, aki vizsgálni akart, persze fájás közben.

Felkecmeregtem, közöltem vele, hogy nyomnom kell, és azt mondta, végül is szülni vagyunk itt, akkor hát nyomjak...

Itt aztán jött a magamon kívüliség. Azaz érdekes volt ez, mert a külső tényezőkből kevés maradt meg bennem, félig eszméletlennek tűntem, de az agyam közben kattogott. Hülyeségeken, pitiáner dolgokon... :)

Azon, hogy átalakítják az ágyat, ez jó, ez már a szülő póz. Közben, mint a grillcsirke, balra, jobbra kellett forognom, közben nyomnom, én pedig szót fogadtam. Aztán fél szemmel láttam, hogy Teca telefonál, nekem beugrott, hogy Annánál is így hívták a dokit, hogy szülünk, és milyen gyorsan meg is lett, ez jóóó jel! :) 

Berobogtak a tanulók, gondoltam magamban, ha már ők is itt vannak, akkor tényleg csak kint lesz már ez a gyerek. Ezen gondolatok között szorgosan nyomtam. Átsuhant az agyamon, hogy ne emeljem meg a csípőm, mert, bár nagyon jól esne, de így nem oda megy a nyomás, ahová kellene. Közben folyt rólam a víz,és magamban mérgelődtem, hogy de utálok izzadt lenni..:)  Éreztem ,hogy Soma egyre lejjebb kerül, és hallottam, hogy a dokim mondja, hogy pörgessük fel, mert nem jó neki  már odabent. Norbi a fejem tolta előre, és én mindezt úgy éltem meg, mintha abszolut kívülről szemléltem volna az eseményeket. Vártam, hogy a válla is kijöjjön, mert tudtam, hogy ez után már kicsusszan. És így is lett :) 

12 óra 51 perckor 3990 grammal és 60 cm-rel megszületett Soma :) Sötétlila volt a feje, mint kiderült a nyakán és a törzsén volt a köldökzsinór. 

Azonnal rám rakták, vele éltem meg először az azonnali testkontaktot, és meg kell mondanom, fantasztikus érzés :) 

Apuka ismét elválasztott bennünket a köldökzsinór elvágásával, ez után a stoppolás alatt Apuka karjaiban pihengetett, amíg én jajgattam, és sziszegtem, és közben röhögtem :) 

Örültem, hogy egészséges kisfiunk van,hogy  túl vagyok rajta, és vacogtam, mint a nyárfalevél. 

Nem egy leányálom egy szülés, akkor azt mondtam, örülök, hogy túl vagyok rajta.. Most pedig kicsit sajnálom, hogy nem lesz több. :)  "Az Anyák kicsit mind őrültek.."  :)