2013. november 27., szerda

Bence és a lába

Szeretnék írni jópofa történetet a gyerekekről, de -minden pesszimizmus és negatív gondolatok nélkül-  mostanában mindig csak megoldandó feladatok, és gondok előtt állunk. 
Ezeket nincs is kedvem kifejteni, címszavakban: betegség,kórház,családban lábtörés, hoszabb táppénz, meghiúsult időpontos vizsgálatok, vérvétel... 
Az egyik szintén 3 gyerekes barátnőmnek keseregtem, hogy ugyan mondja már meg, mi a fenét tettünk, hogy mindig csak a gondok jönnek?  Ő azt mondta, semmit, ez a természetes. 3 gyerekesek vagyunk, ráadásul egyik kicsi,másik pici, így a nagy számok törvénye alapján hatványozódnak a gondok is. Ami más 1-2 gyerekessel 1 év alatt történik meg, az a mi családunk 1 hónapja.
Megnyugatott, hogy nem valami rontás van rajtunk :) 
Így, mivel nem akarok picsogos, "mármegintcsakagondvan" bejegyzést írni, ezért jöjjön Bencém két aranyköpése:

(A zoknijára vár fürdés után, addig mezítláb van, ezért odaadja Annának a törölközőjét)
B.: Anna! Kivinnéd a törölközőmet? Én nem tudok kimenni, mert kopasz a lábam!

(Az apja zokniját nyomom a kezébe, ő teljes higgadtsággal, és természetességel veszi tudomásul, hogy ismét szétszórt vagyok, számára ez mindennapos. Nyugodt hangos nemgszólal:)
B.: Anya! adnál nekem egy másik zoknit? Egy olyan zoknit, ami az én lábamhoz tartozik? :) 


2013. november 2., szombat

Betegségek (minő pozitív kicsengésű cím)

Szeptember eleje óta a dolgozó nők nagyon is nem hétköznapjait élem.
Mostanra azt mondhatom, talán már kinn van legalább a fejem a víz alól, de ősz elején még nem hittem volna, hogy valaha is bele lehet rázódni a nagycsaládos-kisgyerekes dolgozó nő szerepkörbe. :)
A három gyerek három felé: Anna suliban (Bp.),Bence oviban (Dh.), Soma bölcsiben (Bp.). Ehhez még hozzátehetném, hogy Apa melója ellenkező irányban  (Dv.).
Ahogyan azt a nagykönyvben megírták odafent (vagy lent), amióta dolgozni járok, folyamatosan beteg valamelyikünk. Olyannyira megszoktam ezt, hogy a héten, az első betegség mentes hetünkön meglepődtem, milyen könnyű is 3 egészséges gyerekkel. Torokfájás,nátha,fülgyulladás,hányós-hasmenős vírus, lehetett mazsolázni jócskán. A porszívónk-immár a harmadik garnitúra- megadta magát a folyamatos random orrszívás miatt. Anyósom nem is érti, és ki is van akadva, hogy hogy tehetünk tönkre másfél év alatt egy porszívót. Hát így. 3 gyerekkel. 

Időközben Annával is jártuk a gasztrot, kezdetben azzal a szent meggyőződéssel, hogy laktózérzékeny a gyerek. Sikerült is időpontot kapnunk laktóz intolerancia vizsgálatra, az eredmény: nem laktózérzékeny. Ennek akkor még nagyon örültem, de azután jött a fekete leves: derítsük ki, mi okozza a tüneteket... (hasfájás, sűrű wc-zés, ami iskolás nagylányként már nem annyira buli, tekintve, hogy az órák első felét a wc-n ülve tölti). 
Kizárták a lisztérzékenységet, a glükóz érzékenységet (hahha, nem is eszik gyümölcsöt), megnézték ultrahangon a pocakját, beleit, nincs bélgyulladás. Majd, miután mindent kizártak, azt mondták, akkor más nem lehet, csakis Irritábilis bélszindróma (IBS). Ez után mondtam azt, hogy inkább örültem volna a laktóz intoleranciának. 
A mostani helyzet nehéz ügy. Nem ismerem túlzottan a betegséget (állapotot?), vaktában tapogatózom, kellő felvilágosítást sem kaptam, legalább is én ezt érzem (telefonon kaptam a diagnózist, borítékban a receptet a gyógyszerre). Nem tudom, hogy a gyógyszerrel nem ártok-e többet, mint használok. Fogalmam sincs, van-e mellékhatása, azt sem tudom, hogy van-e más ,alternatív megoldás, illetve merre induljak el. 
Az életünket egyelőre nem keseríti meg, többet ül a wc-n, hosszabb ideig, mint egy átlag ember, de a pocak nem fáj, nem csinálunk belőle ügyet. Csakhogy azt sem tudom, rosszabodhat-e, vagy ő enyhe fokozatot fogott ki. Ha egyáltalán kifogott, mert az is a fejemben motoszkál, hogy mi van, ha ráhúztak a gyerekre egy diagnózist, mert más okot nem találtak az időszakos hasmenésre, hát akkor írjuk a papírra ezt..(Gyerekkori ,pláne ilyen kis korban előforduló IBS-ről nem hallottam még, sőt ,nem is találtam róla weben sem semmit). a vény a polcon, és még mindig vacillálok... Mert lehet, hogy szimplán csak szorong.