Mármint a kisebbik.
Másfél éves és nem mond semmit..
Igen, tudom, hogy nem kell hasonlítgatni, és minden gyerek egyéni tempóban fejlődik,meg ő fiú, és másodszülött, és blablabla. Én is így indultam a problémának neki, csak éppen nem számítottam arra, hogy miután nem a négy fal között élünk (pedig néha úgy érzem), óhatatlan, hogy ne találkozzunk jóakarókkal..
Van végre egy új dolog, amivel piszkálni lehet az Anyukát! Mert már tud járni, ebbe nem lehet belekötni, elmúlt 1 éves, így a szoptatással sem lehet lelkiismeret furdalást kelteni benne, hát kössünk már bele valamibe! Ezért az újabb kérdés:
ÉS BESZÉL MÁR?
ÉS BESZÉL MÁR?
Ilyenkor jön a kezdetben türelmes válasz: nem, nem beszél.. (Gondolkoztam, hogy legközelebb azt válaszolom, hogy csak néhány egyszerű szóra képes,mint pl. kvantumfizika, defragmentálás,deriválás).
Aztán,az első hatalmas döbbenet után, mintha süketek lennének, és nem értették volna, hogy Bence nem ejt ki érthető szavakat a száján, megjegyzik: biztosan idegen a környezet, és sok az ismeretlen, és azért nem. (Mert hát az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy valamire való egészséges másfél éves ne mondjon ki pár szót, de minimum az Anyám tyúkját el kell tudni szavalnia! )
Ekkor újra jön a szájbarágás: semmi összefüggés nincs azzal, hogy hol van éppen a gyerek, sehol sem beszél... és ,hogy mentsem a menthetőt, és ki ne hívják a Gyermekvédelmiseket, elmondom, hogy na kérem azért be nem áll a szája egész nap, csak éppen azt nem tudjuk mit is mond (ez a mi szegénységi bizonyítványunk). Ekkor már úgy néznek ránk, mint valami marslakóra, így benyögöm a két tudatos "szót", amit használ: íjáíjáó, valamint Ááá-gííí (ez volnék én, de csak ritkán..)
És ,hogy érezzem már magam még szarabbul, jön a következő zseniális kérdés: De érti ,amit mondtok neki? Nem bázmeg, a gyerekem tulajdon képpen egy páfrány, csak inni kell neki adni ,meg tápot, és helyzetváltoztatásra képes, de ennyi.
Hát miért ne értené? Nagyon is! Meg is értteti magát velünk, csak éppen egyenlőre mutogatással, fejrázással, és dünnyögéssel. Tudja, hogy mit szabad és mit nem (csak éppen szereti a határokat túllépni), okos kiskölök, formaberakózik, rendet rak, építőzik.
Mi így szeretjük!
