2010. december 29., szerda

2010. december 22., szerda

Békés, boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek! 

 

Már megint..

Veszélybe került a Karácsonyozásunk.
Bence szombat óta beteg, hétfőn kihívtam hozzá a gyerekorvost, hogy adjon valami csodaszert, mert harmadjára esik vissza a nyavajába, és jön a Karácsony. Kapott is antibiotikumot, hát én még ilyen betegnek nem láttam!
2 napig 10 percenként szívtam az orrát,bugyogott a takony belőle, 2-3 órás folyamatos köhögő rohamok voltak rajta. Az orra tiszta piros. Mivel fehér,érzékeny bőrű,ezért minden meglátszik rajta azonnal, így a szeme is csupa piros volt.Nagyon sajnáltam.
Ma reggelre klasszisokkal jobban van, nem mondom, hogy 100%-os ,de jó úton haladunk...
Azért írtam többes számban, mert én szintén szombat óta dögrováson vagyok, tegnap már elment a dokihoz (ÉN!), kiderült,hogy arcüreggyulladásom van. Kaptam antibigyót,infrázom,és mára én is sokkal jobban vagyok.
Holnap hazamegyünk anyumékhoz,ha törik,ha szakad.

2010. december 16., csütörtök

Dokinál gyerekekkel

Ma családi kirándulást szerveztünk: reggel ugyanis kontrollra mentem méhszájseb hibernálás ügyében.
Eleve két gyerekkel mire összemotyóztunk, 9-re értünk be. 
Hát mit mondjak, mi voltunk az elrettentő példa a folyosón,hogy miért is ne vállaljon az ember gyereket. Pláne kettőt!Mondjuk,akik ott ültek, azoknak már veszett fejsze volt, mert 90 %-uk pocakjában ott volt a reprodukciójuk..
10 perccel érkezésünk után kiderült, hogy a dokim vizsgáztat, a vizsga időtartama 2 óra. Micsoda?? 2 óra?? Annyi idő alatt a gyerekeim szétszedik a kórházat!
Bence teljesen meg volt kergülve, vagy minden létező szobába be akart nyitni, kezdve az öltözőtől az UH szobáig, vagy tilosban járt ,vagy lépcsőzött volna. Miután mindezt nem hagytuk, következett a hiszti: két kis kezét a szeme elé tette, és teátrális mozdulatokkal csapkodta az arcát, és bőgött.. Nem érte el a célját, mert minket nem hatott meg, a Kismamák/Papák pedig kiröhögték (ahelyett, hogy minket sajnáltak volna.. Na de majd megtudják..: )
Aztán Annának folyamatosan volt valami nyűgje, éhes volt, majd szomjas, közben folyt az orra, és többször is pisilnie kellett, mert hát tetszett neki a budi..
A negyedik ilyen sorozata után őt is kiröhögték.. Nekem csak a szemem tikkelt.
Anna elkezdett énekelni, közben a padon ülve lóbálta a lábát. Ugyanazon a padon egy nagy pocakos Kismama olvasott, a láblóbálással kicsit ringott a pad.. Na hát azokat a gyilkos szemeket,ahogy felpillantott a könyvéből.. Párszor szóltam Annának, hogy ne csinálja, de hát, ha a csaj ennyit nem bír ki,hogy énekelt mellette édesen egy 4 éves, közben enyhén ring a pad.. Majd ő is megtudja! :)
Bence azzal folytatta, hogy a 30 dkg Fornettit egyenként kiszedegette a zacskóból,egyet beleharapott, majd tömte a szánkba, hogy együnk már! Ellenkezni nem lehetett,mert jött a színpadias kiborulása.. 
A vége felé volt földhöz vágás is, itt már nem érdekelt ki néz, ki nem néz, és nem foglalkoztam vele,csak röhögtünk Apával :)
Gondolom nem kötötték össze az ott ülők az én arcomat a Tökéletes Anyuka képével, de nem is érdekelt már.
A doki végül megjelent, és hamar be is hívott,felteszem azért, mert túl hangosak voltunk,mint egy olasz család..:) 

2010. december 14., kedd

Visszaszámlálás karácsonyig..

Na hát ilyen sem volt még... Annyira karácsony centrikus vagyok, hogy minden évben már november elején örülök,hogy mindjárt jön a Jézuska.
Emlékszem,Apuval annyira imádtuk ezt az ünnepet, hogy december 25-én Apu nagy szomorúan mondta, hogy még 364 nap,mire újra karácsonyozunk...:) 
Apu szülinapjáig állni kellett a fának,ha csak kóró maradt,akkor is! ). Amikor Anyu január 23-án elkezdte lebontani a fát, mi direkt sztrájkoltunk,és nem voltunk hajlandóak felkelni az ágyból,hogy megnehezítsük Anyum dolgát. Volt, hogy délig feküdtünk, Anyu pedig szívbajt kapott,hogy nem halad :)
Aztán emlékszem, hogy Apu sosem díszített fát, de annyira komolyan vette a Karácsonyozást, hogy nem is volt hajlandó megnézni az előkészületeket! Inkább elvitt minket Nagymamán testvéréhez, amíg Anyumék fát díszítettek,és ő is velünk csodálkozott rá a fára.
Hazafelé jövet körbe vitt a városban, mi pedig Öcsémmel számoltuk az ablakban lévő fákat, versenyeztünk, hogy ki látott többet.
Szóval ezekért a  hangulatokért imádom a Karácsonyt.
Idén viszont annyira nem volt karácsonyi hangulatom, hogy ilyen még sosem volt..
1 hete viszont Angyalkák jártak nálunk, és így minden esély megvan arra, hogy tudjunk mi is karácsonyozni ;)
Szóval szépen lassan megérkezett a karácsonyi hangulatom, de olyan lassan és későn, hogy most kaptam észbe, hogy jövő héten már Szenteste lesz! Úristen!
Nem tudtam kiélvezni az előkészületeket! :)

2010. december 6., hétfő

Hétvégénk

Hát izé..Az önálló alvás projekt a hétvégére felfüggesztésre került.
Itt voltak ugyanis Nagyimék (gyerekeknek Dédusék), és Dédus imádja ringatva elaltatni Bencét. Most mondjam neki, hogy ne csinálja? Úgy döntöttem, hogy nem veszem el tőle ezt az élményt, így ringatós altatásban volt része Bencének.
Tegnap Apa újfent megpróbálta lerakni ringatás nélkül, és nem felejtette el a fiacskám eddigi tudományát! 
2 óra múlva viszont sajnos már ébredt is sírva, mert persze megint itt tanyázik nálunk a betegség.. Nagyon csúnyán köhög, ez ébreszti fel éjjel többször is. Kapott lándzsás utifű szirupot, reggel köptetőt adok neki, és reménykedem, hogy a mai éjszaka jobb lesz..
Közben járt náluk a Mikulás is. Komolyan mondom, ha Dédusék nem lettek volna itt, a csizmákba maximum vöröshagyma és virgács került volna, tekintve az anyagi helyzetünket. (Milyen helyzetünket? Nincs is helyzetünk..)
Szóval volt Mikulásozás, kaptak a gyerekek a falra dekorációt, Annám közölte, hogy eddig a szobájuk emberszoba volt, mostmár gyerekszoba lett :)

2010. december 1., szerda

Day 2.

Megbeszéltük Apával (pontosabban én közöltem vele ), hogy felváltva tanítjuk aludni Bencét. Igenis érezze csak ő is, hogy nem mindig egyszerű az élet gyerekkel.
Apa bevitte, én dörzsöltem a markom, hogy ,na most megtudja! Aztán 10 perc múlva kijött a szobából azzal, hogy alszik...
Ez a gyerek engem szívat! 
Apa azt mondja, hogy lefeküdt mellé ő is a matracra, Bence egyszer lenézett, hogy ott van-e ,majd elaludt.. 
Basszus,semmi röhögés, pislogás,krokodil gyilok... 
Vajon mit szólna Apa, ha azt mondanám neki, hogy, mivel ilyen jól megy neki ez az altatás projekt, ezentúl ő  fekteti le a fiunkat? :)

2010. november 30., kedd

Megtanulunk egyedül aludni - 1. nap

Apa tegnap este bevitte Bencét aludni, letette az ágyába, és kijött diadalittasan, hogy alszik a gyerek! Mindezt leszűrte abból, hogy cirka 2 perc leforgása alatt Bence nem jött ki a szobából. Az már nem jutott el Apa tudatáig, hogy az eddig ringatva altatott fiúgyermekünk 100%, hogy nem fog hipp-hopp elaludni magától. Meg kell ugyanis tanítani rá. Az nem működik, hogy kedden még ringatjuk, szerdán pedig elvárjuk, hogy aludjon egyedül.
Végül az én megérzésem vált be, ahogy Apa bevonult TV-t nézni, az én kisfiam már kaparászott is az ajtón, ágyba fektetéstől számítva 7 perc múlva..

Visszavittem, elkezdtem ringatni a szokásos módon... 5 perc múlva még a pelenkáját próbálja a számba gyömöszölni, én pedig röhögés nélkül megállni...10 perc múlva elkezdi vakarni a fenekét is..15 perc múlva pislog rám elégedetten.. Én pedig elképzeltem magam 20 év múlva, hogy még mindig ringatom őt, és mondom neki, hogy mostmár aludj fiam, mert holnap diplomaosztó...
Miután ez a rémkép megjelent, eldöntöttem, hogy nincs kifogás, itt az ideje megtanítani a gyereket aludni!
Betettem hát az ágyába, és mellé ültem a földre. 5 perc, és a szeme még nyitva, de , mivel nem látok a sötétben, így erről tapogatás útján tudtam  meggyőzödni, ami azt eredményezi, hogy majdnem kinyomom a gyerek szemét... 10 perc múlva elkezdi basztatni a krokodil szemét, közben röhög... 
Odateszem a kezemet az arcához, és elképzelem, hogy az egész éjszakánkat így kitekeredve fogom tölteni...
Ekkor megfogja a kezemet, itt elöntenek az Anyai érzések, hogy de édes, kell neki a közelségem.. Ez tartott 1 percig, mert utána azonnal elkezdi rángatni a kezem, hogy vegyem fel. Eddig tartott az idill..
Fogom magam, és csüggedten ledőlök az ágya melletti, leesés esetén puffanás gátlására szánt szivacsra..
Gyerek felül. Én szólok, hogy feküdjön vissza. Szót fogad!! (Úristen! SZÓT FOGAD!). 
Amint ott fekszem, nekem közben eszembe jut, hogy Apának fogalma sincs arról, hogy hová tűnhettem, és lehet, hogy már kétségbe esve a rendőrséget hívja, vagy éppen a bulit szervezi, hogy végre eltűntem...
Ahogy ezt így lejátszom magamban, egyszer csak hallom, hogy a fiam máshogy szuszog.. Felülök óvatosan, megbököm a szemét, és rájövök, hogy ELALUDT! Egyedül, a saját ágyában, ringaminga nélkül!!
Így telt az első nap, mostmár nincs megállás, hajthatatlan leszek!

2010. november 23., kedd

Hétvégénk

Anna náthája mégsem az volt, aminek én néztem. A péntek éjszakát végig hányta, összesen 3-szor. Ágyneműk,pizsamák,alvós plüssök,ágytakaró,paplan,párna,mindez három garnitúrában, nem győztem mosni.
Másnapra lázas lett, de szerencsére a láz csak egyszer fordult elő, a következő éjszakát már végig aludta nyugodtan. 
Azóta már jól van, egyedül a köhögés maradt meg, így a héten nem viszem oviba. 

Azért szombaton megünnepeltük Apa szülinapját. Igaz, így Sógornőmék nem tudtak eljönni, nehogy a gyereke elkapják a betegséget, tehát szolid kis ünneplés volt, de sebaj :) 
Apának csináltam tortát, és sikerült úgy megcsinálnom, hogy Anna ebből semmit sem vett észre! Ez azért volt jó, mert nem áll meg a szó benne, így oda lett volna a meglepetés! :) 
Sonkás-sajtos tekercsem

Apa nem 6 éves volt, csak nem volt annyi gyertyánk :)     
Vasárnap reggel meghozták Anna új ágyát! Ezt nagyon vártuk, mert elegem volt már Bence rácsos ágyából, én alacsony vagyok, az ágy nekem magas, így szabályosan beleejtettem a gyereket lefekvéskor, mivel őt még mindig altatnom kell. Szóval nem volt ez jó így! Most,hogy Anna új ágyat kapott, Bence megörökölte Annáét, és sokkal jobb így! 
Az új ágy, még kupola nélkül, amit igyekszünk gyorsan beszerezni

Ez pedig Bence ágya lett


A rácsos ágyat áruljuk, ha valakit érdekel, még 6 napig fenn van a teszveszen! ;)



2010. november 22., hétfő

Feltétel nélkül...

Anna:Anya! Én téged szeretlek a legjobban!
Én: Engem? De hát én szoktam veled kiabálni...
Anna: Az nem baaaj... Attól még az Anyukám lehetsz! 

2010. november 19., péntek

Képek

Sörényes

Botanikus lesz!

Bódottá van!

Hát nem nagylány már?

Állatkertben Anyával

Mondom, hogy botanikus lesz! :)

Kis vagány

Vagyogatunk..

Ismét ellustultam, de, mivel a következő két hónapunk eseménydús lesz, biztos vagyok benne, hogy több mesélni valóm lesz.
A legfontosabb történés velünk: Apának van állása hétfő óta! Az utolsó utáni pillanatban jött ez, már kezdtünk belefulladni a sok számlába,csekkbe... Kell még 2-3 hónap, hogy legalább nullára küzdjük magunkat, de így, hogy látjuk a végét, ez már féllábon is menni fog :) (Apa teljesen kivirult, ismét a régi, és a családunkban is teljesen más lett a légkör.Végre!)
Anna mától ismét nincs oviban, megint beteg,a szokásos orrfolyás, ezen már meg sem lepődök, kicsit számítottam is rá, hiszen második hetet kezdtük az oviban. Ez nálunk a lélektani határ. Ha egyszer sikerül három hetet végig járnunk, esküszöm pezsgőt bontok!
Bence még bírja, de ,csak idő kérdése, hogy meddig...
Nekem tegnap méhszájseb fagyasztásom volt, és reménykedem benne, hogy nem kell műteni. 4 hét múlva kiderül, addig is szépen olvadok odalent.. :)
Közben óvatosan elkezdtem a karácsonyi ajándék ötleteket nézegetni,amíg Apának nem volt kilátásban állása, addig nem is fájdítottam a szívemet. Tippjeim már vannak, hogy miknek örülnének a gyerekek (ugyan miknek? Bárminek, ami zajos és villog! :) ), a decemberi büdzsé majd világossá teszi, hogy mi fér a fa alá. Idén szolíd karácsonyozás lesz, mert még jön mindkettőjük szülinapja is. Még jó, hogy Bence januárra tett át a születését, így addig is jön még egy fizu :)

2010. november 11., csütörtök

Bence nélkül

Nos kérem, az úgy volt, hogy úgy gondoltam, hogy mennyire jót tenne Annának (és nekem is), ha Bence kicsit a Nagyiméknál maradna. Csinálnánk egy csajos hetet, Anna biztosan odáig lesz, hogy csak vele foglalkozunk, egy kicsit nekem is könnyebb lesz az élet, hogy időben ágyba kerülök. :)
Elterveztük, Bence ott is maradt...
Anna már másnap reggel kérdezte, hogy: "Apa visszahoztad nekem Bencét?" Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni neki az Öccse. Azóta nap, mint nap megkérdezi, hogy mikor jön Bence, és nekem  rá kellett döbbennem, hogy ők ketten annyira összenőttek, hogy nem lehet elválasztani őket egymástól :)
Továbbá az is feltűnt, hogy Apának is, nekem is nagyon hiányzik Bencus. Nincs itthon a bohóc.. :) Csend van, és nem jó ez így.. 
Tegnap már annyira hiányzott, hogy este Apával videókat néztünk a fiunkról.. Mintha hónapok óta nem láttuk volna, pedig csak 4 napja van oda..
Amikor megszületett, nem mertem elhinni, hogy fogjuk annyira szeretni, mint Annát.
Most pedig számolom vissza a perceket, amikor hazajön. Már csak másfél nap! :)

2010. október 27., szerda

Kezdődik a takonykór...

Most mondja meg nekem valaki, mi ütött a Vénasszonyokba, hogy idén ősszel nem óhajtanak velünk lenni??
Én csak vártam, és vártam, hogy majdcsak lesz még igazi ősz, de sehol semmi, pedig az ősz az egyik kedvenc évszakom.
Köszönhetően a szuper időnek,máris elkezdődtek a betegeskedések.
Anna kezdte, de a Ribomunilnak és az orrmandula hiányának köszönhetően a takonykór 3 nap alatt rendeződött, ő már oviban is van. Közben az oviban kiderült, hogy 4 gyereket küldtek haza egyik nap, mert pöttyösen érkeztek, himlősek lettek. Tegnapra már a 32 főből 9-en voltak. Anna egy oltással rendelkezik, Bence pedig egyet sem kapott akkor, mert csak jövőre terveztük.
Így ment a telefon a doki néninek, hogy mit tegyünk, azt mondta, kezdjük el rögtön Bencénél az oltást. Az ő esetében jobban is félek kicsit a szíve miatt, a magas láz nem a barátunk...
Múlt hét kedden be is oltották. Tipikus pasi! A sztetoszkópnál elkezdte a hatalmas üvöltést, ez a "mondd,hogy ááá!" felszólításnál tetőzött, és mire a szúráshoz érkeztünk, már annyira kimerült, hogy nem volt ereje sírni ... :) 
Szóval oltás után másnap Bence is letaknyosodott, ő is megúszta pár napos kórsággal.
Aztán jött Apa.... Namármost, meg lehet figyelni, hogy a reklámokban mindig Apa fetreng, Anya ugrál körülötte a Neobizbasszal, és a takaróval. Nincs EGY olyan reklám sem, ahol Apa a csicska, és Anya van dögrováson! Hogy miért? Mert a férfiak genetikailag kódolva vannak, hogy minden betegségük alapból halálos benyomást keltsen...
Szóval Apa is eljátszotta a nagy beteget,végigaludta, amint a fülétől 20 cm-re szívom az üvöltő Bence orrát, az éjszaka mellettünk alvó gyereket sem vette észre, én pedig mantráztam magamban, hogy nem lehetek beteg, nem fér bele az időmbe és a büdzsébe sem!
Eddig bejött,bár tegnap óta kapar a torkom, de neeem, nem lehetek beteg!

Mellesleg a polipjaim még mindig az orromban, a műtét kicsit tolódik, mert közben a méhszájsebemet is hibernálni/likvidálni kell, ez most fontosabb. Remélem, hogy december elejére túl leszek mindkettőn..

2010. október 18., hétfő

Bence és a rendőrség

Pénteken Bencét a Keresztapja elkérte tőlünk egy órára, mondván, a barátnőjének akar dicsekedni  vele egyet. Elengedtem, de végig ott motoszkált bennem valami rossz érzés. Ez volt 4 órakor.
6-kor még sehol sem voltak, hívtam, azt mondta, mindjárt itthon vannak. Hétkor megint hívtam, hogy most már vacsora idő van, hozza Bencét. Ő meg mondta, hogy küldjem már Apát a csepeli benzinkúthoz, mert lerobbant..
Csodálkoztam, hogy robbanhatott le, amikor a kocsija a mindene, tuningolt Honda, de hát van ilyen..
Apa hazahozta Bencét, semmit sem mondott, én furcsáltam, hogy a fiam nem akar vacsorázni...
Aztán negyed 12-kor jött Keresztapu, és akkor vallottak színt.
Erzsébeten a piros lámpánál emelkedőn az előttük álló kocsi hátracsorgott, és koccantak. Kis koccanás volt, de a faszi tovább ment, mintha észre sem vette volna. Keresztapu minden piros lámpánál megállt, odament, hogy betétlap apukám, de a hapsi ismét tovább hajtott.
A csepeli benzinkútnál érte utol, ott kiszállt, benzinkutas csajt ráállította Bencére, és ment volna betétlapot intézni. A fickó ismét tovább akart hajtani, de a forgalom megfogta. Keresztapu a motorháztető elé állt,rátette a kezét, hogy álljon már meg, amikor is a faszi elkezdte 20-szal tolni Keresztaput, akinek a végén el kellett ugrani, mert nyomta a gázt a rohadék.
Így kint voltak a rendőrök, helyszíneltek,fényképeztek,tanuk voltak,stb. A pasi jogsiját elszedték,bírósági ügy lesz belőle.
Ez idő alatt a Rendőr bácsik mondták, hogy majd vigyáznak Bencére, így beültették az autóba, szirénázott a fiam, rádión beszélt a többiekkel :) Hordták ki neki a csokikat,kekszeket a shopból,bevitték, hogy válogasson csokit, másnap még 3 csokit találtam a kabát zsebében... Hát ezért nem evett a gyerek semmit :)
A fiam taposta a rendőrök lábát, közben röhögött, az autóban ugrált, vezetett,ők meg mondták, hogy milyen jópofa kiskölök :)
Én agybajt kaptam először, amikor el merték mondani, végül szerencse, hogy nem lett semmi gond, de kiderült később, hogy a faszi matt részeg volt, ha mondjuk nem 20-szal tolja meg Keresztaput, hanem padlógázzal, akkor honnan tudják, hogy a kisfiú a kocsijában kié is, kinek kell szólni,stb..
Másnap a szomszéd rokona volt a házban, aki szintén csepeli rendőr, kérdezte is tőle szomszéd asszony , hogy nem ő volt-e szolgálatban előző nap, mondta ,hogy nem, de mindenki a fiamról beszélt :)
Szóval kalandos útja volt Bencének :)

2010. október 6., szerda

Villantunk!

Amióta nincs dugó kisebbik gyermekem szájában, egyre gyakrabban villant fel valamit szókincséből, így adva a tudtunkra, hogy van még remény, egyszer csak éppen az a szó fogja elhagyni a száját, amire éppen mutat, és nem keveri az Anyát az Apával, a lámpát a lábával..
Nem vagyunk eleresztve szavak terén. Alapfokú nyelvvizsgához sem lenne elég a tudása, de mégis.. Alakul, napról napra többet "mond", és imádom, ahogy dumál.
Egy kis ízelítő az általa használt szavakból:
attiha -- ott van
ott    -- ott  (míly meglepő :) )
Apa -- Apa
Apa -- Anya
ijá --  virág
titta -- tiktak
tííta -- hinta
ajű -- halló,helló
vava -- kutyus
mííjá -- cica
popo -- pompom

Most, hogy így belegondolok, a "ne" és "de" szó hiányzik még a listából, és teljes a szótár kisfiamhoz :)
Ugye milyen ügyes? :)

2010. szeptember 30., csütörtök

Mit rontok el?

Kedd óta gyermektelenek vagyunk Apával. Egészen vasárnapig Dédiznek a gyerkőcök, az első olyan alkalom, hogy a lakásban egyetlen gyerek sincs.. :)
Nagyon furcsa érzés, bár - kövezzetek meg érte- kicsit jó is. Jó érzés nem főzni, jó érzés 9-ig aludni, hajnal 1-ig x-boxozni, dvd-zni, csavarogni Apával... Jó a csönd...
Kihasználok minden percet, mert tudom, hogy egyhamar nem lesz ilyen lehetőségünk, amikor kettesben lehetünk.  Hiányzott ez már nagyon nekünk.
Hogy hogy is vannak a palántáink? Nos, én leginkább a Dédiket féltettem, és leginkább Bencétől. Annát kenyérre lehet kenni, egyedül alszik, drága pofa. Bence viszont..
Lassan 2 hónapja küzdünk az altatással. 10 óránál korábban nagyon ritkán tudjuk letenni, szenvedünk, ő feszít, aztán kiröhög. Napközben 2 körül tudom elaltatni, valószínűleg ez már késői, de korábban, ha megszakadok sem hajlandó aludni..
Hát ezért féltettem a Dédiket, mert azért mégsem mai csirkék, és ,ha Bence nem alszik időben, akkor fárasztóak a napok..
Fölöslegesen aggódtam... Én nem tudom hogy csinálják, de a gyerekek napközben negyed 1-kor alszanak, este pedig fél 8- 8 között már szintén ágyban vannak! Ezek szerint én, mi kapjuk a műsort itthon.
Pedig próbálkozunk, mindent úgy csinálunk, mint nagyobbik csemeténknél, és a kis tökinél mégsem válik ez be.. Nem tudom mit rontok el...

2010. szeptember 23., csütörtök

Bence és a csúszda

Tegnap fórumos talin voltunk Bencével. Nagyon jól éreztük magunkat, egész nap az udvaron voltunk, a hely tényleg egy gyerekparadicsom!

Bence beült a virágoskertbe,bemászott a bográcsozóba,és csúszdázott, és hintázott rendületlenül.




2010. szeptember 17., péntek

Zavarunk..

Anna tervezi az életét...Gáborral (a szomszéd kisfiúval) él majd együtt. A kislányuk Bianka lesz, a kisfiuk Pintó (honnan ez a név??!). 
Elmeséli, hogy ő majd dolgozni fog az iskolában (ne legyél pedagógus!),addig Gábor itthon lesz a kicsikkel. :)

Közli azt is, hogy ők itt fognak lakni a lakásban. 
Én: és mi hol leszünk akkor Apával?
Anna: Hát egy másik házban, ahol nem zavartok minket a kicsinyeinkkel!

:)  :) 

2010. szeptember 10., péntek

Záróra!

Elhatározásra jutottam,bezárom a blogomat a nyilvánosság előtt. Régóta érlelődik már bennem, most jutottam el odáig, hogy szükségét érzem. 
Az okokat meg fogom írni, amint nem lesz nyilvánosan olvasható.
Nagyon szívesen küldök meghívót bárkinek, nem szabok kritériumot, ha eddigi ismeretlen olvasó szeretne tovább olvasni, rajtam nem múlik! 
Egy hétig még nyitva hagyom, ha addig bárki szeretné továbbra  is követni az irományaimat, elég, ha küld egy megjegyzést az elérhetőségével, vagy pedig a mail címemre megereszt egy levélkét. (apocsini@gmail.com)

Meglepetézések

A fiam és a lányom mindig tudnak meglepetéseket okozni.. 
Bence 5. napja cumi nélkül létezik! Ez nálunk naagyon nagy szó, aki ismeri őt,az tudja, hogy fiacskám erősen cumifüggő volt, ha számosítani akarok, akkor a nap 24 órájából minimum 20 órát bedugaszolt szájjal töltött.
Ennek eredménye volt, hogy a folyamatos gagyogását mi csak hümmögésnek hallottuk.. Hangsúlyosan, hosszan hümmögött, ezért mi már csak Kennynek neveztük (by South Park).
..és hogy mennyire igaz az, hogy minden rosszban van valami jó: 5 napja közelebbről is megismerkedett a 400 grammos Sudocreammel. Kitunkolta, magára kente, majd az összes (2 db) cumiját beletemette a még megmaradt krémbe. Cumik a kukában landoltak,Apának telefon, hogy cumivásárlást betervezni. Csakhogy Apa du. ért haza, és még ott volt egy alvás. Na de hogy alszik el a gyerek cumi nélkül?
Flexibilis Anyuka szintén flexibilis lányával kitalálta, hogy Anna egyik cumiját kisterilezzük, és kölcsönkapja. Képzeletben megveregettem a vállamat, csakhogy Bence mást tervezett..
Az én sznob fiam ugyanis ívben köpte ki a cumit. Gondoltam, majd félálomban becsempészem a szájába. Be is próbálkoztam, mire Pubim kinyitotta a szemét, kiszedte a cumit, vágott egy fintort, majd belegyömöszölte az én számba...
Így cumi nélkül aludt el.
A délután folyamán az újonnan megvásárolt, már bevált cumival is bepróbálkoztam, csalogattam ,mint Morzsit a csonttal, de a fiam rámnézett, majd a cumira, és rázta a fejét, hogy ne!Ne!
Többször megpróbáltam, Bence ellenkezett, aztán elgondolkoztam.. (mert azt is tudok néha)Hát hülye vagyok én? Örülnék, hogy nem kell neki a cumi, egy macerával kevesebb, mi a fészkes fenének tuszkolnám a szájába? Eldugtam a cumikat, és meg voltam győződve róla, hogy max. estére kérni fogja. 
Megint nem lett igazam,mert facskám azóta nem kereste a cumit, nélküle alszik, létezik. Leállt a szerről! :)
Sosem gondoltam volna, hogy neki ez ilyen könnyen fog menni.

Annám meglepetése pedig: A leányzó 2 hete oviba jár. Mégpedig folyamatosan! Rekordot döntöttünk , eddigi folyamatos oviba járása 4 nap volt. Vagy az orrmandula kivétel miatt, vagy a Ribomunyl miatt, vagy a kettő kombója, de MÉG nem beteg (lekopogtam, tegyétek ti is!), én pedig nagyon boldog vagyok!

2010. augusztus 31., kedd

Ezerarcú nagyfiam

A megszeppent

Az elgondolkodó

A rosszban sántikáló

A rosszcsont

 A gengszter

A magát kellető

2010. augusztus 22., vasárnap

Barátnők

A múlt héten végre valami pozitív dolog is történt velünk, itt voltak a barátnőim!
14 éves korunk óta ismerjük egymást, azóta vagyunk barátnők.Igazi gimis barátság. Gimi után Petrával közösen mentünk Főiskolára, csoport és szobatársak voltunk. Brigi pedig elkerült Bajára, csak azért, mert ott nem volt tesi alkalmassági a felvételin! :)  Mindhárman tanítók lettünk, de a lehető legmesszebb lakunk egymástól. Ennek ellenére heti szinten beszélünk telefonon, találkozunk is, de hármasban legutóbb Brigi barátnőnk esküvőjén találkoztunk.
Akkor még gyerekek nélkül, mert ,hogy azóta mindhármunknak van gyerkőce, sőt, egy évben születtek a gyerekek :) 
Olyan jó lenne minél többször találkozni! 
Csajok! Ugye megpróbáljuk? 
16 éve barátnők

Brigi-Gergő,Én-Anna,Petra-Nóri (balról jobbra). Háttérben pedig Apa Bencussal :) 


 A képekről hiányzik Brigi párja: Pisti, aki igazoltan táncikál valahol, ill. Petra párja Sanyi, aki a fényképező másik oldalára állt.. :)

2010. augusztus 17., kedd

Annaduma

Itt van nálunk a barátnője, Lidi,  és be nem áll a szájuk..

Kérdem tőlük, hogy társasoznak -e
Lidi: igen, és én fogok nyerni!
Anna: és én pedig csalni!
Lidi: Nem szabad csalni!
Anna: Csak a kártyában?
Lidi: Igen!

:)

2010. augusztus 16., hétfő

Műtét után

Túlvagyunk rajta....
Anna egy hős volt, utólag nem is volt annyira vészes,persze minden emlék megszépül ...:)
Reggel felvettek minket osztályra, Anna kapásból megfogta a nővér kezét, és bement vele a kórterembe.
8 körül kapott egy bódítót, hogy elpilledjen az a drága Gyermek..Csak nem az enyém! Anna ugyanis felpörgött a bódítótól, ha valaki előzmények nélkül látta volna ilyen állapotban, hát erősen speed-re gyanakodott volna :) Ugrált az ágyon, gurult, mindent megszámolt megszállott fejjel. Alig várta a lufis bácsit (anesztes), hogy felfújhassa a lufit (maszkot), majd kikérte magának, amiért a doki bácsi letegezte.. :)
Eddig tartott a dolog szebbik része, mert aztán elvitték a műtőbe.
Csak 20 perc volt. De nekem örökkévalóság. 
Néztem ki megy be a műtőbe, miért megy be.. Amaz miért jön ki, milyen az arckifejezése, mi az a táska a kezében. Fütyül, ez jó jel.Siet, ez nem jó jel...(közben mondogattam magamban, hogy csak egy orrmandula, az isten szerelmére!)
Az ébredés a nővérek szerint nyugodt volt, nekem rettenet. Sírt. Én pedig nem tudtam semmit tenni azon kívül, hogy simogattam és énekeltem neki. Aztán fél óra sírás után aludt egy nagyot, és a következő ébredés már sokkal jobb volt. 
Ekkor kellett volna innia, méghozzá két pohárral! Annámnak, akinek itthon is úgy kell a folyadékot beletukmálni. Nem volt egyszerű menet, állandóan infúziót akartak rákötni, már be is hozták, de nem engedtem, mindig időt kértem, és negyed poharanként végül megitattam vele 3 pohár vizet. Utána már nem volt gond, a nap végére másfél lityó lecsúszott, némi zsarolással és könyörgéssel. :)
Délután már sétált a folyosón, mesét olvastunk, játszottunk.
Nem hányt, nem lázasodott, végigaludta az éjszakát, és másnap már jöhettünk is haza. 
Engem egy doki néni megdícsért ,hogy jól kezeltem a dolgot ,és Annát. Jól esett, végre valakitől visszajelzést kaptam.
A kórházról pedig csak a legjobbakat tudom elmondani. Maximális odafigyelést kaptunk, kivétel nélkül kedves orvosokkal, nővérekkel, műtősfiúkkal.. 

2010. augusztus 9., hétfő

Műtét

Folyamatos rohanás az életünk mostanában..
Nyaralás előtt elmentünk Annával gégészetre, mert folyamatosan köhécsel. 
Naná, hogy orrmandula... 
Így a mai napunk kivizsgálásokkal telt, holnap pedig reggel műtik a lánykámat. 
Tudom, hogy "csak" egy orrmandula műtét, de stresszelek miatta, és alig várom, hogy túl legyünk az egészen!
Nagyon remélem, hogy lesz haszna a mandula kivételnek, és abbamarad a köhécselés. 

Ha túl leszünk az egészen, akkor majd bővebben is írok az egészről, most nem tudok koncentrálni másra, csak a holnapra..

2010. július 11., vasárnap

Nem csacsog...

Mármint a kisebbik.
Másfél éves és nem mond semmit..
Igen, tudom, hogy nem kell hasonlítgatni, és minden gyerek egyéni tempóban fejlődik,meg ő fiú, és másodszülött, és blablabla. Én is így indultam a problémának neki, csak éppen nem számítottam arra, hogy miután nem a négy fal között élünk (pedig néha úgy érzem), óhatatlan, hogy ne találkozzunk jóakarókkal..
Van végre egy új dolog, amivel piszkálni lehet az Anyukát! Mert már tud járni, ebbe nem lehet belekötni, elmúlt 1 éves, így a szoptatással sem lehet lelkiismeret furdalást kelteni benne, hát kössünk már bele valamibe! Ezért az újabb kérdés:
ÉS BESZÉL MÁR?
Ilyenkor jön a kezdetben türelmes válasz: nem, nem beszél.. (Gondolkoztam, hogy legközelebb azt válaszolom, hogy csak néhány egyszerű szóra képes,mint pl. kvantumfizika, defragmentálás,deriválás). 
Aztán,az első hatalmas döbbenet után, mintha süketek lennének, és nem értették volna, hogy Bence nem ejt ki érthető szavakat a  száján, megjegyzik: biztosan idegen a környezet, és sok az ismeretlen, és azért nem. (Mert hát az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy valamire való egészséges másfél éves ne mondjon ki pár szót, de minimum az Anyám tyúkját el kell tudni szavalnia! ) 
Ekkor újra jön a szájbarágás: semmi összefüggés nincs azzal, hogy hol van éppen a gyerek, sehol sem beszél... és ,hogy mentsem a menthetőt, és ki ne hívják a Gyermekvédelmiseket, elmondom, hogy na kérem azért be nem áll a szája egész nap, csak éppen azt nem tudjuk mit is mond (ez a mi szegénységi bizonyítványunk). Ekkor már úgy néznek ránk, mint valami marslakóra, így benyögöm a két tudatos "szót", amit használ: íjáíjáó, valamint Ááá-gííí (ez volnék én, de csak ritkán..)
És ,hogy érezzem már magam még szarabbul, jön a következő zseniális kérdés: De érti ,amit mondtok neki? Nem bázmeg, a gyerekem tulajdon képpen egy páfrány, csak inni kell neki adni ,meg tápot, és helyzetváltoztatásra képes, de ennyi. 
Hát miért ne értené? Nagyon is! Meg is értteti magát velünk, csak éppen egyenlőre mutogatással, fejrázással, és dünnyögéssel. Tudja, hogy mit szabad és mit nem (csak éppen szereti a határokat túllépni), okos kiskölök, formaberakózik, rendet rak, építőzik.
Mi így szeretjük!

2010. július 5., hétfő

Csacsog

Beszélgetés fürdetés közben:
Én: Képzeld, nemsokára névnapod lesz!

Anna: Tényleg? És mit kapok?
Én: Az meglepetés lesz
Anna: Biztos egy háromlábú delfint... 

Bence folyamatosan sikít..
Én: Bence hallgass már, hát szétmegy a fejem!
Anna: Nem baj! Majd visszarakjuk a fejedet az arcodra!
(Köszi az együttérzést kislányom.. :)  )

2010. június 24., csütörtök

Válság

Kivételesen egy kis hír a családunkról. Persze összefügg a gyerekekkel is, de mégsem olyan szorosan.
Szóval Apa állástalan informatikus lett. 2 hete minden előzetes nélkül fogták és szimplán kirúgták. Létszámleépítés. 

Gőzerővel munkát keresünk neki, mert van lakáshitel,kocsihitel (valószínűleg a kocsit hagyjuk, hogy elvigye a bank), személyi kölcsön és A hitel...Próbálunk intézkedni ez ügyben is, így ma egész de. úton voltunk...
OTP: érdeklődtünk fizetésképtelenség miatt hitel halasztásról.. Namármost. Személyi kölcsönre van biztosításunk, és abban van fizetésfedezeti is, így ezt megússzuk. Lakáshitelre is van megoldás ,azt mondja a csaj.. Azaz hoppá! Melyikünk a közalkalmazott? Kihúzom magam, hogy biza ÉN! Hát akkor storno a haladék, vagy bárminemű könnyítés, mert ,mint közalkalmazott, állami fedezet van a hitelen, így nincs segítség. Hurrá. Mi van még, Hát egy A hitel... Óó igen, sajnálkozik a csaj. 3 hónap után ,ha nincs elegendő számlaforgalom (már pedig miért lenne) ,akkor kiszámlázzák a mínuszban lévőt összeget. Erre kérhetnénk haladékot vagy törlesztést, de csak abban az esetben, ha minden más hitelünk rendszeresen törlesztve van... és mivel a személyi kölcsönt nem tudjuk fizetni, erre nem adnak sem részletfizetésit, sem haladékot. Addig pedig, amíg nem tudjuk visszafizetni, az OTP minden hónapban levesz annyit, amennyit tud.. Márpedig akkor a lakáshitelt sem lesz miből törleszteni, mert azt az én Gyed-emből vonják havonta. Ha viszont leszedik az A hitelre, már nem lesz rajta pénz..Sírjak vagy nevessek?

Aztán útközben Anna nyöszörög, köszörüli a torkát. Nézem, a nyelvén egy centis hólyagszerű valami. Gyorsan kanyarodunk az orvoshoz, vírusos aphta, a torkán is van jó pár ,ezért köszörüli. Ecsetelés, ne egyen narancsot (nem is tudom hogy fogja megállni..:) ) , és lassan gyógyul. Ha fáj, Panadol..

Így kérem, ha bárki, aki ide téved ,és véletlenül állást tud ajánlani, az én  informatikus, dolgozni vágyó Apacsekemnek, szóljon nekem! Nem szoktam kuncsorogni, nem is szeretek, de most kénytelen vagyok...


Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők....

2010. június 2., szerda

Tesók

Amióta Bence megszületett, folyamatosan azon rágódom, hogy vajon Anna számára jó időben érkezett-e, mennyire törtük meg az ő kis egyeduralmát, és vajon elfogadta -e a helyzetet.
Sosem mutatta, hogy féltékeny lenne, amin nagyon meglepődtünk. Mindenki mondta, hogy örüljünk ennek,  mert milyen ritka dolog is ez, de éppen ezért bennem folyamatosan ott motoszkált valami... 
Mi van, ha igenis megviselte, csak éppen ő is az az elfojtó típus, mint én? A szobatisztává válás nehézségét talán írhatom a tesó javára, és akkor megnyugodhatok, hogy valahogy mégis csak kijött rajta a féltékenység, dehát ez csak találgatás.
Szóval figyeltem Annát. Figyeltem, hogy ugyanannyi odafigyelést kap-e. Mert mi van, ha kedden egyformának érzi a törődést, de szerdán valamiért nem? Hogy lehet folyton, egész életükben egyformán ugyanannyit adni nekik? 
Kezdetben még amolyan szükséges pluszként viselte el Bencét, kommunikáció nem igazán volt köztük. Aztán, ahogy Bence nőtt, elkezdtek együtt játszani! Olyan jó nézni, hogy fogócskáznak, együtt nevetnek! Persze nekem ez sem volt elég, mert mi van, ha azért simogatja meg az Öccsét, mert látja tőlünk, és nem azért ,mert szereti ? 
Aztán tegnap este rájöttem, hogy Anna feltétel nélkül szereti Bencét. (Fordítva nincs kétségem, Bence számára a nővére az Isten). 

Itt volt este Apa kollégája. Régebben rémlik, mintha tettünk volna viccesen olyan megjegyzést, hogy viheti Bencét magával :) 
Fürdetés után Anna aggodalmas arcot vágott. 
Én: Mi baj van Anna?
Anna: Ugye nem viszik el Bencét? 
Én: Kicsoda?
Anna: Gergő vagy más
Én: Miért nem akarod ,hogy elvigyék?
Anna: Mert az Öcsém és szeretem

Megbeszéltük, hogy nem viszi el tőlünk senki Bencét, mindig az Öccse marad, és mindig vigyázni fognak egymásra. Olyan megkönnyebbülés jelent meg a kis arcán! 
Én pedig örültem, mert ezek szerint csak jól és jókor csináltunk valamit, ha ennyire aggódik az Öccse miatt :) 
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen félelmei lesznek egy 3 és fél évesnek! Igazi Tesók lettek!

2010. május 26., szerda

Alvás

Mondja már meg nekem valaki, hogy miért áll a gyerekek alvásigénye fordított arányosságban a szüleikével?? 

Reggel fél 7 körül ébrednek. Értelem szerűen mindketten, mivel közös a szobájuk, így, ha az egyik ébred, a másikat is felveri. Ez amolyan láncreakció, mert utána közös erővel ébresztenek bennünket. Ha véletlenül mégis sikerül az egyiküknek csendben felkelnie, valamilyen véd és dacszövetség folytán a másik is éppen akkor gondolja kipihentnek magát.
A kávénak még csak a gondolata merül fel bennem, amikor ők már (kb. 5 perccel ébredés után) kakaót és tápit követelnek ,de AZONNAL. Anna cifrázza is, mivel a "kakajóját"  Apájával közösen szeretné elkészíteni.
Délelőtt pörögnek. Fogócskáznak, hemperegnek, játszanak, az ember gondolná, hogy hamar kidőlnek ilyen korai kelés és ennyi energia elégetése után.. De neeeem.....
Eljön az az idő, amikor ÉN már úgy gondolom, hogy ezeknek a kölköknek márpedig aludni KELL.Mert akarom. (mert megérdemlem) Nekik viszont eszükbe sem jut.
Tudni szeretném, hogy van egy másfél évesben annyi energia, hogy egy fél 7-es kelés után du. 3-kor még ne akarjon aludni?! Próbálkozom altatni, ringatni, lecsillapítani, de meg sem áll, mint akit felhúztak.
Ez a hosszú ébrenlét nekem már sok, és elkezdem minden baklövésüket a nemalvásukkal indokolni.Már szabályosan várom, hogy nyavalyogjanak valamin, hogy az orruk alá dörgölhessem:  Elestél? Nem tudod kibontani? Nincs adás? Esik az eső? Zuhan a forint? NANÁ! Mert NEM ALSZOL!  Ha aludnál, most nem lenne gond!
Aztán tegnap megelégeltem Bence pörgését, gondoltam berakom a kiságyába, kicsit sír, elégé kifárad ahhoz, hogy 10 perc után elaltathassam. Felvértezve magam be is tettem az ágyába, kimentem, hogy tőlem aztán sírhatsz, akkor is kibírom, és nem megyek be! Becsuktam az ajtót és... CSEND! A gyerek szó nélkül magától elaludt!  (Annával sosincs gond, beviszem, lerakom, puszit adok, és alszik is).
15.07-re aludt el mindkettő. Ennek folyománya: 2 és fél órás alvás, így fél 6  körül ébrednek, tehát este 9 előtt csak álmodozhatok arról, hogy elalszanak..
Estére eszükbe jut pizsamában fogócskázni, kergetőzni, mert az olyan jó buli. Ilyenkor pedig ülök a fotelben, nézek ki a fejemből, és nem értem, miért nem örökölték tőlünk az alvásgéneket..

2010. május 18., kedd

30...

1 és fél éve 2 gyermekes Anya vagyok
2 éve lakástulajdonos
2 és fél éve élek Apa nélkül
3 és fél éve végre Anya lettem
6 éve vagyok Keresztanya
8 éve vagyok házas, és 2 diplomás,autótulajdonos
9 éve szerztem az első diplomám, és kezdtem el dolgozni
10 éve jegyzett el a párom (éppen a szülinapomon)
11 éve ismerkedtem meg a férjemmel
12 éve érettségiztem és lettem főiskolás
13 éve szereztem jogosítványt,ugyanekkor nyelvvizsgáztam
16 éve kerültem Makóra gimibe, 16 éve ismertem meg a 2 legjobb barátnőmet (azóta is ők azok :) )
23 éve vagyok testvér
24 éve kezdtem el az általános iskolát
25 éve lett egy "új" Nagypapám
28 éve kezdtem el óvodába járni, ahol Anyu volt az óvónőm
30 éve születtem

2010. május 14., péntek

Milyen jó, hogy mégsem Áron!

Ez már nálunk szállóige itthon... 
A mi fiunk ugyanis a 25. hétig az Áron névre "hallgatott" . Aztán, ekkor tájt kezdtem érezni, hogy ez a gyerek nem Áron.. Az Áronok ugyanis ülnek egy sarokban, eljátszanak magukban, és csupán helyzetváltoztató mozgást végeznek, azt is óránként max. kétszer . (Elnézést az Áronnal rendelkező szülőktől, bennem ilyen kép él az Áron névhez társítva). Márpedig az én fiam már pocakban sem volt az a nyugodt fajta. Így elkezdtünk új nevet keresni, és végül Apa előállt a Bencével. Gyakori név ide vagy oda, én örültem, hogy Apának az Imrén, Bélán, és a "Zsomborpedigakkorsemlesz" elképzeléseken kívül van végre épkézláb, elfogadható ötlete. Így fejet hajtottam, és Bence lett a fiunk...
Ha tudtam volna, hogy ez a név mivel jár!  A fiunk Áron ellentéte lett, egy tipikus Bence.  

Ő az a vásott kölyök firma...


Mindendre felmászik, nincs veszélyérzete. Feltétlenül fontosnak tartja, hogy végigkóstoljon mindent, ami a keze ügyébe került, legyen az aszfaltkréta, árvácskalevél, és ha rajta múlna, szárított kutyaszar is.. Hiába no, orális korszak.... 
A rámolás a nagy kedvence, szekrényből ki, be, át, szét, persze össze soha! 
Anna ágyát pillanatok alatt szétkapja

Meg vagyok győződve róla, hogy tudja, hogy mit nem szabad, csak éppen magasról letojja... Rászólok, leszedem a fotelről, és ő azzal a lendülettel,engem kikerülve újra nekilódul, közben pedig kiröhög.. Ha leesik,az esetek 90 %-ban nem sír, megy tovább, mint a buldózer (kérni is fogom az oviban, hogy lehetőleg ez, vagy altenatívaként kalapács legyen a jele).
A gyereknek már most humorérzéke van,  a nővérét direkt szívatja, folyton a lábát harapdálná, kergeti, és ördögien röhög, ha Anna már nyafog a nyúzás miatt.  
Nagy evő, de az etetésnél is megy az idegeim tépése: direkt szájzár, és vigyorog, hogy nem tudom beadni az ételt a szájába. Aztán egyszer csak kinyitja, és jól összezárja kanalastul a száját. A székben folyton feláll, ilyenkor következik az, hogy akkor befejezi a drága az étkezést, mert ugye, ha játszik, akkor nem éhes..
Szóval  a szókincsem lassan leredukálódik a "nem" , "gyereleonnan", "necsapkoddazajtótmertkikapsz" kifejezésekre...
A nap végén Apának elpanaszkodom magam, és a végén mégis mindig arra jutunk, hogy milyen jó, hogy ilyen eleven, életre való a gyerekünk... Ilyenkor jön Apa a szokásos szöveggel: Látod milyen jó, hogy nem Áron lett!  :)





2010. május 11., kedd

Nem jó ez így

Mostanában egyre inkább sárkány vagyok a gyerekekkel, és ez így nagyon nem jó.
Észrevettem, hogy nem úgy reagálok dolgokra, ahogy az egyébként jellemző lenne rám. Feszült vagyok, és azonnal magas C-n kezdem, főleg Annával.
Azt hiszem változtatni kell, mert bármit is csinának, legyen az a legkisebb csíny ,én a mostani lelki állapotomban rögtön a dolgok negatív oldalát nézem. Ideges leszek, ha kiborítja a vizet, ha nem pakol össze, akkor nem könyörgök neki háromszor is, hanem már első alkalommal fenyegetem, holott lehet, hogy megcsinálná , ha még egyszer-kétszer kérném rá.. Utána meg sajnálom a gyereket, hogy nem volt türelmem hozzá, de persze akkor már késő..
Olyan furcsa, mert tudom, hogy a gyerekek nem mini felnőttek, mégis sokszor azt veszem észre, hogy olyan dolgokat várunk el tőlük, amit magunktól. Csodálkozunk, hogy miért hisztizik, miért dacol, miért felesel,miért nem pakol.. Pedig egyszerű: mert GYEREK, és nekünk kell megtanítani a rendre!
Szombaton sírtam egy sort, mert Anna feleselt. Mondtam Apának, hogy nem tudom mit rontottam el, hogy visszabeszél. Apa nem élte meg olyan tragikusan, annyit mondott, hogy semmit sem rontottam el, gyerek, és próbálja a határait, amit nekünk most kell megszabni.. Ő miért tudja ilyen egyszerűnek látni a dolgokat?
Szóval úgy döntöttem, hogy nagy levegőt veszek, az élet pozitív oldalát nézem, ha kiborul a víz, feltörlöm, és örülök, hogy lemosta az asztalt ...  :)
(Miközben ezt írom, Bence a fotel tetjére mászott...Ebben mi pozitívat is véljek felfedezni??? :) )

2010. május 7., péntek

Pozitív és negatív..

Nos kérem, "kikaptam", hogy miért is nem írok, és tényleg! Miért is nem írok??
Pedig történtek velünk az utóbbi bejegyzés óta potitív és negatív dolgok is.

Kezdjük a negatívval:
A betegeskedés nem ritkult, sőt. Annának volt hörgőgyuszija is, aztán még ki tudja micsodák.. 4 nap ovi, ennyi a maximum, amit egy huzamban jártunk utána lerobbant a csajszi. Ez persze azzal jár, hogy Bence is követi,hiszen, mint jó testvér mindenben utánozza nővérét. Így a porszívó már jó ideje a szobánk éke, a gyógyszerszedés napi rutinná vált, és az éjkszakai ébredések is teljesen megszokottak.
A legutóbbi köhögéses nyavajával ismét meglátogattuk a doki nénit, aki közölte, hogy sok ez a felső léguti betegeskedés, és szeptemberig felejtsük el az ovit. Augusztusban kap majd immunerősítőt. Immunerősítőt, amiért én már márciusban könyörögtem, de minek is az, mert még alig volt beteg a gyerek. Hát mostmár sűrűn az. Tudtam én már akkor, hogy ez lesz, mitől is erősödne az immunrendszere, sem zöldség, sem gyümölcs...
Hogy szeptembertől mennyivel lesz jobb? Borítékolom: semennyire. Át kell esnünk ezen is, ahogy mások is átesnek. Most még megtehetem, hogy ápolom őket itthon, így még viszonylag szerencsések is vagyunk.

Pozitív dolgok: (szerencsére ebből van több)
Anna teljesen szobatiszta nappalra! Szól, amikor mennie kell, már boltba is pelus nélkül járunk! :) A vízválasztó az volt, amikor egyik nap az oviban aludhatott délután. Nekem időközben eszembe jutott, hogy hoppácska, alváshoz kellett volna pelus, dehát akkor már késő bánat,eb gondolat volt..
Amikor elmentünk érte délután, még aludt. A dadus mondta, hogy negyed órája felébredt, kiment pisilni, aztán visszaaludt. Az én lányom!! Azóta, mint akit elvágtak, szól, és megy, és intézi, és öröm és bódottá van!

Az ovit imádja. Nagy szerencsénkre, és az itthontartásával való sakkozás következményeként életünk első Anyák napi műsorán ott lehettünk!
Az én okos lánykám mondtaa verseket, mondókákat, énekelt, és ő volt a Répamesében a kisegér! Ahhoz képest, hogy összesen a 2 hónap alatt járt 14 napot oviba, nagyon fogékony! Persze tudtam, hogy szereti a verseket, de hogy ilyen rövid idő alatt megtanuljon több félét is... Büszke vagyok rá!!


Sh..hhúú..De sok súly..


Az ovis fényképezésen sem volt beteg!!
...Letöri az ágat, reccs!
Na és aztán,hogy Bence se maradjon ki a sorból... Hát ő igazi vásott kölyök...
Tegnap előtt letoltuk a haját.. Nagyon nagy volt neki, és féltem, hogy jelentkezik majd "barátunk " a koszmó.
Így a szomszéd segítségével megváltunk hajától. Én el vagyok ájulvaa fiamtól (elfogult Anya), de azóta még zsiványabb lett a gyerek! Tegnap reggel, amíg mosogattam, ő felmászott a székre, és vígan ácsorgott ott. Aztán ezt az ágyon is megismételte, majd krétát kóstolt, én pedig szívbajt kaptam. (na vajon ki küldi rám a Gyermekvédelmiseket? ;) )
Tessék csak megnézni, hát még a szeme sem áll jól...
Várakozó állásponton....

Ez mind a fején volt :)


Az én gengszterem :)

2010. március 31., szerda

betegségbetegségbetegség...

Hát nem is tudom jó ötlet -e megint ilyen destruktívnak lenni, de jót keveset tudok írni.

Visszatértünk március 16-án az oviba, ahol sikerült megdönteni a rekordunkat,kemény 4 napot járt Anna egy huzamban!
19-én este már éreztem, hogy nem OK valami, reggelre már folyt is az orra.Nem ragozom, ma 31-e van, és Annának még mindig folyik az orra, és köhög.. 5 nappal Anna betegsége után Bence is elkezdett tüsszögni. Persze sejtettem én, hogy ő sem ússza meg.
Azóta ő is beteg, neki láza is volt, aminek a szíve miatt nem örülök annyira,aztán hétfőn már kutyaugatás szerűen köhögött.
Ekkor fogtuk őket, és elvittük az orvoshoz. Eredmény: A 2 gyerek közül Bence elég beteg, Anna szerencsére már kifelé jön belőle. Bence viszont kapott antibiotikumot, antibigyós orrcseppet, köptetőt.. Egész nap elszüttyögök a gyógyszerek beadásával, de szerencsére olyan ügyes kishapsi, hogy beszedi zokszó nélkül.
Én is voltam orvosnál, 4. hete félsüketen létezem, a jobb fülem kiiktatta magát. Nem fáj, csak dugesz van benne, és cseng.
Elmentünk magán fülészhez, mert ebben a hatalmas, majd' 30 ezres városban nincs egy sztk fülészet.. Kidugított, aztán mondtam, hogy baromira fáj a torkom. Belenézett, majd közölte, hogy gégegyulladás.Jajj de jó!!
Gégediétára fogott: sem meleg, sem hideg, sem fűszeres és szénsavas nem érintheti számat :) Na és a lényeg: BESZÉD NUKU!
Na most aki ismer, el is táthatja a száját, mert nincs nagyobb vágyam annál, hogy ne kelljen beszélnem. NEKEM! (na akkor hogy fájhat? Na hogy?? Rohadtul!) Persze ez nem megy.. 2 gyerekkel nem is magyarázom tovább, a jelbeszédet sajnos (vagy hál' Istennek) nem értik, így marad a "gyerele, nenyúljhozzá,nepiszkáldmármertelveremakezed, mostmértkellmindigkiabálnomnemsajnálodAnyát?" kezdetű utasítások...
Bencét nemsokára vinnem kellene a "mumusoltásra" ,ez a 15 hós oltás.. Megpróbálom eltolni, elvileg ehhez az oltáshoz 4 hét lázmentes állapot kell, ami nálunk megdőlt.
Ennek az oltásnak sok mellékhatása van, úgyhogy beszerzem hozzá a szükséges homeos cuccokat, hátha segítek vele valamit..
Itt egy homeos cikk táblával az oltások mellékhatásának enyhítésére:

http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg_orvos-valaszol/9863

2010. március 23., kedd

A fórumozás veszélyei

Fórumos Anyuka vagyok, amióta Annámmal félidős voltam, azóta fórumozom kisebb nagyobb megszakításokkal. Vannak fórumok, amik szülés után igencsak kihalnak, és vannak, amik tovább élnek, még szorosabb lesz a -lassan - barátság Anyuk között.
Szerencsére Bencével ilyen fórumra tévedtem, a mai napig nagyon összetartunk, immár zárt módon,sűrűn személyesen is találkozva, mert úgy gondoltuk, meg merjük osztani egymással ügyes bajos dolgainkat, de nem feltétlenül a nagyközönséggel.
Fórumozni 2 indok miatt áll le az ember:
1. Otthon van a kicsivel, kellenek olyan emberek, akik szintén hasonló gondokkal küzdenek. Van kihez "szólni", igaz csak virtuálisan, van kitől tanácsot kérni.
2. A másik ok, ha valaki másnak akar mutatkozni, mint amilyen az igazi énje. A fórum erre nagyszerű hely! Ki lehet élni az elfojtott agresszivitást, az otthoni elnyomott légkörből kiszakadhat az ember lánya és határozottnak tűnhet, ha mentálisan segítségre szorul, több figyelmet szeretne, elég kicsit panaszkodni.
Mert, ha jó egy fórumközösség, akkor azonnal segíteni próbálnak rajta, tanácsot adnak, mert miért is panaszkodik az ember, ha nem megértést, tanácsot várna???
A mi fórumunk JÓ! JÓ,mert bármikor lehet vitatkozni egy témáról,le tudunk higgadni utána, és felülkerekedni,nem sértődni, és vagdalkozni,JÓ, mert az ott lévők közül mindenkit segítő szándék vezérel a végletekig, egészen addig, amíg a bumeráng vissza nem csap..
Az az Anyuka, aki nekünk fórumozóknak hetente "panaszkodik" a férjéről, aki elmondása szerint nem szívesen vigyáz a kislányukra, pár száz forintos vásárlásért balhét csap, és aki iránt már csak ürességet érez, ugyan mit vár?? Mi megértést adtunk,tanácsokat, amit szépen meg is köszönt...
Majd a blogjában egy teljesen más család képe mutatkozik,sőt, egy vita után első számú közellenséggé válunk, akik kérés nélkül szidtuk,mocskoljuk a férjét, aki ekkor már nagyon jó ember. Mártíromkodás, sértettség,bűnjudatkeltés, mocskolódás,önmagát meghazudtolás..Ugyan minek akkor panaszkodni? Akkor most melyik is az igazi "én" ??
Nagy az igazság érzetem, és nem tartom fair dolognak, hogy valaki egyoldalúan vádaskodjon a szituációt csak az egyik féltől megismert emberek előtt.. Nem tartom fair dolognak azt sem, hogy egy privátnak szánt levelet közzé tegyen valaki a saját fórumában, legyen az számára bármilyen bántó ,vagy sértő.
Szóval kedves Anyatársaim ,akik még csak gondolkoznak egy fórumhoz való csatlakozáson.. Vigyázni, és nyitott szemmel járni-kelni, mert nem minden és mindneki az , aminek látszik! És egy jó tanács még: ha a többség próbál állítani valamit egy emberrel szemben, álljatok meg, és gondolkozzatok el azon, vajon tényleg nekem van-e igazam,nem mentem -e túl messzire,esetleg nem láthatom -e rosszul a dolgot..

(U.i.: gondolkoztam azon , hogy kiveszem a megjegyzés küldésének opcióját a hozzászólás alól, de azt nem tartom egyenes dolognak...)

2010. március 14., vasárnap

Tipikus pasi...

Elkezdődött kissebbiknél a hisztikorszak és rámolás kombinálva..
A lakás,mint atomtámadás után. Napjában 4-5 alkalommal pakolom el a játékaikat, mostmár szerencsére Anna segítségével. Mindez mit sem ér, mert Bence - szintén Anna segítségével- 2 perc alatt romhalmazzá változtatja lakterünket.. A játékok szanaszét, de nem ám azért, mert a nagy játszásban ott felejti...neeem... A játék lényege a szétpakolás! A dobozból kiszedi, félredobja addig, amíg van még a doboz alján bármi is. Aztán, amikor már nincs mit széthajigálni, elindul a lakásban felfedezőútra, utánanéz, mivel lehetne még nagyobb disznóólat csinálni. Ilyenkor találja meg a cipősszekrényt, ezt megszabadítja 2 perc alatt a tartalmától. Ha ezzel végez, akkor jön a szennyesláda.

Fiacskám olyan, mint Snoopyban a kisfiú, textilpelenkával közlekedik, ezért érzékenyen érinti a szennyesben elrejtett pelenka látványa. Nagy lendülettel ki is pakolja belőle az összeset, érdekes módon CSAK a pelenkákat. Képes a szennyestartó oldalán lévő apró lukakon kihúzgálni a pelust! A pelenkákat a fejére húzza, és így vaksin mászik a lakásban, olykor-olykor nekiütközve falnak, széknek,Anya lábának, tekintve, hogy nem lát így semmit. Ezt megunva szanaszét hagyja a pelusokat ,mint a harctéri aknákat...

Főzésnél vagy szekrényt rámolna, vagy csimpaszkodik a nadrágomba, és elkezd marni, hogy vegyem fel. Ilyenkor jön a járóka. Az ebben való tartózkodás katasztrófa, ezért hangos üvöltéssel, ordítással, sikítással jutalmaz. Ez eltart nála akár háromnegyed órát is, attól függően, meddig végzek a dolgommal. Miután kiveszem, nem hagyja megnyugtatni sem magát, mert jó dolog is szenvedni, és a színpadias kiborulás mindig Oscar esélyes (mint Brigi barátnőméknél..). Szóval járókából kivéve folytatja a hisztit, az én idegeim pedig már cérna vékonyak..

Ha nagy ritkán szépen eljátszik magában, akkor úgy közlekedek a lakásban, mint egy lopakodó: elsuhanok az ajtó előtt villámgyorsan, nehogy észrevegyen, és eszébe jusson ismét csimpaszkodni.. WC-re szintén ily módon indulok el, de szenzorai vannak arra, hogy én mikor lopódzok be a fürdőbe. Ilyenkor azonnal az ajtónál terem, és püföli, veszekszik velem, hogy jöjjek már ki! Kimenni viszont nem tudok, tekintve, hogy az ajtó előtt áll, és nem enged ki!Így én bentről próbálom navigálni, hogy ugyan álljon már arrébb, ő pedig kintről kiabál, hogy ugyan fáradjak már ki....

Tipikus pasi..... :)

2010. március 6., szombat

Beteg

Eddig tartott a nagy szocializálódás..
Szerda estére Anna lebetegedett, a csütörtököt a doktor néninél kezdtük.. Állítólag megfázott, minden esetre jó kis megfázás ez, pláne, hogy mindkét óvónéni otthon van szintén betegen..
Nem vészes a dolog, szívom az orrát, kapja a Panadolt, köhög kicsit, és velünk alszik, hogy Bencét ne ébressze.
Hogy ez a jány milyen rendetlenül alszik! Ma reggel arra ébredtem, hogy lett egy 25-ös fülvédőm.. Éjjel éreztem, hogy valaki tapossa a hátam, de őszintén szólva még jól is esett egy kis tai masszázs a fájós derekamnak. (Anyám, úgy beszélek, mint egy rokkant nyugdíjas!) Szóval a lány pörög forog az ágyban, közben alszik édesdeden... Érdekes módon csak engem tisztel meg a testi kontaktussal, Apját hagyja aludni...

Bence tegnap tett 4 lépést önállóan. Egy kis ösztönzés gyanánt a kekszcsalogatós módszert alkalmaztuk, és minekután ma elfogyott a keksz, fiacskám azóta sem produkálja új tudományát.. Jobb neki négykézláb, és az én kezemet kihisztizve járkálni.. (Ha így haladunk, tényleg leszázalékolnak pár hét múlva..:) )

2010. március 2., kedd

Mozgalmas napok

Mozgalmas napok vannak mögöttünk, így alig van időm leülni egy kicsit akár blogot írni..
Hol is kezdjem?
Annával 3 hetes harc után sikerült jóbarátunkká tenni a bilit! Nehéz menet volt, de végül én kerültem ki győztesen! Még mindig inkább én küldöm bilire, mint, hogy ő szólna, de nem érdekel, ez már nagy haladás nálunk! Baleset másfél hét alatt egyszer volt.
Voltunk ünnepelni is 2 hete: a fórumos csajokkal és babákkal közösen szülinapoztunk, végre mindenki betöltötte az 1 évet! (Mi már régebb óta, a legkisebbek még frissen :) )

Múlt héten jött a feketeleves: Benyaltuk azt a bizonyos 3 napos lázat. Hogy milyen egy köcsög betegség az! Szegény Bence tiszta láz volt, semmi sem vitte le 38.5 alá a lázát, éjszaka vergődött, nappal az én egyszer alvó fiam háromszor is aludt. Aztán jöttek a kiütések, és ezzel együtt nyűgösség. Kemény 2 nap volt, reggel 6-tól este 8 -ig ment a nyafi, kivéve, amikor aludt.. A napirendük azóta is szétesve..

Na de ezen is túlestünk, és eljött Annám életében a nagy nap: óvodás lett!! :)
Az első napon ott maradtam vele az oviban, de minek? Az óvónénik azt hitték, hogy bölcsis volt, olyan könnyen ment a dolog. Aztán másnap, azaz ma már nem is maradtam vele. Azt hiszem nem Anna számára fontos ez a beszoktatósdi, hanem inkább számomra. Olyan nehezen hagytam ott, pedig úgy kellett visszahívnom, hogy legalább egy puszit adjon már!
Tegnap reggel is azt mondta, hogy hiányozni fogsz Anya! mondom neki: Miért hová mégy? Hát oviba! De én is ott leszek! Erre ő: Nem Anya, én egyedül akarok menni a én kis ovimba..Pfff...
Annyira elfáradt az oviban délutánra, hogy hozni kellett hazáig, és 2 és fél órát aludt délután :)

Végezetül pár kép, mivelhogy annyira baromi ügyes vagyok, hogy gőzöm sincs, hogy tudnék szöveg közé képet illeszteni, mindig szétcsúszik...Így ömlesztem..





2010. február 15., hétfő

Helyzet

Na kérem szépen akkor jelentenék a szobatisztaság ügyünk folyamatáról..
Nem akarom elkiabálni,(aki olvassa gyorsan kopogja is le!),de TALÁN haladunk!
A múlt héten összesen 2 alkalommal volt bepisilés, ezt egyszer az ágyamba prezentálta. A többi esetben 80%-ban én küldöm bilire, 20%-ban pedig SZÓL!
Tetszik neki, hogy egyedül intézheti, fogja magát,bevonul a fürdőbe, viszi Apja Lóerő újságját olvasni, és magára csukja az ajtót :) Aztán kitörli,lehúzza,felöltözik..és kéri a csokit.. Mert, hogy ezzel motiválom végső kétségbeesésemben, ami úgy néz ki beválik :) Kis kocka csoki, oszt jónapot! (Csoki hátulütője, hogy mániákus fogmosó, ahogy édesség kerül a szájába, utána azonnal menni kell sikálni, mert a Manók elviszik a fogait..)
3 alkalommal kaki is volt a bilibe. Hát így állunk mi most.

Fiam pedig átment hisztisbe.. Rájött, hogy mennyire jó buli sétálgatni. Ez persze egyedül nem megy.. Így jön ,addig hisztizik, kapaszkodik, nyúz, amíg nem megyünk kézenfogva pár kört a lakásban. Ilyenkor nagy a mellénye, roppant mód büszke magára, de ahogy abbahagyom, eljátsza a Hattyú halálát, látványosan leborul az ágyra és sír..Aztán jön, kapaszkodik, és ahogy ölbe veszem, máris keresi az ujjam, hogy lóduljunk már neki! Egyedül már egyre többször álldogál, de nincs még mersze elindulni. A derekamnak már annyi, és lassan az idegeimnek is :)

Hát ígytelnek a napjaink.. Bili,örömködés,csoki,fogmosás,kis séta,aztán megint bili, öltöztetés,kis csoki,fogmosás,egy kis séta, végül bili, csoki,fogsika,és esetleg séta...

2010. február 8., hétfő

Készülődünk

Készülődünk az oviba..
Március első hetében kezdjük a beszoktatást..Tegnap átnéztem, hogy mi kell még a leányzónak. Szerencsére nem sok minden, leszámítva, hogy a ruhatárát kinőtte.
Márpedig ruha az kell az óvodába. Tekintve, hogy a szobatisztaság terén némi hiányosságaink vannak, még több ruha kell. Elgondolkoztam, hogy azokba a kis fakkokba, amik a gyerek ruháinak vannak fenntartva, vajon hogy fér bele Annám 5 váltás ruhája?

Aztán az ovi közeledtével egyre inkább stresszelem magam. Hogy milyennek fogják látni idegenek az én lánykámat. Mert nekem tökéletes így, ahogy van. De ha nem anyai szemmel nézek rá, akkor tudom, hogy milyen területen emelkedik ki, s melyek azok, amelyiknél még fejlesztésre szorul.
Emlékszem, amíg nem volt gyerekem, és a suliban egy-egy szülő nem tudta elfogadni, ha valami negatívot mondtunk a gyerekéről, nem értettem. Mert miért baj az, ha mondjuk helyesírásból csak közepes, de matekból vág az esze, mint a penge?
Akkor nem értettem, hát most már kapizsgálom a dolgot :)

Tudom pl, hogy Anna verbális készsége nagyon fejlett. Választékosan beszél, imádja az "irodalmat", verseket mond, meséket hallgat és "olvas". A ritmusérzéke is nagyon jó,szeret táncolni, amikor énekel, annak dallama is van, nem csak botfüllel dudorászik.
A manuális készsége viszont fejlesztésre szorul.Ez az én saram, mert lássuk be, nem vagyok egy Michelangelo, és hát ha én a pálcika figurákat is többszöri nekifutásra tudom lerajzolni, hogyan is tanulhatna tőlem... (Szerintem ha lenne a tanítói diplomához olyan betétlap, hogy rajzot tilos tanítania, hát az enyémbe tuti belerakták volna..).

Szóval én tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, de nem tudom hogyan fogok reagálni, ha az oviban negatívumot is mondanak Annámról. Mert milyen az, hogy más nem látja a lányomat tökéletesnek? Szerintem az, hát más is lássa annak! Biztosan rosszul fog esni, és lehet, hogy még ellenkezni is akarok majd.. Majd próbálom figyelmeztetni magam, hogy álljon meg a menet, de akkor is az én tökéletes lányomról van szó :)

2010. február 2., kedd

Bence első éve

Most, hogy már tudom hogy kell belinkelni videót, felteszem kicsi fiam videóját :)
video

2010. február 1., hétfő

Kicsi Fiam Keresztanyukájának : Petrának nagyon boldog születésnapot kívánunk!!!
(Ismét egy évvel közelebb a nyugdíj!)

Fáradok...

Tegnap lebontottam a karácsonyfát....
Neem, nem valami másféle vallási csoporthoz tartozunk, nálunk is dec. 24-én jön a Jézuska, csak hát ez a lebontás buli már nem olyan érdekes, mint a díszítés. Pláne, ha 2 gyerekkel 24 órában egyedül van az ember lánya. Na de tegnap Apa nem ment dolgozni, amit be is véstem a naptárba, nehogy elfelejtsem, ilyen is van! Így lekaptam a fát.. :)

Pelusprojekt:
Egyre inkább el vagyok keseredve... Semmi változás nem történik. Ma délig a negyedik garnitúra ruhát adtam Annára, a végén már az öccse cuccaiban flangált, annyira elfogyott minden.
Nem szól, hogy kell neki, nem jelzi, hogy bepisilt, nem is zavarja.
A párbeszédünk minden alkalommal így zajlik:
Én (magamra erőltetve a higgadtságot): Anna hová kell pisilni?
Anna: a vécébe.
Én: És akkor miért nem oda pisilünk? Miért nem szólsz?
Anna: Mert a bugyiba akarok pisilni!

Kész. Erre mit válaszoljon az ember? Teszek még egy próbát pár jó barátom tanácsára. Bemegyek az oviba. Mert, hogy januártól papíron ovisok vagyunk, de a pelus miatt még nem tudom vinni. Bent tudják, hogy nem szobatiszta, a szülőin azt mondták, hogy vigyem oviba, ott rá fog érezni. Hát megpróbálom. Beszélek az óvónénivel, hogy elvállalnák-e így az én húgyos lányomat, hátha a közösség nyomására menni fog. Ha nem, és nekik is szétdurran az agyuk a sok pisitől, akkor jön haza a kisasszony.Ejjj de nehéz ez!!
(Azt azért hozzátenném, mielőtt megint felkerülne a hozzászólásom egy fórumra, és szemét Anyának kiáltanának ki, hogy nem azért vinném oviba, mert ÉN meg akarok szabadulni Annától. Azért vinném, mert napi szintem mondogatja, hogy menni szeretne a gyerekekhez. Tudja mi az az ovi, Anyumnál rengeteget volt oviban, mivel ő óvónő. Ott is ebédelt.Imádta. Na és ott pisilt! Szóval ezért, és nem a magam könnyebbsége miatt..)

2010. január 28., csütörtök

Majdcsak...

Hadakozunk..
Pelus hétfő óta nincs, kivéve alváshoz. Első nap mérlege: 3 bugyiba pisilés.. Másnap szintén.. Tegnap és ma eddig még nem tisztelt meg ezzel, résen vagyok, óránként ültetem a vécére, miután magától nem szól.

A mosógép, fedőnevén Mancika minden nap dolgozik, van, hogy kétszer is, már az éppen távol lévő szomszéd szárítóját is elloptam az ajtó elől, mert lassan mindenhol bugyik és harisnyák, meg bodyk lógnak.
Közben a nem szobatiszta fiamnak a pelenka sem elég, ő foyamatosan mellépakol, így róla is moshatom a göncöket...

Asszem fel kéne találni a papírruhát! Fillérekért megveszem, vagy megtanulom hajtogatni, aztán, ha már megtörtént a baleset, akkor fogom, és kidobom! Könyezetbarát ,mert lebomlik, nem kell mosószer, öblítő, nem fogyasztok vizet,és Mancika is nyugdíjba mehetne!! (Az ötlet levédve!!!)

2010. január 25., hétfő

Mérföldkövek

Na kérem szépen, ez a nap is elérkezett az életünkben! Még a 4-es metro megépítése és az euro itthoni bevezetése ELŐTT Annám végre nem sír hajmosáskor!

Mert hogy eddig bizony ezt tette.. Sőt, nem is sírt, üvöltött, meg visított, meg őrjöngött, és egyéb praktikákat vetett be, csak, hogy zongorázhasson az idegeimen. Egy idő után minden nap megkérdezte, hogy ugye nem mosunk ma hajat? Én, mint jó szülő,aki nem akar hazudni a gyerekének (legfeljebb néha füllent..), mindig csak hallgattam nagyokat, ha éppen hajmosós nap volt. Anna rájött, hogy hallgatni nem arany, hanem az ő (hajának) a veszte, és katasztrófába fulladt az aznapi fürdés.

Na de tegnap! Azt mondta mossunk hajat!!! Nagy levegőt vett ahogy mindig mutattuk, csak eddig cseszett hallgatni ránk, és láss csodát: nem sírt! A végén közölte, hogy : "jól vagyok már, semmi gond Anya! " :)


A másik nagy mérföldkövünk, ami biztos vagyok benne, hogy bekerül a magyar - ha nem a világ- történelembe: az én lánykám almát eszik! Délelőttönként tízóraira kapja, és képes rá, és megeszi! 2 almát egyszerre, van, hogy hármat is. Azt sem tudom merre legyek örömömben!

Ennek hatására, ha már ennyire sikerszériába kerültünk Annámmal kapcsolatban, úgy döntöttem, ma leveszem róla ismét a pelust!

Elkezdtem a "csakazért is szobatiszta lesz a lányom!" projektet... Csak attól tartok, hogy Anna éppen velem egy időben kezdte el a "csakazért sem úgy lesz, ahogy Anyám akarja" projektet..

Meglátjuk, a kettő közül melyik a kidolgozottabb, megtervezettebb projekt. Én minden esetre elszánt vagyok, kizárólag a fürdőben őrjöngök, ha bemegy a pisi (és miért is ne menne!)


Végezetül pár kép, ami egyáltalán nem passzol a témához, de annyira jó, hogy tudok képeket feltenni, hogy kiélem magam :)

lánykám a barátnőjével, a második képen a barátjával (szigorúan plátói a kapcsolat)