Majdcsak...

Hadakozunk..
Pelus hétfő óta nincs, kivéve alváshoz. Első nap mérlege: 3 bugyiba pisilés.. Másnap szintén.. Tegnap és ma eddig még nem tisztelt meg ezzel, résen vagyok, óránként ültetem a vécére, miután magától nem szól.

A mosógép, fedőnevén Mancika minden nap dolgozik, van, hogy kétszer is, már az éppen távol lévő szomszéd szárítóját is elloptam az ajtó elől, mert lassan mindenhol bugyik és harisnyák, meg bodyk lógnak.
Közben a nem szobatiszta fiamnak a pelenka sem elég, ő foyamatosan mellépakol, így róla is moshatom a göncöket...

Asszem fel kéne találni a papírruhát! Fillérekért megveszem, vagy megtanulom hajtogatni, aztán, ha már megtörtént a baleset, akkor fogom, és kidobom! Könyezetbarát ,mert lebomlik, nem kell mosószer, öblítő, nem fogyasztok vizet,és Mancika is nyugdíjba mehetne!! (Az ötlet levédve!!!)

Mérföldkövek

Na kérem szépen, ez a nap is elérkezett az életünkben! Még a 4-es metro megépítése és az euro itthoni bevezetése ELŐTT Annám végre nem sír hajmosáskor!

Mert hogy eddig bizony ezt tette.. Sőt, nem is sírt, üvöltött, meg visított, meg őrjöngött, és egyéb praktikákat vetett be, csak, hogy zongorázhasson az idegeimen. Egy idő után minden nap megkérdezte, hogy ugye nem mosunk ma hajat? Én, mint jó szülő,aki nem akar hazudni a gyerekének (legfeljebb néha füllent..), mindig csak hallgattam nagyokat, ha éppen hajmosós nap volt. Anna rájött, hogy hallgatni nem arany, hanem az ő (hajának) a veszte, és katasztrófába fulladt az aznapi fürdés.

Na de tegnap! Azt mondta mossunk hajat!!! Nagy levegőt vett ahogy mindig mutattuk, csak eddig cseszett hallgatni ránk, és láss csodát: nem sírt! A végén közölte, hogy : "jól vagyok már, semmi gond Anya! " :)

A másik nagy mérföldkövünk, ami biztos vagyok benne, hogy bekerül a magyar - ha nem a világ- történelembe: az én lánykám almát eszik! Délelőttönként tízóraira kapja, és képes rá, és megeszi! 2 almát egyszerre, van, hogy hármat is. Azt sem tudom merre legyek örömömben!

Ennek hatására, ha már ennyire sikerszériába kerültünk Annámmal kapcsolatban, úgy döntöttem, ma leveszem róla ismét a pelust!

Elkezdtem a "csakazért is szobatiszta lesz a lányom!" projektet... Csak attól tartok, hogy Anna éppen velem egy időben kezdte el a "csakazért sem úgy lesz, ahogy Anyám akarja" projektet..

Meglátjuk, a kettő közül melyik a kidolgozottabb, megtervezettebb projekt. Én minden esetre elszánt vagyok, kizárólag a fürdőben őrjöngök, ha bemegy a pisi (és miért is ne menne!)

Végezetül pár kép, ami egyáltalán nem passzol a témához, de annyira jó, hogy tudok képeket feltenni, hogy kiélem magam :)

lánykám a barátnőjével, a második képen a barátjával (szigorúan plátói a kapcsolat)

1 éves

Telik az idő!

A december-január eléggé mozgalmas időszak az életünkben.

Nem elég, hogy a Mikulás, a Jézuska ebben a hónapban jön,ekkor van Szilveszter, de az én lánykám a két ünnep közé "beszületett". Aztán, ha már kifújtuk magunkat a bejglihegyek, a sok süti, virsli, lencse után, akkor kezdődhet a játék újra: Bence január 8-án szülinapozik!

Függetlenül a zsúfolt időszaktól, én nagyon élvezem ezt, sosem bírtam az unatkozást, az eseménytelenséget. :)

Ezért, ha lehet, hármaskát is szívesen időzíteném téli időszakra!

Egy kis 1 éves összesítő:

Súlyunk 10800 gramm, 80 cm a hossz, és 5 fogacskával rendelkezünk.

Ezekkel gyönyörűen rágcsál az én Hümikén, a kenyér katonázva nagyon csúszik. A darabos főzelékekkel még hadakozik, valahogy nem tetszik neki a tudat, hogy a dzsúzos mázban darabos izék is vannak. Na de sebaj, próbálkozunk, gondolom nem turmixolt marhapörit eszik majd az esküvőjén...

A beszéd nem az erőssége. Pontosabban nézőpont kérdése a dolog, mert hát ugye mit is tart egy felnőtt beszédnek? Nos, ha felnőtt szemszögből nézem a dolgokat, azt mondom, ez a gyerek ugyan nem beszél! Ha viszont "leereszkedem" az ő szintjére, akkor azt kell mondanom: ennek a gyereknek be nem áll a szája! Amióta napközben nincs cumi ,folyamatosan mondja, gagyarászik, amit mi ugyan nem értünk, de ez a felnőttek szegénységi bizonyítványa..

Azért van pár felismerhető szava, persze nem éppen tudatosan: baba,mama,papa.

Nagy érdeklődést mutat a fényforrások iránt. A lámpát gond nélkül megmutatja, ha mi nem találnánk. A dolog hátulütője az, hogy gyakorlatilag bármelyik tárgyra rákérdezünk (hol van az asztal?) ő akor is a lámpát mutatja nekünk. :)

Gondolom , csak annyit érzékelt a dologból, ha azt a világító izét megmutatom szülőanyámnak, akkor folyton vigyorog, meg tapsol, hát legyen meg az öröme, rajtam ne múljon!

A mozgás terén viszont nem szégyenkezhetünk! Mint egy kis perpetum mobile, reggeltől estig jön- megy, mint akinek rettentően fontos dolga van! Áll, kapaszkodva lépeget, bútortól bútorig közlekedik szintén kapaszkodva.

Kár, hogy nincs "nyüzsgő gyerek pelenkázása" címmel olimpiai sportág, mert azon én jó eséllyel pályázhatnám meg a dobogós helyet!

Figyelmes kisfiú, szeret vizsgálódni. A formaberakó csigába egyedül belehelyezi a formákat, építőjáték elemeket egymásra helyez.

Egyébiránt kicsi fiam nagyon Anyás, kapaszkodik, bújik, harap, vetődik.

A nővérkét imádja, együtt játszanak, hozzá is bújik.

Mivel már nagyfiú, ezért kilakoltattuk a szobánkból, így most Annával osztozkodnak, amit meglepően jól tűrnek. Mindkettő jobban alszik, és nem zavarják egymást!

Költözés...

Nos hát sokat vacilláltam, hogy mi legyen ezzel a blogolással..

Igazság szerint azért ritkulak az írásaim, mert a régi blogomon órákat vett igénybe egy kép feltöltése, később pedig egyáltalán nem lehetett feltöltenem.
Nekem pedig erre nincs időm (amúgy sem szeretem a töketlenkedést).

Blogot írni viszont szeretnék, mert olyan jó visszaolvasnom, hogy mikor mi is történt velünk...

Így fájó szívvel, de úgy döntöttem, költöztetem a blogom. Sajnálom, hogy nem maradnak egyben az eddigi irományaim,e valamit valamiért..
Aki idetalált a régi olvasóim közül, annak nagyon örülök, és ha itt egyszerűbb a kezelhetőség, akkor úra rendszeressé válik a bejelentkezésem :)

És akkor, hogy ne csak a blogköltözésről írjak.

Szóval az úgy volt, hogy szerettem volna profi képeket a csimotáimról. Sokáig csak sóvárogtam, aztán elhatároztam magam, és összekötve a kellemest hasznossal, úgy döntöttem, hogy karácsonyi ajándéknak a Nagyszülől és Dédik képeket kapnak.

Így egy novemberi napon eljött hozzánk Kata, és varázslatot csinált. Kattogtatott, öltöztetett, vetkőztetett,hátteret cserélt, kelléket húzott elő a varázs zsákjából, és az eredmény ez lett: (a teljesség igénye nélkül)

Szívből ajánlom az oldalát, én nap mint nap gyönyörködöm: http://ribizlifoto.blogspot.com