2016. július 19., kedd

Amikor hasznos egy blog

Elhatároztam, hogy  valamilyen szinten újra  próbálkozom a rendszeres bejegyzésekkel.
Ma kiderült ugyanis  számomra, mekkora haszna van, ha lejegyzünk dolgokat.
Alap esetben már csak azért is, mert abból kiindulva, mennyire szétszórt tudok lenni, egyenesen következik, hogy elfelejtek dolgokat.
De mondja meg nekem valaki, csak én vagyok az, aki a gyermekét érintő apró kérdésekre nem tud válaszolni? 

Bencével ősztől egy új utat kezdünk el járni. Elöljáróban annyit, nem volt alaptalan a félelmem és a dilemmám az iskolakezdéssel kapcsolatban. Megint csak magamat okolom, hogy lehettem ennyire befolyásolható, hogy , bár ez a szakmám, mégsem álltam a sarkamra, és mondtam azt, hogy márpedig ez a gyerek nem való még iskolába.
Mindegy, ez a hajó már elment, Bence elkezdte ősszel a sulit, és persze jelentkeztek a gondok. Leginkább a figyelem, kudarctűrő képesség, problémás helyzetek feldolgozása terén. Nem agresszív, nem undok, csupán sír. Sokat. Az órán elkalandozik, a kis világából a csengő zökkenti ki, ilyenkor, mint a Főnixmadár,újjászületik. 
Elküldtük vizsgálatra. Magas iq, ehhez társul idegrendszeri éretlenség. Ezt mondtuk mi is a tanítójával, pacsit, Éva!
Szeptembertől fejlesztések. Pszichológus (tehetséggondozás), alapozó torna, homloklebeny terápia. Ettől várok a legtöbbet, felvettem velük a kapcsolatot, augusztus 1-jén megyünk felmérésre.
Itt jött elő a blog, mert anamnézist kell kitöltenem, ami 9 oldalas, és rettentő részletesen kérdez. 
Nekem viszont 3 gyerekem van, és lassan kezdem megérteni Anyámat. Annak idején ki voltam akadva, amikor kérdeztem kiskoromról valamit, ő pedig nem tudta eldönteni, hogy az én , vagy az Öcsém volt-e...Hogy nem tud különbséget tenni,hát annyira különbözőek vagyunk?! Nos, nekem van 3, és néha belekavarodok... Amit szégyellek... De itt a blog, és olyan jó volt feleleveníteni a velük kapcsolatos dolgokat! :) 

Szóval, anamnézist kitölteni, elkezdeni előre menni, hogy Bencét helyrebillentsük. Remélem, hogy ettől nem fog a másik kettő kibillenni...Sosem lesz egyensúly..

2014. október 30., csütörtök

Újratöltés- Beiskolázás


Családi nyomásra úrjakezdem a blogírást. Olyan rég csináltam, hogy hirtelen azt sem tudtam, hol kell belépni..:) 

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz,hogy szeptembertől a gyerekeim közül több jár majd iskolába, mint ahány nem...:) Elvileg. 
Persze, még október van, és hová aggódok még, de igenis aggaszt a dolog, és folyamatosan dilemmáztam a dolgon nagyon sokáig.A kérdés, hogy érett, vagy sem a fiam  erre a feladatra. Végül odáig jutottam, hogy menjen Bence iskolába. Most sem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem, csak remélni tudom.
A rágódásom oka ugyanis az oviban elvégzett felmérés (diszes vizsgálat, logopédia,Bender teszt). Tudom, hogy a fiam beszédhibás, alig vártuk a logopédiát, ami ugyebár csak nagycsoportos korától "jár", hiszen korábban nem beszélhetünk beszédhibáról, annak ellenére, hogy tudjuk,hogy nagyon is az. 

Aztán jött a Bender teszt, ami szinén nem úgy sikerült neki, ahogyan "kellett volna"
, és itt már elkeseredtem, folyamatosan rágódtam, agyaltam. A sok agyalásban végre  megvilágosodtam, és a következőre jutottam: Szerintem hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy iskolába csak tökéletes gyerekek indulhatnak. Ilyenből, mint tudjuk, kevés van. Valamilyen képesség terén mindenkinél kilóg kicsit a lóláb. Van ,akinek finommotorikában, van, akinek beszédkészségnél vannak fejlesztendő területek. Azt gondoljuk, ha valamiben kicsit is gyengébben teljesít, mint az átlag, akkor már problémás, tanulási zavaros, stb. gyerek lesz belőle. Persze, lehet, de nem egyenesen következik, hogy lesz is. De ezt sulykolják belénk, amit el is hiszünk egy idő után, és elvisszük fejlesztésre, és aggódunk, és azt gondoljuk, hogy meg fog bukni az iskolában. Van olyan gyerek, akinek a kisujjából kijönnek majd az ötösök, és van, aki masszív négyes lesz. A fejlesztett és a nem fejlesztett gyerekekek közül ugyanakkora arányban. Nem lehet mindenki polihisztor. Régen nagy ívben tettek arra, hogy kinek milyen fejlesztés lenne jó, mégsem lett olyan sok degenerált felnőtt a korosztályunkban! Akkor az volt a lényeg, hogy a súly meglegyen, életkor kipipálva, és mehettünk is. Szerintem én sem mehettem volna 6 évesen suliba a mai szempontok szerint :)
Persze van, amikor kell egy kis rásegítés, de nem kellene eleve azt gondolni, aki fejlesztésre jár, az már nem bírna az iskolai terhekkel sem. 

Már én is láttam a gyerekemet, aki majd az iskolában kiközösített lesz, és nem fogja érteni a matekot, hozzá még olvasni sem tud rendesen megtanulni, mert még diszes is lesz. Komolyan, már ott tartottam, hogy kapni fog egy SNI-s minősítést,. Aztán megpróbáltam kívülről nézni,hogy álljunk csak meg...Egy rohadt Bender teszt miatt, és beszédhibája miatt ÉN írom le a fiamat? Na neeee! Lehet, hogy nem lesz kitűnő, és akkor mi van?  Persze ez sem borítékolható, mert itt van Anna,akivel tavaly fejlesztésre jártunk, idén is folytatjuk (finommotorika) , és aki ebben az évben még csak ötösöket hozott haza, a dolgozatai 100%-osak, matekból,olvasásból,énekből dícséretes. Hozzá nem ír szépen. Na bumm. Pedig tavaly el voltam keseredve nála is.
Aztán lehet, hogy Bencével nem lesz ekkora szerencsém, de, hogy nem hülye a fiam csak azért, mert a Bendert eltolta, az tuti :)

2013. november 27., szerda

Bence és a lába

Szeretnék írni jópofa történetet a gyerekekről, de -minden pesszimizmus és negatív gondolatok nélkül-  mostanában mindig csak megoldandó feladatok, és gondok előtt állunk. 
Ezeket nincs is kedvem kifejteni, címszavakban: betegség,kórház,családban lábtörés, hoszabb táppénz, meghiúsult időpontos vizsgálatok, vérvétel... 
Az egyik szintén 3 gyerekes barátnőmnek keseregtem, hogy ugyan mondja már meg, mi a fenét tettünk, hogy mindig csak a gondok jönnek?  Ő azt mondta, semmit, ez a természetes. 3 gyerekesek vagyunk, ráadásul egyik kicsi,másik pici, így a nagy számok törvénye alapján hatványozódnak a gondok is. Ami más 1-2 gyerekessel 1 év alatt történik meg, az a mi családunk 1 hónapja.
Megnyugatott, hogy nem valami rontás van rajtunk :) 
Így, mivel nem akarok picsogos, "mármegintcsakagondvan" bejegyzést írni, ezért jöjjön Bencém két aranyköpése:

(A zoknijára vár fürdés után, addig mezítláb van, ezért odaadja Annának a törölközőjét)
B.: Anna! Kivinnéd a törölközőmet? Én nem tudok kimenni, mert kopasz a lábam!

(Az apja zokniját nyomom a kezébe, ő teljes higgadtsággal, és természetességel veszi tudomásul, hogy ismét szétszórt vagyok, számára ez mindennapos. Nyugodt hangos nemgszólal:)
B.: Anya! adnál nekem egy másik zoknit? Egy olyan zoknit, ami az én lábamhoz tartozik? :) 


2013. november 2., szombat

Betegségek (minő pozitív kicsengésű cím)

Szeptember eleje óta a dolgozó nők nagyon is nem hétköznapjait élem.
Mostanra azt mondhatom, talán már kinn van legalább a fejem a víz alól, de ősz elején még nem hittem volna, hogy valaha is bele lehet rázódni a nagycsaládos-kisgyerekes dolgozó nő szerepkörbe. :)
A három gyerek három felé: Anna suliban (Bp.),Bence oviban (Dh.), Soma bölcsiben (Bp.). Ehhez még hozzátehetném, hogy Apa melója ellenkező irányban  (Dv.).
Ahogyan azt a nagykönyvben megírták odafent (vagy lent), amióta dolgozni járok, folyamatosan beteg valamelyikünk. Olyannyira megszoktam ezt, hogy a héten, az első betegség mentes hetünkön meglepődtem, milyen könnyű is 3 egészséges gyerekkel. Torokfájás,nátha,fülgyulladás,hányós-hasmenős vírus, lehetett mazsolázni jócskán. A porszívónk-immár a harmadik garnitúra- megadta magát a folyamatos random orrszívás miatt. Anyósom nem is érti, és ki is van akadva, hogy hogy tehetünk tönkre másfél év alatt egy porszívót. Hát így. 3 gyerekkel. 

Időközben Annával is jártuk a gasztrot, kezdetben azzal a szent meggyőződéssel, hogy laktózérzékeny a gyerek. Sikerült is időpontot kapnunk laktóz intolerancia vizsgálatra, az eredmény: nem laktózérzékeny. Ennek akkor még nagyon örültem, de azután jött a fekete leves: derítsük ki, mi okozza a tüneteket... (hasfájás, sűrű wc-zés, ami iskolás nagylányként már nem annyira buli, tekintve, hogy az órák első felét a wc-n ülve tölti). 
Kizárták a lisztérzékenységet, a glükóz érzékenységet (hahha, nem is eszik gyümölcsöt), megnézték ultrahangon a pocakját, beleit, nincs bélgyulladás. Majd, miután mindent kizártak, azt mondták, akkor más nem lehet, csakis Irritábilis bélszindróma (IBS). Ez után mondtam azt, hogy inkább örültem volna a laktóz intoleranciának. 
A mostani helyzet nehéz ügy. Nem ismerem túlzottan a betegséget (állapotot?), vaktában tapogatózom, kellő felvilágosítást sem kaptam, legalább is én ezt érzem (telefonon kaptam a diagnózist, borítékban a receptet a gyógyszerre). Nem tudom, hogy a gyógyszerrel nem ártok-e többet, mint használok. Fogalmam sincs, van-e mellékhatása, azt sem tudom, hogy van-e más ,alternatív megoldás, illetve merre induljak el. 
Az életünket egyelőre nem keseríti meg, többet ül a wc-n, hosszabb ideig, mint egy átlag ember, de a pocak nem fáj, nem csinálunk belőle ügyet. Csakhogy azt sem tudom, rosszabodhat-e, vagy ő enyhe fokozatot fogott ki. Ha egyáltalán kifogott, mert az is a fejemben motoszkál, hogy mi van, ha ráhúztak a gyerekre egy diagnózist, mert más okot nem találtak az időszakos hasmenésre, hát akkor írjuk a papírra ezt..(Gyerekkori ,pláne ilyen kis korban előforduló IBS-ről nem hallottam még, sőt ,nem is találtam róla weben sem semmit). a vény a polcon, és még mindig vacillálok... Mert lehet, hogy szimplán csak szorong.

2013. május 22., szerda

Bence dumál

Beszélgetnek Apával:
Apa: Ha nem mosol fogat, és sok édességet eszel, akkor feketék lesznek a fogaid, és kipotyognak
Bence: Neked is fekete volt a fogad, azért húzta ki a doktor bácsi?
Apa: Igen
Bence: Akkor neked lesz majd bolti fogad?

2013. május 21., kedd

Soma, azaz Cullenék végzete....

3 gyermekem van. Ezért mondhatják rólam, hogy tapasztalt Anyuka vagyok, de én ezt a szót nem szeretem használni. Inkább rutinosnak mondanám magam, mert 3 gyerekkel már megtanultam, hogy bármikor érhet meglepetés, bármikor elszúrhatok valamit, vagy megnehezíthetem a dolgomat, tapasztalat ide vagy oda..:) 
A hozzátáplálás már ,mondhatni rutinból megy. Szeretek főzőcskézni, és Soma igazán hálás közönség, ha élelemről van szó.
Tudom azt is ,hogy vannak ételek, amik később meglepetést okozhatnak...Például a lencsés széklet irtózatosan büdös, a cékla beszínezi a pisit és a kakit, tehát nem kell agyvérzést kapni, hogy aranyeres a gyerek. A spárgától büdös a pisi. Ezek már nem újdonságok számomra.
A héten Somának zöldbabfőzeléket főztem, a barátnőm pedig rákérdezett, miért nem teszek bele fokhagymát...Tényleg, miért is? Ez kimaradt eddig Soma életéből, sőt, Bencének is talán csak párszor adtam. Annáról már nem is beszélve, első gyerek agyonféltve, hogy a fokhagyma mutáns élősködővé alakulva kirágja majd a gyomrát..;)
Szóval Somának belefőztem 2 gerezd fokhagymát, ő pedig repkedve a boldogságtól bepuszilta a jó nagy adag zöldbabot pipimellel, fokhagymásan....Nem is értettem, miért nem adtam eddig Bencének sem belőle többször..aztán rájöttem...
Cirka fél óra múlva az én erjedt nyálszagú gyerekem (ami nekem a világ legjobb illata, imádom szagolgatni :) ) olyan bűzt árasztott magából, mint ,aki 6 iskolakört lefutott. Izzad a gyerek, konstatáltam, majd rájöttem, hogy egy 8 hósnak nem lehet oroszlánszaga...Végül leesett ,hogy a fokhagyma a ludas! 
A gyerek pórusaiból áramlott a fokhagyma bűz (és nem a szájából!), egyszerűen nem lehetett megmaradni a közelében! Olyan szaga volt, mintha bepácoltuk volna a fiunkat, simán tudtuk, merre jár a lakásban, csak menni kellett a kondenzcsík után..
Ezt még megspékeltük azzal, hogy Apa hazajött Anyósoméknál történő sütögetésből jó füstösen, és magához ölelte  a pácolt gyereket... Így lett Soma flekkenszagú, jó kis fokhagymás pácban sült tarjára hajazott a szaga...
Én nem tudom, mit lehet kezdeni ezzel a bűzzel, de a gyereket alaposan megfürdettem, kapott jó kis fürdetőt magára, a hajára, bekentem testápolóval, szellőztettem, de semmi hatás! 
Letettük aludni, és amikor bementem a szobába, nem lehetett csukott ablaknál megmaradni, olyan bukéja volt! És higgyétek el, nem túlzok, én nem tudom, hogy a gyerek bőrlélegzik, vagy mit csinál, de 2 gereszd fokhagymától átment görénybe... 24 órán keresztül..
Szóval a nagy tapasztalat ellenére leszűrtem a tanulságot: nincs fokhagyma! Hacsak...elgondolkoztam azon, hogy vajon szúnyogriasztónak beválna-e Soma..Ha, mondjuk kap jó kis fokhagymás cuccot, majd folyamatosan a közelében tartózkodunk, akkor lehet ,hogy a szúnyogokat kipipálhatnánk..:)

2013. május 17., péntek