Bence sosem volt az a nagyon bújós fajta. Ragaszkodóbb, mint Anna, pláne, amióta bölcsibe került, de mindegy volt neki, hogy melyikünk is, csak legyen valaki a közelében. Miután Apával találkozott kevesebbet, ezért, ahogy Apa hazaért, ő lett a favorit, rajta csüngött, ő kellett.
Most viszont fordult a kocka. Valószínűleg érzi, hogy közeleg a változás.
Amióta kiderült, hogy jön Soma, azóta Apa megy be velük esténként a szobába, és ő vár pár percet, hogy Bence alfába kerüljön. Ha éjszakás, akkor persze én teszem ugyanezt, de amikor Apa itthon van ,akkor egyértelműen ki vagyok utasítva a szobából azzal, hogy "ez a Apa helye", és mutat a matracra. Egészen eddig. Kb. egy hete ugyanis Apát küldi ki a szobából, azzal, hogy "Anya csücsüljön ágyamra" (én le nem fekszem a földre, különben szülésig ott is maradok..:) ).
Napközben többször jön hozzám, hogy átöleljen, megkérdezi, hogy a barátja vagyok -e, közli, hogy szeretlek, meg imádlak. Ez rá nem volt jellemző.. :)
Ugyanakkor simogatja a pocakot, folyton Somát várja, róla beszél, de érzem rajta, hogy ő is érez valamit...:)
Tartok tőle, hogy Bencét jobban meg fogja viselni ez a "nagytesósdi", mint annak idején Annát. Majd nagyon ápolgatjuk a lelkét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése