Szeretnék írni jópofa történetet a gyerekekről, de -minden pesszimizmus és negatív gondolatok nélkül- mostanában mindig csak megoldandó feladatok, és gondok előtt állunk.
Ezeket nincs is kedvem kifejteni, címszavakban: betegség,kórház,családban lábtörés, hoszabb táppénz, meghiúsult időpontos vizsgálatok, vérvétel...
Az egyik szintén 3 gyerekes barátnőmnek keseregtem, hogy ugyan mondja már meg, mi a fenét tettünk, hogy mindig csak a gondok jönnek? Ő azt mondta, semmit, ez a természetes. 3 gyerekesek vagyunk, ráadásul egyik kicsi,másik pici, így a nagy számok törvénye alapján hatványozódnak a gondok is. Ami más 1-2 gyerekessel 1 év alatt történik meg, az a mi családunk 1 hónapja.
Megnyugatott, hogy nem valami rontás van rajtunk :)
Így, mivel nem akarok picsogos, "mármegintcsakagondvan" bejegyzést írni, ezért jöjjön Bencém két aranyköpése:
(A zoknijára vár fürdés után, addig mezítláb van, ezért odaadja Annának a törölközőjét)
B.: Anna! Kivinnéd a törölközőmet? Én nem tudok kimenni, mert kopasz a lábam!
(Az apja zokniját nyomom a kezébe, ő teljes higgadtsággal, és természetességel veszi tudomásul, hogy ismét szétszórt vagyok, számára ez mindennapos. Nyugodt hangos nemgszólal:)
B.: Anya! adnál nekem egy másik zoknit? Egy olyan zoknit, ami az én lábamhoz tartozik? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése