Farsang

Nos, miután ismét több időt töltök majd itthon, úgy gondoltam, ideje feltámasztani a blogot,mert hát velünk is történnek dolgok, sőt, most fognak majd igazán érdekes dolgok történni! Na de erről majd máskor...;)

Anna minden évben a farsangot várja. Tavaly Túró Rudi volt, idén minket is elkapott a lányok "betegsége", és királylány, vagy tündér akart lenni, mindegy, csak minél csicsamicsásabb legyen, lehetőleg a fején valami dísszel. Szerintem ez cseppfertőzés útján terjedhet, vagy nem is tudom, de nem láttam még olyan ovis kislányt, aki ne akart volna királylány lenni...

Így lett Anna Csingliling. Cuki ruha, természetesen az elmaradhatatlan fejdísszel, és bónuszként még szárnyat és varázspálcát is kapott. Volt is öröm és bódottá..

Bence már nem lelkesült a farsang szó hallatán,neki aztán tök mindegy, hogy milyen nap, bár, a táncot hallva kissé felélénkült.. Így, kihasználva, hogy nem tud még jól beszélni, ebből kifolyólag  visszafeleselni sem, az óhaját kifejezni pedig pláne nem, kaptunk kölcsön egy ördög jelmezt, ezt szántam neki. Tetszett neki a jelmez.

Reggel szembesültem a ténnyel, hogy már megint esik az a tetves hó...Én pedig még sosem vezettem havas időben. Most viszont nem volt mese, menni kellett, ha már van jelmezünk. Ezért életem kockáztatása árán, dacolva az időjárással nekivágtunk. 

Nem volt nagy durranás ez a hóban vezetés, ezt is kipipálhatjuk.

Annát elszállítottuk, beadtam, és nagyon örültek egymásnak a többi királylány és tündér klónnal... Remélem, a képeken felismerem majd a lányomat..Pár kép készítése, és indulás a bölcsibe.

A bölcsiben még látszik, hogy nem az óhaj, hanem a szülők akarata győz. A gyerekek cuki voltak, az én fiam is, egészen addig, amíg rá nem adtam az ördögszerkót.. Ekkor, mint akit nyúznak, elkezdett sírni, és én tudtam, hogy azért, mert nem akarja a jelmezt, de kihasználva, hogy más nem érti a fiam beszédét, tettem a hülyét, hogy nem tudom mi baja lehet.. Végül is MIATTA ültem kocsiba ebben a caros időben, nehogy már ezek után ne akarjon jelmezt felvenni! Így a fénykép elmaradt, mert sírós gyerekről inkább mellőzöm a fotót. Gyengéden betoltam a csoportjába, ott még sírt, és eljöttem felpaprikázva..

Aztán a kocsiban jött rám a lelkiismeret furdalás, és legszívesebben visszamentem volna hozzá, majd fel akartam hívni a bölcsit, hogy vegyék le róla a hülye jelmezt, és mondják meg neki, hogy szeretem, sőt ,ha lehetne, hívják oda azonnal a telefonhoz..Persze nem tettem, de most alig várom, hogy hazajöjjön, és megnyugtasson, hogy nem haragszik rám..