Hármak

Olyan rossz, hogy nem tudok viszonylag folyamatosan írni! Nem mások miatt lenne ez fontos, hanem magunk miatt, hogy később majd nosztalgiázni tudjak. De egyelőre a jelenben élünk, ami nagyon is zajlik 3 gyerekkel, így nem unatkozom.

5 hónap történését nem fogom tudni leírni,de megpróbálom.

Anna: 

Beiskolázás előtt állunk. Nagyon izgalmas időszak ez, bár számunkra szerencsés is a helyzet, mivel nem kellett dilemmázni iskolák között, sőt pedagógusok között sem, evidens volt, hogy az én munkahelyemre fog járni, és így az általunk választott tanítókhoz is egyenes volt az út. Látva a többi beiskolázás előtt álló szülő idegeskedését, félelmeit, azt mondom, hogy ez hatalmas ajándék a sorstól. Döbbenet, hogy egy általános iskolai beiratkozás mekkora stresszhelyzetet tud teremteni egy családban. Nyilván az is az oka, hogy sokaknak nem felel meg a körzetes iskola (köztük nekünk sem;) ), de lassan ott tartunk, hogy egyszerűbb egy középiskolába bekerülni. Sorsolások, helyhiányok, kiskapuk....

Na, de a lényeg, hogy nagylányunk szeptembertől 1.a osztályos lesz, és nagyon várja!

Kedden volt életem első olyan iskolai szülői értekezlete, ahol, mint passzív jelenlévő, a saját gyerekem révén lehettem ott. Furcsa volt a másik oldalon ülni... :)

Egyébként lánykám egy tündér, szófogadó, okos, cserfes, vicces... és szétszórt és lassú..rettenetesen, dehát mondhatnám, hogy visszanyalt a fagyi..

Bence:

A középsővel van jelenleg a legtöbb "probléma". Tipikus szendvicsgyerek effektus..Szegénykémnek sokminden válozás jött egyszerre. Napra pontosan akkor kezdte az óvodát, amikor megszületett Soma. Új tesó plusz új hely = problémák..Nem azonnal jött ki nála, hanem mostanra.

Klasszikus értelemben vett testvérféltékenységnek nyoma sincs. Imádják Somát, puszilgatja, játszik vele,beszél hozzá.Csak azok a hisztik ne lennének...Nehezen fogad el dolgokat, akaratos, és mi próbáljuk a szarvát letörni.. Szerencsére kompromisszum kész, de fárasztó folyamatosan a lelkére beszélni, és alternatívákat felajánlani.

Bogaras, a gombfóbiájától például egyenesen a falnak megyek. Lassan már nem tudok nadrágot ráadni, mert nem hajlandó felvenni semmi olyat,amin gomb van! Amikor jobb napja van, akkor meg tudom vele beszélni, hogy a patent NEM gomb, vagy a pocaknál lévő gombot nem tudom levágni, különben leesik a nadrágja, de ,amikor bal lábbal kel fel, akkor semmi sem segít. Bömböl. Én pedig nem vagyok hajlandó ráhagyni, és engedni,különben tényleg a fejünkre nő. 

Így sokszor sírással indul a napja, amiből Apa kap többet, mivel ő viszi az oviba, az oda vezető úton zenés kíséretet kap..:)

A beszéde miatt T.S.M.T tornára jár. Voltak vizsgálatok, azt mondták végül, hogy egyáltalán nem vészes, de én erősködtem kicsit, nem szeretném ,ha a beszéd problémájával 5 éves korában kezdenének el foglalkozni. Nem vagyok biztos benne, hogy 1 évig hetente 20 perc elég lenne arra, hogy egyenesbe jöjjön a beszéde. Visszatartani ezért nem szeretném az iskolából, azt pedig megint csak nem szeretném, ha beszédhibával indulna az első osztályba. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni.

Nem tudni, hogy a tornának köszönhető, vagy független attól, de az utóbbi időben neindult a beszéde. :) Az Óvó nénik is dícsérik,hogy sokat fejlődik. Tény, be nem áll a szája, és gazdagodott a szókincse, tisztábban beszél. Folyton kérdez,megállás nélkül..

Mindig meglep valamivel, nagyon figyelmes, érzékeny gyerek, a dumáján jókat szoktunk nevetni :)

Legutóbb azzal lepett meg, hogy kiderült, ismeri az összes betűt..:) 4 évesen, úgy, hogy sosem tanítottam neki, és még csak nem is érdeklődött a betűk iránt. Köszönjük neked játék laptop. :)

Az oviban is el vannak ájulva ettől, a nagycsoportos társai ledöbbentek, amikor az Óvó néni "olvastatta". 

Soma:

Egy szeretetlöket. Nem tudom máshogyan megfogalmazni :) Ha arra gondolok,hogy kétségeink voltak, hogy vállalhatjuk -e őt, azt mondom, mostmár tudom, mi célből jött hozzánk. :) 

Amikor vele vagyok, érzem ,hogy feltölt, közhelyes, de tényleg érzem, ahogy túlcsordul bennem a szeretet.:) 

Le tud nyűgözni egy pillanat alatt a mosolyával.  Kis bújós,ha meglát minket, akkor feltétlenül kontaktusba kell lépnie velünk, addig kúszik, amíg a lábunkat át nem ölelheti, odafúrja a kis arcát hozzánk, az ágyban addig forog, amíg teljesen közel nem vackolja magát hozznák :)

Amilyen macerás pasi volt az elején, most annyira könnyű vele. 8 és fél hónapos, kúszik, kutyázik, pár napja felült, bár ezt a tudományát azóta jegeli... Nagyon szépen eljátszik egyedül, bár kell neki, hogy lásson.Tombol a szeőarációs szorongás. Ezért a törzshelye a gyerekszoba, onnan éppen rámlát a konyhában. Időközönként kikúszik tankolni egyet, olyankor pár percet ölelgetem, azután vissza játszani. Nem lehet mást csinálni vele, csak imádni : )

De nem csak őt, mindhármat..:)