Tesók

Amióta Bence megszületett, folyamatosan azon rágódom, hogy vajon Anna számára jó időben érkezett-e, mennyire törtük meg az ő kis egyeduralmát, és vajon elfogadta -e a helyzetet.

Sosem mutatta, hogy féltékeny lenne, amin nagyon meglepődtünk. Mindenki mondta, hogy örüljünk ennek,  mert milyen ritka dolog is ez, de éppen ezért bennem folyamatosan ott motoszkált valami... 

Mi van, ha igenis megviselte, csak éppen ő is az az elfojtó típus, mint én? A szobatisztává válás nehézségét talán írhatom a tesó javára, és akkor megnyugodhatok, hogy valahogy mégis csak kijött rajta a féltékenység, dehát ez csak találgatás.

Szóval figyeltem Annát. Figyeltem, hogy ugyanannyi odafigyelést kap-e. Mert mi van, ha kedden egyformának érzi a törődést, de szerdán valamiért nem? Hogy lehet folyton, egész életükben egyformán ugyanannyit adni nekik? 

Kezdetben még amolyan szükséges pluszként viselte el Bencét, kommunikáció nem igazán volt köztük. Aztán, ahogy Bence nőtt, elkezdtek együtt játszani! Olyan jó nézni, hogy fogócskáznak, együtt nevetnek! Persze nekem ez sem volt elég, mert mi van, ha azért simogatja meg az Öccsét, mert látja tőlünk, és nem azért ,mert szereti ? 

Aztán tegnap este rájöttem, hogy Anna feltétel nélkül szereti Bencét. (Fordítva nincs kétségem, Bence számára a nővére az Isten). 

Itt volt este Apa kollégája. Régebben rémlik, mintha tettünk volna viccesen olyan megjegyzést, hogy viheti Bencét magával :) 

Fürdetés után Anna aggodalmas arcot vágott. 

Én: Mi baj van Anna?

Anna: Ugye nem viszik el Bencét? 

Én: Kicsoda?

Anna: Gergő vagy más

Én: Miért nem akarod ,hogy elvigyék?

Anna: Mert az Öcsém és szeretem

Megbeszéltük, hogy nem viszi el tőlünk senki Bencét, mindig az Öccse marad, és mindig vigyázni fognak egymásra. Olyan megkönnyebbülés jelent meg a kis arcán! 

Én pedig örültem, mert ezek szerint csak jól és jókor csináltunk valamit, ha ennyire aggódik az Öccse miatt :) 

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen félelmei lesznek egy 3 és fél évesnek! Igazi Tesók lettek!