Kedd óta gyermektelenek vagyunk Apával. Egészen vasárnapig Dédiznek a gyerkőcök, az első olyan alkalom, hogy a lakásban egyetlen gyerek sincs.. :)
Nagyon furcsa érzés, bár - kövezzetek meg érte- kicsit jó is. Jó érzés nem főzni, jó érzés 9-ig aludni, hajnal 1-ig x-boxozni, dvd-zni, csavarogni Apával... Jó a csönd...
Kihasználok minden percet, mert tudom, hogy egyhamar nem lesz ilyen lehetőségünk, amikor kettesben lehetünk. Hiányzott ez már nagyon nekünk.
Hogy hogy is vannak a palántáink? Nos, én leginkább a Dédiket féltettem, és leginkább Bencétől. Annát kenyérre lehet kenni, egyedül alszik, drága pofa. Bence viszont..
Lassan 2 hónapja küzdünk az altatással. 10 óránál korábban nagyon ritkán tudjuk letenni, szenvedünk, ő feszít, aztán kiröhög. Napközben 2 körül tudom elaltatni, valószínűleg ez már késői, de korábban, ha megszakadok sem hajlandó aludni..
Hát ezért féltettem a Dédiket, mert azért mégsem mai csirkék, és ,ha Bence nem alszik időben, akkor fárasztóak a napok..
Fölöslegesen aggódtam... Én nem tudom hogy csinálják, de a gyerekek napközben negyed 1-kor alszanak, este pedig fél 8- 8 között már szintén ágyban vannak! Ezek szerint én, mi kapjuk a műsort itthon.
Pedig próbálkozunk, mindent úgy csinálunk, mint nagyobbik csemeténknél, és a kis tökinél mégsem válik ez be.. Nem tudom mit rontok el...