Ma 3 éve ...

"A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán." (Müller Péter)

Szódolgozat "Bence nyelvből"

Mostanában egyre több helyről hallom, hogy a 2 évet betöltött, de nem beszélő gyereket elküldik kivizsgálásra. Állítólag egy valamire való 2 éves 50 szó körüli szókinccsel rendelkezik.

Nos, reggel nekiültem, és összeírtam a szókincsünket. Mit mondjak, nem telt el vele a délelőttöm, dehát ezt tudtam is. Azon viszont meglepődtem, hogy 2 héttel ezelőtti önmagához képest nagyon sok új szóval bővült a szókincse :) Ezek a "szavak" nem tisztán ejtett szavak, sőt a 80 %-uk szinte nem is hasonlít az eredetire, de én értem, Apa érti, néha Anna is, Bence pedig elégedett, és mindig megértteti magát. 

Gondoltam, megörökítem a mostani, 26 és fél hós szókincs készletünket. Aztán eszembe jutott ,hogy lehetne játszani is kicsit!

Itt vannak a szavak, lehet tippelni, és a megjegyzésbe leírni a tippeket. Aki Bence szavai közül a legtöbbet felismeri,annak postázok 1 tábla csokit! :) Eredmény hirdetés és megfejtés hétfőn!

Szóval röpdolgozat indul, sok sikert!

1.  Apa

2.  Ájá

3.  Ádá

4.  baba

5.  cica

6.  vava

7 . tita

8.  ájű

9.  dídá

10. tijá

11. bábá (segítség képpen: nem baba! )

12. döjöű

13. átijá

14. tájű

15. táci

16. ádide

17. brububáti (ez a kedvencem)

Motorozás

Hallgattunk Katusra, és megelégelve, hogy a reggeli kihagyása miatt otthon kell várnunk az ebédidőt, elindultunk sétálni egyet, táskámban egy kiflivel, és vízzel :)

Persze ez nem ilyen lazán ment, mert mindent észben tartó Anyuka először a kiflit felejtette fenn. Aztán a pufi mellényt, amire,mint később kiderült, nem is volt szükség. Majd, miután Bence már tajtékzott a babakocsiban, a motorért is vissza kellett jönni..Végül is fő, hogy a gyereket nem felejtettem itthon...

Elmentünk az ovi melletti parkba,vittük Anna motorját, gondoltam, hadd motorozzon egyet Bencus, úgyis mindig csorgatja a nyálát, ha parkban motorozó gyerekeket lát.

Kivettem a babakocsiból, odatettem a motort elé, és mire elraktam a pufimellényt, a fiamnak már csak a kondenzcsíkját láttam...

Azonnal éreztem, hogy sikerült frenetikus programot kitalálnom magunknak... Mint az őrült, rohantam utána babakocsistul, majd a babakocsit letaszítottam  egy biztonságosnak tűnő helyre (futás közben nehéz ezt felmérni), és kétségbeesett fejjel rohantam a motorral 100-zal döngető fiam után. Egy idő után rájöttem, hogy nem a legjobb a kétségbeesett fejem, mert az egész park azt gondolja : "Na a hülye kijött ide, és még a fiára sem tud vigyázni!"

Ezek után mosolygó fejjel rohantam utána, hadd higgyék azt, hogy eleve Coopert futni támadt kedvem..

Aztán ,mikor rájöttem, hogy a fiam nem csak rettenetesen gyors, de stabil ,és ügyes is ,elkezdtem én is élvezni a dolgot :)

A park dimbes-dombos,de klassz kis járdákkal tele..

Bence komótosan (önmagához képest) feltepert a dombra,majd megnézte az emlékművet, visszafordult, és onnan aztán elszabadult a pokol. Az enyhe lejtőn, mint a Vad motoros, száguldott, én futottam mellette ,hogy elkapjam, ha borulna. Ő persze azt hitte, hogy versenyzünk,ezért ő még inkább gyorsított, én sprintre kapcsoltam, és a végén befékeztem a gyereket,aki azzal a lendülettel száguldott tovább Közben visított és kacagott hangosan.Egy-egy ilyen lefelé száguldás olyan 80 méteres táv. Hihetetlen gyorsan suhant a motorral!

Dombon felfelé szusszantam egyet,aztán ismét...

Így ment ez jó 10-szer, a 7. alkalomnál már éreztem, hogy ég a zsír... 

Mindezt olyan cipőben adtam elő, ami a világ legkényelmesebb cipője lenne, ha nem törné a lábam.  De  baromira töri, én viszont elhatároztam ,hogy bejáratom. Hát jól befuttattam...:)

A 10. ilyen körünk után Bence leszállt a motorról,és önként beleült a babakocsiba. Egy hiszti megspórolva :)

Hazafelé Annáé volt a motor, Bence ezt nem vette jó néven.Aztán a házba érve levágta a drámát, mert ő még motorozni szeretett volna, így a 3 kabáttal, táskával,kisautóval, együtt felcipeltem őt is. Majd visszacipeltem, mert a kulcsot lenn felejtettem...

Itthon lezárta a kirándulásunkat, egy földön fetrengős, tüntetős hisztivel,mert hát a motorhoz akart menni.... :)

Jó kis délelőtt volt! Elmehet a fenébe a Zumba fitness,meg Norbi az ápdétjével, és a 90 napos !  Kismotort,gyereket,nagy teret! :)

Befeküdt az ajtóba mérgében..

Itt meglátta, hogy fényképezem, közben mondta, hogy NE!

Drámatagozat...

Arra a megállapításra jutottam, hogy ,amennyiben ezen az úton haladunk tovább, az én kisfiam igencsak el lesz kényeztetve..

Tudom,hogy ez elcsépelt szöveg, és mindenki ezt mondja alapjáraton a saját egyszem (kétszem) magzatára, de minden elfogultság nélkül mondom,hogy rá TÉNYLEG nem lehet haragudni! Sajnos azonban fiacskám nem csak zabálnivaló,de okos is, ezért ezt ő nagyon jól tudja, és ki is használja..

Pár szösszenet a hízelgés művészetéről:

Annával nagyon jókat játszanak együtt, de egy ideje eljött az az időszak,amikor mindkettőnek az a játék kell,ami éppen a másik kezében van. Általában Anna veszi el Bence játékát,legalább is egy ideig ezt hittem. Ennek oka ugyanis az volt, hogy a szobából mindig Bence sikítását hallottam,majd krokodilkönnyes sírását láttam. Ilyenkor szegény Annára rászóltam, és "visszaadtam" Bencének a játékát. Aztán pár hete rájöttem,hogy korántsem úgy van,ahogy én azt elgondoltam! Hanem éppen fordítva! Kilestem őket az ajtóból. Anna szépen játszik valamivel, Bence pedig venné ki Anna kezéből. Anna nem adja, Bence nagy beleéléssel rángatja, majd egyszer csak észrevesz az ajtóban, rám néz, elkezd hunyorogni,vicsorít hozzá,és kezdődik az ismerős sikítás,sírás..Jó színész,hagyjuk meg, ezzel eddig elérte a célját:  Oscar a zsebben, játék a kézben...

Amikor valamit szeretne, akkor odajön hozzánk,és az ujjunkat megfogva,húzva odavisz a kiszemelt vágyához. Nem kézen fogva, véletlenül sem,hanem kitépve az ujjunkat a helyéről (végül is van belőle 10..). Van,amikor azt mondom neki,hogy nem megyek, vagy,tudom mit akar,persze olyat,amit nem lehet,és ezért nem megyek vele. Miután rájön,hogy nem Fekete Laci,és képtelen egy mutatóujjnál fogva 50 valahány kilót (naná,hogy csaltam a súllyal :) ) elmozdítani, jön a hízelgés...Elkezd simogatni,közben könyörögve mantrázza,hogy baba,baba! Ekkor következik az,hogy nem tudok ellenállni..:)

Egyébként ez az ujjrángatás máshol is végigkísér..Én még ilyen gyereket nem láttam. Kb. 2 hete végre elkezdték érdekelni a könyvek. Namármost, érdeklődik,hogy mi micsoda a képen, de nem ám úgy,ahogy más gyerek: a mutatóujját odatéve "rákérdez" ,hogy mi az ott. Neeem, ő a bonyolultabb utat választotta. Az én mutatóujjam rángatja a képeken,mint valami manuális egeret. Tekergeti,hajlítgatja,éppen amerre a számára érdekes momentumok vannak én pedig javarészt nem látom,hogy mire is mutatok,mert vagy éppen csillagokat látok a kékült ujjaimtól,vagy pedig teljes takarásban vannak a képek..:)

Ha valami nem úgy van,ahogy ő elképzelte, jön a hiszti,lehasal,nekirohan az ajtónak, vagy lefejeli a mosógépet..Ezekről tudomást sem veszek már..Egy idő után próbálom odahívni,hogy átöleljem,de ő hátrál,és azért sem jön. Aztán gondolom leesik neki,és  elfogadja,hogy nem kaphatja meg,amit akar, olyankor jön ölelgetni,simogatni..:)

Csupaszív, és boldogság gyerek, mindig megnevettet minket,annak ellenére, hogy a szókincsünk vetekszik egy háromlábú delfinével  ;)

Szóval ezek után csodálja valaki,ha nem tud az ember lánya haragudni rá?