Bence és a lába

Szeretnék írni jópofa történetet a gyerekekről, de -minden pesszimizmus és negatív gondolatok nélkül-  mostanában mindig csak megoldandó feladatok, és gondok előtt állunk. 

Ezeket nincs is kedvem kifejteni, címszavakban: betegség,kórház,családban lábtörés, hoszabb táppénz, meghiúsult időpontos vizsgálatok, vérvétel... 

Az egyik szintén 3 gyerekes barátnőmnek keseregtem, hogy ugyan mondja már meg, mi a fenét tettünk, hogy mindig csak a gondok jönnek?  Ő azt mondta, semmit, ez a természetes. 3 gyerekesek vagyunk, ráadásul egyik kicsi,másik pici, így a nagy számok törvénye alapján hatványozódnak a gondok is. Ami más 1-2 gyerekessel 1 év alatt történik meg, az a mi családunk 1 hónapja.

Megnyugatott, hogy nem valami rontás van rajtunk :) 

Így, mivel nem akarok picsogos, "mármegintcsakagondvan" bejegyzést írni, ezért jöjjön Bencém két aranyköpése:

(A zoknijára vár fürdés után, addig mezítláb van, ezért odaadja Annának a törölközőjét)

B.: Anna! Kivinnéd a törölközőmet? Én nem tudok kimenni, mert kopasz a lábam!

(Az apja zokniját nyomom a kezébe, ő teljes higgadtsággal, és természetességel veszi tudomásul, hogy ismét szétszórt vagyok, számára ez mindennapos. Nyugodt hangos nemgszólal:)

B.: Anya! adnál nekem egy másik zoknit? Egy olyan zoknit, ami az én lábamhoz tartozik? :) 

Betegségek (minő pozitív kicsengésű cím)

Szeptember eleje óta a dolgozó nők nagyon is nem hétköznapjait élem.

Mostanra azt mondhatom, talán már kinn van legalább a fejem a víz alól, de ősz elején még nem hittem volna, hogy valaha is bele lehet rázódni a nagycsaládos-kisgyerekes dolgozó nő szerepkörbe. :)

A három gyerek három felé: Anna suliban (Bp.),Bence oviban (Dh.), Soma bölcsiben (Bp.). Ehhez még hozzátehetném, hogy Apa melója ellenkező irányban  (Dv.).

Ahogyan azt a nagykönyvben megírták odafent (vagy lent), amióta dolgozni járok, folyamatosan beteg valamelyikünk. Olyannyira megszoktam ezt, hogy a héten, az első betegség mentes hetünkön meglepődtem, milyen könnyű is 3 egészséges gyerekkel. Torokfájás,nátha,fülgyulladás,hányós-hasmenős vírus, lehetett mazsolázni jócskán. A porszívónk-immár a harmadik garnitúra- megadta magát a folyamatos random orrszívás miatt. Anyósom nem is érti, és ki is van akadva, hogy hogy tehetünk tönkre másfél év alatt egy porszívót. Hát így. 3 gyerekkel. 

Időközben Annával is jártuk a gasztrot, kezdetben azzal a szent meggyőződéssel, hogy laktózérzékeny a gyerek. Sikerült is időpontot kapnunk laktóz intolerancia vizsgálatra, az eredmény: nem laktózérzékeny. Ennek akkor még nagyon örültem, de azután jött a fekete leves: derítsük ki, mi okozza a tüneteket... (hasfájás, sűrű wc-zés, ami iskolás nagylányként már nem annyira buli, tekintve, hogy az órák első felét a wc-n ülve tölti). 

Kizárták a lisztérzékenységet, a glükóz érzékenységet (hahha, nem is eszik gyümölcsöt), megnézték ultrahangon a pocakját, beleit, nincs bélgyulladás. Majd, miután mindent kizártak, azt mondták, akkor más nem lehet, csakis Irritábilis bélszindróma (IBS). Ez után mondtam azt, hogy inkább örültem volna a laktóz intoleranciának. 

A mostani helyzet nehéz ügy. Nem ismerem túlzottan a betegséget (állapotot?), vaktában tapogatózom, kellő felvilágosítást sem kaptam, legalább is én ezt érzem (telefonon kaptam a diagnózist, borítékban a receptet a gyógyszerre). Nem tudom, hogy a gyógyszerrel nem ártok-e többet, mint használok. Fogalmam sincs, van-e mellékhatása, azt sem tudom, hogy van-e más ,alternatív megoldás, illetve merre induljak el. 

Az életünket egyelőre nem keseríti meg, többet ül a wc-n, hosszabb ideig, mint egy átlag ember, de a pocak nem fáj, nem csinálunk belőle ügyet. Csakhogy azt sem tudom, rosszabodhat-e, vagy ő enyhe fokozatot fogott ki. Ha egyáltalán kifogott, mert az is a fejemben motoszkál, hogy mi van, ha ráhúztak a gyerekre egy diagnózist, mert más okot nem találtak az időszakos hasmenésre, hát akkor írjuk a papírra ezt..(Gyerekkori ,pláne ilyen kis korban előforduló IBS-ről nem hallottam még, sőt ,nem is találtam róla weben sem semmit). a vény a polcon, és még mindig vacillálok... Mert lehet, hogy szimplán csak szorong.

Bence dumál

Beszélgetnek Apával:
Apa: Ha nem mosol fogat, és sok édességet eszel, akkor feketék lesznek a fogaid, és kipotyognak
Bence: Neked is fekete volt a fogad, azért húzta ki a doktor bácsi?
Apa: Igen
Bence: Akkor neked lesz majd bolti fogad?

Soma, azaz Cullenék végzete....

3 gyermekem van. Ezért mondhatják rólam, hogy tapasztalt Anyuka vagyok, de én ezt a szót nem szeretem használni. Inkább rutinosnak mondanám magam, mert 3 gyerekkel már megtanultam, hogy bármikor érhet meglepetés, bármikor elszúrhatok valamit, vagy megnehezíthetem a dolgomat, tapasztalat ide vagy oda..:) 

A hozzátáplálás már ,mondhatni rutinból megy. Szeretek főzőcskézni, és Soma igazán hálás közönség, ha élelemről van szó.

Tudom azt is ,hogy vannak ételek, amik később meglepetést okozhatnak...Például a lencsés széklet irtózatosan büdös, a cékla beszínezi a pisit és a kakit, tehát nem kell agyvérzést kapni, hogy aranyeres a gyerek. A spárgától büdös a pisi. Ezek már nem újdonságok számomra.

A héten Somának zöldbabfőzeléket főztem, a barátnőm pedig rákérdezett, miért nem teszek bele fokhagymát...Tényleg, miért is? Ez kimaradt eddig Soma életéből, sőt, Bencének is talán csak párszor adtam. Annáról már nem is beszélve, első gyerek agyonféltve, hogy a fokhagyma mutáns élősködővé alakulva kirágja majd a gyomrát..;)

Szóval Somának belefőztem 2 gerezd fokhagymát, ő pedig repkedve a boldogságtól bepuszilta a jó nagy adag zöldbabot pipimellel, fokhagymásan....Nem is értettem, miért nem adtam eddig Bencének sem belőle többször..aztán rájöttem...

Cirka fél óra múlva az én erjedt nyálszagú gyerekem (ami nekem a világ legjobb illata, imádom szagolgatni :) ) olyan bűzt árasztott magából, mint ,aki 6 iskolakört lefutott. Izzad a gyerek, konstatáltam, majd rájöttem, hogy egy 8 hósnak nem lehet oroszlánszaga...Végül leesett ,hogy a fokhagyma a ludas! 

A gyerek pórusaiból áramlott a fokhagyma bűz (és nem a szájából!), egyszerűen nem lehetett megmaradni a közelében! Olyan szaga volt, mintha bepácoltuk volna a fiunkat, simán tudtuk, merre jár a lakásban, csak menni kellett a kondenzcsík után..

Ezt még megspékeltük azzal, hogy Apa hazajött Anyósoméknál történő sütögetésből jó füstösen, és magához ölelte  a pácolt gyereket... Így lett Soma flekkenszagú, jó kis fokhagymás pácban sült tarjára hajazott a szaga...

Én nem tudom, mit lehet kezdeni ezzel a bűzzel, de a gyereket alaposan megfürdettem, kapott jó kis fürdetőt magára, a hajára, bekentem testápolóval, szellőztettem, de semmi hatás! 

Letettük aludni, és amikor bementem a szobába, nem lehetett csukott ablaknál megmaradni, olyan bukéja volt! És higgyétek el, nem túlzok, én nem tudom, hogy a gyerek bőrlélegzik, vagy mit csinál, de 2 gereszd fokhagymától átment görénybe... 24 órán keresztül..

Szóval a nagy tapasztalat ellenére leszűrtem a tanulságot: nincs fokhagyma! Hacsak...elgondolkoztam azon, hogy vajon szúnyogriasztónak beválna-e Soma..Ha, mondjuk kap jó kis fokhagymás cuccot, majd folyamatosan a közelében tartózkodunk, akkor lehet ,hogy a szúnyogokat kipipálhatnánk..:)

Szöveg nélkül

Hármak

Olyan rossz, hogy nem tudok viszonylag folyamatosan írni! Nem mások miatt lenne ez fontos, hanem magunk miatt, hogy később majd nosztalgiázni tudjak. De egyelőre a jelenben élünk, ami nagyon is zajlik 3 gyerekkel, így nem unatkozom.

5 hónap történését nem fogom tudni leírni,de megpróbálom.

Anna: 

Beiskolázás előtt állunk. Nagyon izgalmas időszak ez, bár számunkra szerencsés is a helyzet, mivel nem kellett dilemmázni iskolák között, sőt pedagógusok között sem, evidens volt, hogy az én munkahelyemre fog járni, és így az általunk választott tanítókhoz is egyenes volt az út. Látva a többi beiskolázás előtt álló szülő idegeskedését, félelmeit, azt mondom, hogy ez hatalmas ajándék a sorstól. Döbbenet, hogy egy általános iskolai beiratkozás mekkora stresszhelyzetet tud teremteni egy családban. Nyilván az is az oka, hogy sokaknak nem felel meg a körzetes iskola (köztük nekünk sem;) ), de lassan ott tartunk, hogy egyszerűbb egy középiskolába bekerülni. Sorsolások, helyhiányok, kiskapuk....

Na, de a lényeg, hogy nagylányunk szeptembertől 1.a osztályos lesz, és nagyon várja!

Kedden volt életem első olyan iskolai szülői értekezlete, ahol, mint passzív jelenlévő, a saját gyerekem révén lehettem ott. Furcsa volt a másik oldalon ülni... :)

Egyébként lánykám egy tündér, szófogadó, okos, cserfes, vicces... és szétszórt és lassú..rettenetesen, dehát mondhatnám, hogy visszanyalt a fagyi..

Bence:

A középsővel van jelenleg a legtöbb "probléma". Tipikus szendvicsgyerek effektus..Szegénykémnek sokminden válozás jött egyszerre. Napra pontosan akkor kezdte az óvodát, amikor megszületett Soma. Új tesó plusz új hely = problémák..Nem azonnal jött ki nála, hanem mostanra.

Klasszikus értelemben vett testvérféltékenységnek nyoma sincs. Imádják Somát, puszilgatja, játszik vele,beszél hozzá.Csak azok a hisztik ne lennének...Nehezen fogad el dolgokat, akaratos, és mi próbáljuk a szarvát letörni.. Szerencsére kompromisszum kész, de fárasztó folyamatosan a lelkére beszélni, és alternatívákat felajánlani.

Bogaras, a gombfóbiájától például egyenesen a falnak megyek. Lassan már nem tudok nadrágot ráadni, mert nem hajlandó felvenni semmi olyat,amin gomb van! Amikor jobb napja van, akkor meg tudom vele beszélni, hogy a patent NEM gomb, vagy a pocaknál lévő gombot nem tudom levágni, különben leesik a nadrágja, de ,amikor bal lábbal kel fel, akkor semmi sem segít. Bömböl. Én pedig nem vagyok hajlandó ráhagyni, és engedni,különben tényleg a fejünkre nő. 

Így sokszor sírással indul a napja, amiből Apa kap többet, mivel ő viszi az oviba, az oda vezető úton zenés kíséretet kap..:)

A beszéde miatt T.S.M.T tornára jár. Voltak vizsgálatok, azt mondták végül, hogy egyáltalán nem vészes, de én erősködtem kicsit, nem szeretném ,ha a beszéd problémájával 5 éves korában kezdenének el foglalkozni. Nem vagyok biztos benne, hogy 1 évig hetente 20 perc elég lenne arra, hogy egyenesbe jöjjön a beszéde. Visszatartani ezért nem szeretném az iskolából, azt pedig megint csak nem szeretném, ha beszédhibával indulna az első osztályba. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni.

Nem tudni, hogy a tornának köszönhető, vagy független attól, de az utóbbi időben neindult a beszéde. :) Az Óvó nénik is dícsérik,hogy sokat fejlődik. Tény, be nem áll a szája, és gazdagodott a szókincse, tisztábban beszél. Folyton kérdez,megállás nélkül..

Mindig meglep valamivel, nagyon figyelmes, érzékeny gyerek, a dumáján jókat szoktunk nevetni :)

Legutóbb azzal lepett meg, hogy kiderült, ismeri az összes betűt..:) 4 évesen, úgy, hogy sosem tanítottam neki, és még csak nem is érdeklődött a betűk iránt. Köszönjük neked játék laptop. :)

Az oviban is el vannak ájulva ettől, a nagycsoportos társai ledöbbentek, amikor az Óvó néni "olvastatta". 

Soma:

Egy szeretetlöket. Nem tudom máshogyan megfogalmazni :) Ha arra gondolok,hogy kétségeink voltak, hogy vállalhatjuk -e őt, azt mondom, mostmár tudom, mi célből jött hozzánk. :) 

Amikor vele vagyok, érzem ,hogy feltölt, közhelyes, de tényleg érzem, ahogy túlcsordul bennem a szeretet.:) 

Le tud nyűgözni egy pillanat alatt a mosolyával.  Kis bújós,ha meglát minket, akkor feltétlenül kontaktusba kell lépnie velünk, addig kúszik, amíg a lábunkat át nem ölelheti, odafúrja a kis arcát hozzánk, az ágyban addig forog, amíg teljesen közel nem vackolja magát hozznák :)

Amilyen macerás pasi volt az elején, most annyira könnyű vele. 8 és fél hónapos, kúszik, kutyázik, pár napja felült, bár ezt a tudományát azóta jegeli... Nagyon szépen eljátszik egyedül, bár kell neki, hogy lásson.Tombol a szeőarációs szorongás. Ezért a törzshelye a gyerekszoba, onnan éppen rámlát a konyhában. Időközönként kikúszik tankolni egyet, olyankor pár percet ölelgetem, azután vissza játszani. Nem lehet mást csinálni vele, csak imádni : )

De nem csak őt, mindhármat..:)

Újra...

Nem írtam már rég óta egy bejegyzést sem. Már azon gondolkoztam ,hogy most jegeltetem is kicsit az oldalt, amikor egy problémánk kapcsán rájöttem, hogy mennyire jó, hogy anno mégis írtam, most vissza tudok keresni olyan eseményeket, amikre nagyon fontos lenne emlékezni. Na de erről majd később, szépen sorjában..

Úgyhogy úgy döntöttem, mégis csak bejegyzek magamnak, amilyen szita az agyam, legalább legyen emlék arról, mikor mi is történt velünk.

Mivel régóta nem említettem egyik gyereket sem, így összefoglalok, illetve mostani helyzetjelnetést teszek...

Anna:

6 éves nagylány. Tényleg nagy, csak ámulok, mekkorát nőtt a szó szoros és átvitt értelmében is. Igazi nőci, a csajos cuccok, a sminkek, a csili-vili ruhák foglalkoztatják. Na és persze a pónik. Meg a Barbie-k... Órákat el tud játszani velük szerepjátékozik, történeteket ad elő velük. Az Óvónők szerint gyönyörűen játszik, ismeri és tartja a szabályokat, nem kerül konfliktusba a játékok során, nem agresszív, és ez nagyon sokat elmond az ő kis személyiségéről.

A testvéreit nagyon szereti. Bencével cinkostársak, együtt játszanak, legyen az pónizás, vagy autózás, építés. Nem mondom, vannak konfliktusaik, de megoldják (néha a segítségemmel). 

Somával szemben nagyon Anyáskodó, beszélget hozzá, vigyáz rá, simogatja.

Készül az iskolába, szerencsére nem kell semmi féle fejlesztésre járnia, úgy,ahogy van iskolaérettnek nyilvánították.. 

Nekem azért van kis félelmem a sulival kapcsolatban. Nagyon várja, tudom, hogy szeretni fog járni, csak az a szétszórtság ne lenne...Lassú, ábrándos, elhagy dolgokat, széthagyja a holmijait...Pont, mint az Anyja ennyi idősen...:) Tudom ,hogy be fog érni, de sok problémája lehet ezzel az iskolában..

Ugyanakkor választékosan, gazdag szókinccsel beszél, tájékozott, és imád számolni. Fejben összead, a kivonás is megy neki, a szorzótábla után érdeklődik. Érdekes, a betűk annyira nem érdeklik, a számok viszont nagyon!

Simulékony, könnyen kezelhető csajszi, lehet vele kompromisszumokat kötni, és jókat beszélgetni. Jó humorérzéke van. A három gyerek közül ő a legkönnyebben kezelhető - pillanatnyilag . (Nem tudom, majd 10 év múlva is ugyanezt mondom-e..:) )

 

Bence:

Hol is kezdjem...:) Bence, az Bence....4 éves, ovis lett ,Anna csoportjában a kiscsoportosok viszontagságos életét éli.  Igazi fiúhoz méltón továbbra is autó mániás. Az újabb szerelme viszont a Lego, és az építő kockák. Gyönyörű, és bonyolult épületeket épít, az Óvónénik el vannak ájulva tőle. Nagyon precízen rakosgatja az elemeket egymásra, és nagyon zokon tudja venni, amikor el kell pakolni az ő kis alkotását.

Alapjában véve mindent zokon vesz... Ami azt jelenti, hogy hisztizik. Sokszor. Sokmindenért. Kenterbe veri a lányokat, hiába beszél neki az ember, meg sem hallgatja, máris elkezd magas C-n sírni, bár mostmár legalább a földön fetrengésről leállítottuk. Bevált a szobájába küldés. Bemegy, és,amikor abbahagyta a sírást, akkor jöhet ki. Már mondanom sem kell neki, beküldjük, és jön ki magától, hogy befejeztem a sírást..:)

Nagyon vidám, bohóc kisfiú, folyamatosan pörög, és be nem áll a szája. Jólelkű, hatalmas szerett van benne.

A nagy pörgése viszont néha idegesíti az embert, vagy legalább is lefárasztja, pláne este, amikor már mindenki fáradt, csak ő nem. 

Nem könnyű eset, de nagyon szeretni való, és nagyon jól tudja, hogy lehet az ujja köré csavarni az embert. :)

Foglalkoztatják a kazánok, a csatornák, ezek kardinális kérdések, bárhová megyünk, meg kell néznünk , kinek  milyen kazánja és csatornája van. :)

Nagyon beszari kisfiú, olyan dolgoktól fél, amire nem is számítanánk (pl. templom....)

A változásokat nehezen tűri, szereti és ragaszkodik a megszokott dolgaihoz. A végletek embere, nagyon neki tud keseredni, ugyanakkor nagyon tud örülni dolgoknak. :)

Annát nagyon szereti, felnéz rá, utánozza. Somát szintén, bár a szeretetét és a finom mozdulatokat nem tudja még koordinálni, így gyakran szólni kell neki, hogy óvatosabban szeretgesse, de a lényeg, hogy sosem bántja. Testvérféltékenységnek nyoma sincs, pedig nála aggódtunk ezért kicsit.

A beszéd még mindig gond nála, (ennek kapcsán kezdtem el visszakeresni dolgokat), de ez majd egy külön fejezetet érdemel, erről később írok.

Soma:
Kis diktátor. Olyannyira, hogy ezt a bejegyzést is félbe kell szakítanom ,mert megszűnt a folyamatos szemkontakt vele....

Szóval Soma az a tipusú baba, akire meg kell érni. Korban és tapasztalatban egyaránt. Ha anno 26 évesen kaptam volna egy Soma tipusú Annát,akkor könnyen lehet ,hogy nem, hogy három, de két gyerekünk sem lett volna. mert a filmekben ,könyvekben nem ilyen babákról esik szó. 

Soma ugyanis "kontaktbaba". Én így hívom (lehet, hogy ezzel most új szót teremtettem? ). Ez azt jelenti, hogy folyamatos kontaktust igényel. Leginkább testkontaktust, de , ha valamilyen csoda folytán mégsem kell kézben tartani,akkor is hozzá kell beszélni, közben ránézni. Ha ez megszűnik, máris hangos kiablálással adja a tudtunkra, hogy itt van, és tessék már rá figyelni! Ami így harmadiknak érkezve nem éppen a lehető legjobban teljesíthető kívánság... :)

Megtanultam fél kézzel enni, kendővel felkötve vasalni, fogat mosni, teregetni, mert kell neki a közelségem. 

Szerencsére sokat változott már, egyre többet elvan a járókában, pihenőszékben, persze mindezt úgy, ha látótávolságon belül vagyok. 

Ha fáradt, megragadja a kezem, és kapaszkodik, vagy fúrja az arcát a mellkasomba. 

Amikor csak vele foglalkozunk, akkor borzasztóan vidám, mosolyog, kacag. Egyéb esetekben alszik. Vagy kiabál..

Ha ő lett volna az első gyerkünk, kétségbe estem volna, most viszont nem bánom. :) Cipelem a fenekét (persze rokonság szerint el van kapatva, de komolyan, próbáljon már valaki nyugodtan ebédelni egy szomszéd szobában üvöltő gyerek mellett! Én nem tudok..) Szóval cipelem, és próbálok türelmes leni hozzá, mert Ő az utolsó babám. Tudom ,hogym ilyen gyorsan telik az idő, és 1 év múlva már mennyire nem a nehézségek maradnak meg bennem, hanem a szép dolgok hogy fognak hiányozni! 

Egyébként, csak, hogy adatokat is írjak:

4  hósan 7 kiló fölött van, 69 cm. Pontosan karácsonykor hasra fordult, tegnap pedig hasról hátra is tudja a mutatványt. A játékait megfogja, pakolja, nagyon érdeklődő. Gőgicsél, berreg. Ja és GYÖNYÖRŰ! :)