Hát nem is tudom jó ötlet -e megint ilyen destruktívnak lenni, de jót keveset tudok írni.
Visszatértünk március 16-án az oviba, ahol sikerült megdönteni a rekordunkat,kemény 4 napot járt Anna egy huzamban!
19-én este már éreztem, hogy nem OK valami, reggelre már folyt is az orra.Nem ragozom, ma 31-e van, és Annának még mindig folyik az orra, és köhög.. 5 nappal Anna betegsége után Bence is elkezdett tüsszögni. Persze sejtettem én, hogy ő sem ússza meg.
Azóta ő is beteg, neki láza is volt, aminek a szíve miatt nem örülök annyira,aztán hétfőn már kutyaugatás szerűen köhögött.
Ekkor fogtuk őket, és elvittük az orvoshoz. Eredmény: A 2 gyerek közül Bence elég beteg, Anna szerencsére már kifelé jön belőle. Bence viszont kapott antibiotikumot, antibigyós orrcseppet, köptetőt.. Egész nap elszüttyögök a gyógyszerek beadásával, de szerencsére olyan ügyes kishapsi, hogy beszedi zokszó nélkül.
Én is voltam orvosnál, 4. hete félsüketen létezem, a jobb fülem kiiktatta magát. Nem fáj, csak dugesz van benne, és cseng.
Elmentünk magán fülészhez, mert ebben a hatalmas, majd' 30 ezres városban nincs egy sztk fülészet.. Kidugított, aztán mondtam, hogy baromira fáj a torkom. Belenézett, majd közölte, hogy gégegyulladás.Jajj de jó!!
Gégediétára fogott: sem meleg, sem hideg, sem fűszeres és szénsavas nem érintheti számat :) Na és a lényeg: BESZÉD NUKU!
Na most aki ismer, el is táthatja a száját, mert nincs nagyobb vágyam annál, hogy ne kelljen beszélnem. NEKEM! (na akkor hogy fájhat? Na hogy?? Rohadtul!) Persze ez nem megy.. 2 gyerekkel nem is magyarázom tovább, a jelbeszédet sajnos (vagy hál' Istennek) nem értik, így marad a "gyerele, nenyúljhozzá,nepiszkáldmármertelveremakezed, mostmértkellmindigkiabálnomnemsajnálodAnyát?" kezdetű utasítások...
Bencét nemsokára vinnem kellene a "mumusoltásra" ,ez a 15 hós oltás.. Megpróbálom eltolni, elvileg ehhez az oltáshoz 4 hét lázmentes állapot kell, ami nálunk megdőlt.
Ennek az oltásnak sok mellékhatása van, úgyhogy beszerzem hozzá a szükséges homeos cuccokat, hátha segítek vele valamit..
Itt egy homeos cikk táblával az oltások mellékhatásának enyhítésére:
http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg_orvos-valaszol/9863
2010. március 31., szerda
2010. március 23., kedd
A fórumozás veszélyei
Fórumos Anyuka vagyok, amióta Annámmal félidős voltam, azóta fórumozom kisebb nagyobb megszakításokkal. Vannak fórumok, amik szülés után igencsak kihalnak, és vannak, amik tovább élnek, még szorosabb lesz a -lassan - barátság Anyuk között.
Szerencsére Bencével ilyen fórumra tévedtem, a mai napig nagyon összetartunk, immár zárt módon,sűrűn személyesen is találkozva, mert úgy gondoltuk, meg merjük osztani egymással ügyes bajos dolgainkat, de nem feltétlenül a nagyközönséggel.
Fórumozni 2 indok miatt áll le az ember:
1. Otthon van a kicsivel, kellenek olyan emberek, akik szintén hasonló gondokkal küzdenek. Van kihez "szólni", igaz csak virtuálisan, van kitől tanácsot kérni.
2. A másik ok, ha valaki másnak akar mutatkozni, mint amilyen az igazi énje. A fórum erre nagyszerű hely! Ki lehet élni az elfojtott agresszivitást, az otthoni elnyomott légkörből kiszakadhat az ember lánya és határozottnak tűnhet, ha mentálisan segítségre szorul, több figyelmet szeretne, elég kicsit panaszkodni.
Mert, ha jó egy fórumközösség, akkor azonnal segíteni próbálnak rajta, tanácsot adnak, mert miért is panaszkodik az ember, ha nem megértést, tanácsot várna???
A mi fórumunk JÓ! JÓ,mert bármikor lehet vitatkozni egy témáról,le tudunk higgadni utána, és felülkerekedni,nem sértődni, és vagdalkozni,JÓ, mert az ott lévők közül mindenkit segítő szándék vezérel a végletekig, egészen addig, amíg a bumeráng vissza nem csap..
Az az Anyuka, aki nekünk fórumozóknak hetente "panaszkodik" a férjéről, aki elmondása szerint nem szívesen vigyáz a kislányukra, pár száz forintos vásárlásért balhét csap, és aki iránt már csak ürességet érez, ugyan mit vár?? Mi megértést adtunk,tanácsokat, amit szépen meg is köszönt...
Majd a blogjában egy teljesen más család képe mutatkozik,sőt, egy vita után első számú közellenséggé válunk, akik kérés nélkül szidtuk,mocskoljuk a férjét, aki ekkor már nagyon jó ember. Mártíromkodás, sértettség,bűnjudatkeltés, mocskolódás,önmagát meghazudtolás..Ugyan minek akkor panaszkodni? Akkor most melyik is az igazi "én" ??
Nagy az igazság érzetem, és nem tartom fair dolognak, hogy valaki egyoldalúan vádaskodjon a szituációt csak az egyik féltől megismert emberek előtt.. Nem tartom fair dolognak azt sem, hogy egy privátnak szánt levelet közzé tegyen valaki a saját fórumában, legyen az számára bármilyen bántó ,vagy sértő.
Szóval kedves Anyatársaim ,akik még csak gondolkoznak egy fórumhoz való csatlakozáson.. Vigyázni, és nyitott szemmel járni-kelni, mert nem minden és mindneki az , aminek látszik! És egy jó tanács még: ha a többség próbál állítani valamit egy emberrel szemben, álljatok meg, és gondolkozzatok el azon, vajon tényleg nekem van-e igazam,nem mentem -e túl messzire,esetleg nem láthatom -e rosszul a dolgot..
(U.i.: gondolkoztam azon , hogy kiveszem a megjegyzés küldésének opcióját a hozzászólás alól, de azt nem tartom egyenes dolognak...)
Szerencsére Bencével ilyen fórumra tévedtem, a mai napig nagyon összetartunk, immár zárt módon,sűrűn személyesen is találkozva, mert úgy gondoltuk, meg merjük osztani egymással ügyes bajos dolgainkat, de nem feltétlenül a nagyközönséggel.
Fórumozni 2 indok miatt áll le az ember:
1. Otthon van a kicsivel, kellenek olyan emberek, akik szintén hasonló gondokkal küzdenek. Van kihez "szólni", igaz csak virtuálisan, van kitől tanácsot kérni.
2. A másik ok, ha valaki másnak akar mutatkozni, mint amilyen az igazi énje. A fórum erre nagyszerű hely! Ki lehet élni az elfojtott agresszivitást, az otthoni elnyomott légkörből kiszakadhat az ember lánya és határozottnak tűnhet, ha mentálisan segítségre szorul, több figyelmet szeretne, elég kicsit panaszkodni.
Mert, ha jó egy fórumközösség, akkor azonnal segíteni próbálnak rajta, tanácsot adnak, mert miért is panaszkodik az ember, ha nem megértést, tanácsot várna???
A mi fórumunk JÓ! JÓ,mert bármikor lehet vitatkozni egy témáról,le tudunk higgadni utána, és felülkerekedni,nem sértődni, és vagdalkozni,JÓ, mert az ott lévők közül mindenkit segítő szándék vezérel a végletekig, egészen addig, amíg a bumeráng vissza nem csap..
Az az Anyuka, aki nekünk fórumozóknak hetente "panaszkodik" a férjéről, aki elmondása szerint nem szívesen vigyáz a kislányukra, pár száz forintos vásárlásért balhét csap, és aki iránt már csak ürességet érez, ugyan mit vár?? Mi megértést adtunk,tanácsokat, amit szépen meg is köszönt...
Majd a blogjában egy teljesen más család képe mutatkozik,sőt, egy vita után első számú közellenséggé válunk, akik kérés nélkül szidtuk,mocskoljuk a férjét, aki ekkor már nagyon jó ember. Mártíromkodás, sértettség,bűnjudatkeltés, mocskolódás,önmagát meghazudtolás..Ugyan minek akkor panaszkodni? Akkor most melyik is az igazi "én" ??
Nagy az igazság érzetem, és nem tartom fair dolognak, hogy valaki egyoldalúan vádaskodjon a szituációt csak az egyik féltől megismert emberek előtt.. Nem tartom fair dolognak azt sem, hogy egy privátnak szánt levelet közzé tegyen valaki a saját fórumában, legyen az számára bármilyen bántó ,vagy sértő.
Szóval kedves Anyatársaim ,akik még csak gondolkoznak egy fórumhoz való csatlakozáson.. Vigyázni, és nyitott szemmel járni-kelni, mert nem minden és mindneki az , aminek látszik! És egy jó tanács még: ha a többség próbál állítani valamit egy emberrel szemben, álljatok meg, és gondolkozzatok el azon, vajon tényleg nekem van-e igazam,nem mentem -e túl messzire,esetleg nem láthatom -e rosszul a dolgot..
(U.i.: gondolkoztam azon , hogy kiveszem a megjegyzés küldésének opcióját a hozzászólás alól, de azt nem tartom egyenes dolognak...)
2010. március 14., vasárnap
Tipikus pasi...
Elkezdődött kissebbiknél a hisztikorszak és rámolás kombinálva..
A lakás,mint atomtámadás után. Napjában 4-5 alkalommal pakolom el a játékaikat, mostmár szerencsére Anna segítségével. Mindez mit sem ér, mert Bence - szintén Anna segítségével- 2 perc alatt romhalmazzá változtatja lakterünket.. A játékok szanaszét, de nem ám azért, mert a nagy játszásban ott felejti...neeem... A játék lényege a szétpakolás! A dobozból kiszedi, félredobja addig, amíg van még a doboz alján bármi is. Aztán, amikor már nincs mit széthajigálni, elindul a lakásban felfedezőútra, utánanéz, mivel lehetne még nagyobb disznóólat csinálni. Ilyenkor találja meg a cipősszekrényt, ezt megszabadítja 2 perc alatt a tartalmától. Ha ezzel végez, akkor jön a szennyesláda.
Fiacskám olyan, mint Snoopyban a kisfiú, textilpelenkával közlekedik, ezért érzékenyen érinti a szennyesben elrejtett pelenka látványa. Nagy lendülettel ki is pakolja belőle az összeset, érdekes módon CSAK a pelenkákat. Képes a szennyestartó oldalán lévő apró lukakon kihúzgálni a pelust! A pelenkákat a fejére húzza, és így vaksin mászik a lakásban, olykor-olykor nekiütközve falnak, széknek,Anya lábának, tekintve, hogy nem lát így semmit. Ezt megunva szanaszét hagyja a pelusokat ,mint a harctéri aknákat...
Főzésnél vagy szekrényt rámolna, vagy csimpaszkodik a nadrágomba, és elkezd marni, hogy vegyem fel. Ilyenkor jön a járóka. Az ebben való tartózkodás katasztrófa, ezért hangos üvöltéssel, ordítással, sikítással jutalmaz. Ez eltart nála akár háromnegyed órát is, attól függően, meddig végzek a dolgommal. Miután kiveszem, nem hagyja megnyugtatni sem magát, mert jó dolog is szenvedni, és a színpadias kiborulás mindig Oscar esélyes (mint Brigi barátnőméknél..). Szóval járókából kivéve folytatja a hisztit, az én idegeim pedig már cérna vékonyak..
Ha nagy ritkán szépen eljátszik magában, akkor úgy közlekedek a lakásban, mint egy lopakodó: elsuhanok az ajtó előtt villámgyorsan, nehogy észrevegyen, és eszébe jusson ismét csimpaszkodni.. WC-re szintén ily módon indulok el, de szenzorai vannak arra, hogy én mikor lopódzok be a fürdőbe. Ilyenkor azonnal az ajtónál terem, és püföli, veszekszik velem, hogy jöjjek már ki! Kimenni viszont nem tudok, tekintve, hogy az ajtó előtt áll, és nem enged ki!Így én bentről próbálom navigálni, hogy ugyan álljon már arrébb, ő pedig kintről kiabál, hogy ugyan fáradjak már ki....
Tipikus pasi..... :)
A lakás,mint atomtámadás után. Napjában 4-5 alkalommal pakolom el a játékaikat, mostmár szerencsére Anna segítségével. Mindez mit sem ér, mert Bence - szintén Anna segítségével- 2 perc alatt romhalmazzá változtatja lakterünket.. A játékok szanaszét, de nem ám azért, mert a nagy játszásban ott felejti...neeem... A játék lényege a szétpakolás! A dobozból kiszedi, félredobja addig, amíg van még a doboz alján bármi is. Aztán, amikor már nincs mit széthajigálni, elindul a lakásban felfedezőútra, utánanéz, mivel lehetne még nagyobb disznóólat csinálni. Ilyenkor találja meg a cipősszekrényt, ezt megszabadítja 2 perc alatt a tartalmától. Ha ezzel végez, akkor jön a szennyesláda.
Fiacskám olyan, mint Snoopyban a kisfiú, textilpelenkával közlekedik, ezért érzékenyen érinti a szennyesben elrejtett pelenka látványa. Nagy lendülettel ki is pakolja belőle az összeset, érdekes módon CSAK a pelenkákat. Képes a szennyestartó oldalán lévő apró lukakon kihúzgálni a pelust! A pelenkákat a fejére húzza, és így vaksin mászik a lakásban, olykor-olykor nekiütközve falnak, széknek,Anya lábának, tekintve, hogy nem lát így semmit. Ezt megunva szanaszét hagyja a pelusokat ,mint a harctéri aknákat...
Főzésnél vagy szekrényt rámolna, vagy csimpaszkodik a nadrágomba, és elkezd marni, hogy vegyem fel. Ilyenkor jön a járóka. Az ebben való tartózkodás katasztrófa, ezért hangos üvöltéssel, ordítással, sikítással jutalmaz. Ez eltart nála akár háromnegyed órát is, attól függően, meddig végzek a dolgommal. Miután kiveszem, nem hagyja megnyugtatni sem magát, mert jó dolog is szenvedni, és a színpadias kiborulás mindig Oscar esélyes (mint Brigi barátnőméknél..). Szóval járókából kivéve folytatja a hisztit, az én idegeim pedig már cérna vékonyak..
Ha nagy ritkán szépen eljátszik magában, akkor úgy közlekedek a lakásban, mint egy lopakodó: elsuhanok az ajtó előtt villámgyorsan, nehogy észrevegyen, és eszébe jusson ismét csimpaszkodni.. WC-re szintén ily módon indulok el, de szenzorai vannak arra, hogy én mikor lopódzok be a fürdőbe. Ilyenkor azonnal az ajtónál terem, és püföli, veszekszik velem, hogy jöjjek már ki! Kimenni viszont nem tudok, tekintve, hogy az ajtó előtt áll, és nem enged ki!Így én bentről próbálom navigálni, hogy ugyan álljon már arrébb, ő pedig kintről kiabál, hogy ugyan fáradjak már ki....
Tipikus pasi..... :)
2010. március 6., szombat
Beteg
Eddig tartott a nagy szocializálódás..
Szerda estére Anna lebetegedett, a csütörtököt a doktor néninél kezdtük.. Állítólag megfázott, minden esetre jó kis megfázás ez, pláne, hogy mindkét óvónéni otthon van szintén betegen..
Nem vészes a dolog, szívom az orrát, kapja a Panadolt, köhög kicsit, és velünk alszik, hogy Bencét ne ébressze.
Hogy ez a jány milyen rendetlenül alszik! Ma reggel arra ébredtem, hogy lett egy 25-ös fülvédőm.. Éjjel éreztem, hogy valaki tapossa a hátam, de őszintén szólva még jól is esett egy kis tai masszázs a fájós derekamnak. (Anyám, úgy beszélek, mint egy rokkant nyugdíjas!) Szóval a lány pörög forog az ágyban, közben alszik édesdeden... Érdekes módon csak engem tisztel meg a testi kontaktussal, Apját hagyja aludni...
Bence tegnap tett 4 lépést önállóan. Egy kis ösztönzés gyanánt a kekszcsalogatós módszert alkalmaztuk, és minekután ma elfogyott a keksz, fiacskám azóta sem produkálja új tudományát.. Jobb neki négykézláb, és az én kezemet kihisztizve járkálni.. (Ha így haladunk, tényleg leszázalékolnak pár hét múlva..:) )
Szerda estére Anna lebetegedett, a csütörtököt a doktor néninél kezdtük.. Állítólag megfázott, minden esetre jó kis megfázás ez, pláne, hogy mindkét óvónéni otthon van szintén betegen..
Nem vészes a dolog, szívom az orrát, kapja a Panadolt, köhög kicsit, és velünk alszik, hogy Bencét ne ébressze.
Hogy ez a jány milyen rendetlenül alszik! Ma reggel arra ébredtem, hogy lett egy 25-ös fülvédőm.. Éjjel éreztem, hogy valaki tapossa a hátam, de őszintén szólva még jól is esett egy kis tai masszázs a fájós derekamnak. (Anyám, úgy beszélek, mint egy rokkant nyugdíjas!) Szóval a lány pörög forog az ágyban, közben alszik édesdeden... Érdekes módon csak engem tisztel meg a testi kontaktussal, Apját hagyja aludni...
Bence tegnap tett 4 lépést önállóan. Egy kis ösztönzés gyanánt a kekszcsalogatós módszert alkalmaztuk, és minekután ma elfogyott a keksz, fiacskám azóta sem produkálja új tudományát.. Jobb neki négykézláb, és az én kezemet kihisztizve járkálni.. (Ha így haladunk, tényleg leszázalékolnak pár hét múlva..:) )
2010. március 2., kedd
Mozgalmas napok
Mozgalmas napok vannak mögöttünk, így alig van időm leülni egy kicsit akár blogot írni..
Hol is kezdjem?
Annával 3 hetes harc után sikerült jóbarátunkká tenni a bilit! Nehéz menet volt, de végül én kerültem ki győztesen! Még mindig inkább én küldöm bilire, mint, hogy ő szólna, de nem érdekel, ez már nagy haladás nálunk! Baleset másfél hét alatt egyszer volt.
Voltunk ünnepelni is 2 hete: a fórumos csajokkal és babákkal közösen szülinapoztunk, végre mindenki betöltötte az 1 évet! (Mi már régebb óta, a legkisebbek még frissen :) )
Múlt héten jött a feketeleves: Benyaltuk azt a bizonyos 3 napos lázat. Hogy milyen egy köcsög betegség az! Szegény Bence tiszta láz volt, semmi sem vitte le 38.5 alá a lázát, éjszaka vergődött, nappal az én egyszer alvó fiam háromszor is aludt. Aztán jöttek a kiütések, és ezzel együtt nyűgösség. Kemény 2 nap volt, reggel 6-tól este 8 -ig ment a nyafi, kivéve, amikor aludt.. A napirendük azóta is szétesve..
Na de ezen is túlestünk, és eljött Annám életében a nagy nap: óvodás lett!! :)
Az első napon ott maradtam vele az oviban, de minek? Az óvónénik azt hitték, hogy bölcsis volt, olyan könnyen ment a dolog. Aztán másnap, azaz ma már nem is maradtam vele. Azt hiszem nem Anna számára fontos ez a beszoktatósdi, hanem inkább számomra. Olyan nehezen hagytam ott, pedig úgy kellett visszahívnom, hogy legalább egy puszit adjon már!
Tegnap reggel is azt mondta, hogy hiányozni fogsz Anya! mondom neki: Miért hová mégy? Hát oviba! De én is ott leszek! Erre ő: Nem Anya, én egyedül akarok menni a én kis ovimba..Pfff...
Annyira elfáradt az oviban délutánra, hogy hozni kellett hazáig, és 2 és fél órát aludt délután :)
Végezetül pár kép, mivelhogy annyira baromi ügyes vagyok, hogy gőzöm sincs, hogy tudnék szöveg közé képet illeszteni, mindig szétcsúszik...Így ömlesztem..
Hol is kezdjem?
Annával 3 hetes harc után sikerült jóbarátunkká tenni a bilit! Nehéz menet volt, de végül én kerültem ki győztesen! Még mindig inkább én küldöm bilire, mint, hogy ő szólna, de nem érdekel, ez már nagy haladás nálunk! Baleset másfél hét alatt egyszer volt.
Voltunk ünnepelni is 2 hete: a fórumos csajokkal és babákkal közösen szülinapoztunk, végre mindenki betöltötte az 1 évet! (Mi már régebb óta, a legkisebbek még frissen :) )
Múlt héten jött a feketeleves: Benyaltuk azt a bizonyos 3 napos lázat. Hogy milyen egy köcsög betegség az! Szegény Bence tiszta láz volt, semmi sem vitte le 38.5 alá a lázát, éjszaka vergődött, nappal az én egyszer alvó fiam háromszor is aludt. Aztán jöttek a kiütések, és ezzel együtt nyűgösség. Kemény 2 nap volt, reggel 6-tól este 8 -ig ment a nyafi, kivéve, amikor aludt.. A napirendük azóta is szétesve..
Na de ezen is túlestünk, és eljött Annám életében a nagy nap: óvodás lett!! :)
Az első napon ott maradtam vele az oviban, de minek? Az óvónénik azt hitték, hogy bölcsis volt, olyan könnyen ment a dolog. Aztán másnap, azaz ma már nem is maradtam vele. Azt hiszem nem Anna számára fontos ez a beszoktatósdi, hanem inkább számomra. Olyan nehezen hagytam ott, pedig úgy kellett visszahívnom, hogy legalább egy puszit adjon már!
Tegnap reggel is azt mondta, hogy hiányozni fogsz Anya! mondom neki: Miért hová mégy? Hát oviba! De én is ott leszek! Erre ő: Nem Anya, én egyedül akarok menni a én kis ovimba..Pfff...
Annyira elfáradt az oviban délutánra, hogy hozni kellett hazáig, és 2 és fél órát aludt délután :)
Végezetül pár kép, mivelhogy annyira baromi ügyes vagyok, hogy gőzöm sincs, hogy tudnék szöveg közé képet illeszteni, mindig szétcsúszik...Így ömlesztem..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)