A fórumozás veszélyei

Fórumos Anyuka vagyok, amióta Annámmal félidős voltam, azóta fórumozom kisebb nagyobb megszakításokkal. Vannak fórumok, amik szülés után igencsak kihalnak, és vannak, amik tovább élnek, még szorosabb lesz a -lassan - barátság Anyuk között.
Szerencsére Bencével ilyen fórumra tévedtem, a mai napig nagyon összetartunk, immár zárt módon,sűrűn személyesen is találkozva, mert úgy gondoltuk, meg merjük osztani egymással ügyes bajos dolgainkat, de nem feltétlenül a nagyközönséggel.
Fórumozni 2 indok miatt áll le az ember:
1. Otthon van a kicsivel, kellenek olyan emberek, akik szintén hasonló gondokkal küzdenek. Van kihez "szólni", igaz csak virtuálisan, van kitől tanácsot kérni.
2. A másik ok, ha valaki másnak akar mutatkozni, mint amilyen az igazi énje. A fórum erre nagyszerű hely! Ki lehet élni az elfojtott agresszivitást, az otthoni elnyomott légkörből kiszakadhat az ember lánya és határozottnak tűnhet, ha mentálisan segítségre szorul, több figyelmet szeretne, elég kicsit panaszkodni.
Mert, ha jó egy fórumközösség, akkor azonnal segíteni próbálnak rajta, tanácsot adnak, mert miért is panaszkodik az ember, ha nem megértést, tanácsot várna???
A mi fórumunk JÓ! JÓ,mert bármikor lehet vitatkozni egy témáról,le tudunk higgadni utána, és felülkerekedni,nem sértődni, és vagdalkozni,JÓ, mert az ott lévők közül mindenkit segítő szándék vezérel a végletekig, egészen addig, amíg a bumeráng vissza nem csap..
Az az Anyuka, aki nekünk fórumozóknak hetente "panaszkodik" a férjéről, aki elmondása szerint nem szívesen vigyáz a kislányukra, pár száz forintos vásárlásért balhét csap, és aki iránt már csak ürességet érez, ugyan mit vár?? Mi megértést adtunk,tanácsokat, amit szépen meg is köszönt...
Majd a blogjában egy teljesen más család képe mutatkozik,sőt, egy vita után első számú közellenséggé válunk, akik kérés nélkül szidtuk,mocskoljuk a férjét, aki ekkor már nagyon jó ember. Mártíromkodás, sértettség,bűnjudatkeltés, mocskolódás,önmagát meghazudtolás..Ugyan minek akkor panaszkodni? Akkor most melyik is az igazi "én" ??
Nagy az igazság érzetem, és nem tartom fair dolognak, hogy valaki egyoldalúan vádaskodjon a szituációt csak az egyik féltől megismert emberek előtt.. Nem tartom fair dolognak azt sem, hogy egy privátnak szánt levelet közzé tegyen valaki a saját fórumában, legyen az számára bármilyen bántó ,vagy sértő.
Szóval kedves Anyatársaim ,akik még csak gondolkoznak egy fórumhoz való csatlakozáson.. Vigyázni, és nyitott szemmel járni-kelni, mert nem minden és mindneki az , aminek látszik! És egy jó tanács még: ha a többség próbál állítani valamit egy emberrel szemben, álljatok meg, és gondolkozzatok el azon, vajon tényleg nekem van-e igazam,nem mentem -e túl messzire,esetleg nem láthatom -e rosszul a dolgot..

(U.i.: gondolkoztam azon , hogy kiveszem a megjegyzés küldésének opcióját a hozzászólás alól, de azt nem tartom egyenes dolognak...)