Dicsekedhetek?

Olyan régen írtam már pozitív dolgokról, hogy úgy gondoltam, éppen ideje egy kicsit dicsekednem is, elvégre a gyerekeimről szól ez a blog, vagy mi a szösz, és egyáltalán nem ilyen negatív, borús velük az élet, csak mostanában valahogy minden összejött.

Anna a nyári kihagyás után a héten kezdett ismét oviba járni, életében először egész napra. Ilyenkor még nyári ügyelet van az oviban, de hatalmas szerencsénkre éppen az Óvónénink és a Dadusunk az ügyeletesek!

Kriszti néni (Óvó néni) már a második napon elkezdett áradozni Annámról. Elmondta, hogy mennyit változott a nyáron, mert eddig sem volt vele semmi gond az oviban, de jellemzően egyedül játszott, leginkább szerepjátékozott. Most viszont bandázik, szervezkedik. 

Aztán elmesélte, hogy "Repül a , repül a " játékot játszottak, és a "Repül a pingvin" -nél minden gyerek feltette a kezét, kivéve Anna, aki elmagyarázta a többieknek, hogy nemnem, a pingvin totyog, majd elmondta hol él, mit eszik,hogy születnek a kis pingvinek. Kérdezte Kriszti néni, hogy voltunk-e állatkertben, hát még tavaly ősszel, de Annát nem igazán kötötte le semmi azon kívül, hogy szerinte megette a láma a kezét, sőt, tőből leharapta....Kissé élénk a fantáziája a gyereknek, dehát ezt eddig is tudtam... :)

Ma a munkahelyemen voltunk bent a csajszimmal, és ott is sikere volt, az okos, szép, és kedves jelzőket hallottam a legtöbbet .:) 

Ilyenkor gondolkozom el, hogy akkor mégis csak sikerült valamit felmutatnom Anyaként, ha már ennyi dicséretet kap lánykám, mégis csak az én (mi) "eresztésünk"... Egy idő után az ember annyira elmerül egy-egy probléma megoldásában, hogy időközben elfelejti értékelni az igazán pozitív, értékes dolgokat.

Mert lehet, hogy elalváskor cumizik még, hogy nem tudunk a pelusról leszokni, vagy néha rájön a hiszti, de illedelmes, okos, szépen beszélő, érdeklődő,kedves kislány. Nem is értem, mit akarok én még?! :) :)

(Ovi part sokadik: végül sok telefonálás és könyörgés árán sikerült a 2 gyereket egyazon intézménybe terelnem! )

Amikor nehezebb egy oviba bejutni, mint az egyetemre...

Csak, hogy ne menjen semmi simán..

Miután elintéztem a fiam ovis felvételét, és megveregettem saját vállamat, volt egy egész napom elégedetten örülni, hogy minden úgy alakult, ahogy én azt elterveztem...

Másnap jött a levél az Önkormányzattól, amelyben értesítenek, hogy Bencét elhelyezték a Manófalva Magánoviba (természetesen állami költségen)...WTF?? 

Perszepersze, minek is sír a szám, örüljek, hogy egyáltalán van helyünk bárhol is, DE!

Hogy a büdös fenébe oldjam meg a logisztikájukat 2 különböző helyre? Az Anna féle ovi 6-ig van nyitva, az onnan elhozás is cinkes lehet néha, ez a magánovi viszont 17 óráig tart nyitva. Én pedig 16:30 -ig (legjobb esetben!) egy budapesti munkahelyen keccsölök.. Köszike! Ezt egyébként kifejtettem a fellebbezésben is, hogy esetünkben az 1 intézményben való elhelyezés az egyetlen megoldás, miután 2 helyről nem tudom a gyerekeket felvenni zárás előtt ilyen munkarenddel,hacsak nem végzek hipertér ugrást... Hmm..vajon elolvasták?? 

Apuka a mai naptól kezdve külföldön vállal állást, örök hálával tartozunk ezért a Magyar Államnak, aki hozzásegített minket ehhez a nehéz döntéshez, miszerint, vagy együtt a család az árokparton, vagy pedig külön, de átlagos (közel sem átlagon felüli!) életet élve,a lakásunkban maradva,jó esetben hétvégén találkozva... Mi az utóbbit választottuk, közel sem őszinte mosollyal az arcunkon, és csak remélni tudjuk, hogy a gyerekek is megértik ezt egyszer...

Namármost itt vagyok én egyedül a 2 gyerekkel, munkahellyel,egy nem túlzottan óriási és teljesíthetetlen kéréssel (egy intézmény!), ennek ellenére 2 külön intézménnyel. Ezt nevezem család és gyerekbarát magatartásnak itt, ma Magyarországon!

Ovi hírek

Nos, tegnap betelefonáltam az oviba, ahol, nem, hogy nem vették fel a telefont, de még a vonalat is hazavihették, vagy elküldték szabira, mert kicsengés sem volt.

De engem nem lehet csak úgy ukmukfukk lerázni, és felhívtam az Önkormányzatot.

Többedik kapcsolgatás és illetékes keresés után meglett az ÉN emberem, egy segítőkész hölgy személyében.

Kiderült, hogy mivel a fiam nem tölti dec. 31-ig a 3 évet, ezért az utána születettek papírját jegelik. Semmi féle értesítést nem küldtek ezeknek a szülőknek. 

Mondtam a néninek, hogy ez nagyon szép, de kezit csókolom, mi még EBBEN a tanévben betöltjük a 3-at, augusztus van, és hát ,bármennyire is meglepő, jó lenne tudnom, hogy mit is kezdjek én január 9-től a kisfiammal...Mert ugyebár pénzünk nincs magánintézményre, de ,ha lenne, már arról is lecsúsztunk volna, miután nincs értesítőnk semmiről sem...

Na erre megnézte a papírjainkat, és mondta, hogy hát nem is érti, mindkettőnk dolgozik, tesó ovis,miért nem vették fel első körben? Mondtam, hogy ezt én sem értem, de már meg sem lepődtem..Azt mondta, fel fogják venni az oviba. És, kérdeztem én, erről mikor kapok papírt? Azt nem kapok, mert ez 100 %, mivel ő dönt a dologról, és ezt már készpénznek vegyem. Hát jó.....

Na de várjak csak, szól, most látja, hogy a Mese oviba kértem a gyereket. Naná, hiszen oda jár nővérke is! 

Hát az nem fog menni, mert ott a csilláron is gyerek lóg. Kérdeztem tőle, hogy és hol nem, úgy őszintén?

Végül mondta, hogy éppen de. húzott ki egy gyereket a Mese oviból, így akkor be is írja Bencét, aki mostmár hivatalosan is 2012 január 9-től óvodás lesz!

Isten malmai lassan őrölnek.....DE! Magad uram, ha szolgád nincs! ;)

(Anyikám drágám! Itt úgy van, hogy van egy központi intézmény, ahol a központi Óvodavezető ténykedik. Minden ovist nála kell beíratni, de ,hogy melyik oviba kerül a gyerek, az attól függ, hogy melyik a körzetes Óvodánk, illetve hol van hely. Ha nem veszik fel a gyereket, az azt jelenti, hogy egyik óvodába sem vették fel, mert sehol sincs hely..)

Még 23 nap...

Augusztus van,ez az a hónap, amit ebben az évben nagyon nem vártam. 23 nap, és újra dolgozom. 

Ez így 4 és fél év távlatából akár szépen és izgalmasan is hangozhatna, de valahogy mégsem olyan "buli" a dolog...

Tavaly még azt mondtam, már kellene egy kis változatosság. Aztán, ahogy közeledett az idő, egyre rosszabb érzéseim lettek.

Nem a munka büdös, hanem az a tudat, hogy vége valaminek. Végérvényesen. 

Nincs már babám,nem lesz babaillat, a gyerekek pedig nőnek, ettől kezdve még gyorsabban... és a napjaik  nagy hányadában részt sem veszek. Bármennyire is fárasztó ez, meg néha idegőrlő, és bármennyire is érzed azt sokszor, hogy kiszaladnál a világból pár percre, nagyon fog hiányozni,erre gondoljon mindenki, akit még nem legyintett meg a munkába visszatérés szele. 

Vannak azért nehézségi tényezők is. Bölcsis lett a fiam, ami persze nagyon klassz, de az oviból elutasították. 2 munkáltatóival, egy ovis nővérkével nem kell a fiacskám az ovinak. A baj csak az, hogy 3 éves korral a bölcsinek sem kell ,mivel nem kerületiek vagyunk, és kell a hely. Így most fellebbeztem, és várok..Illetve a "most " szó nem igazán helytálló, mert már 1 hónapja megtettem, de eddig semmiféle visszajelzést nem kaptunk..Az idő közben telik, na nem, mintha magánoviba íratnám Bencét, de azért jó lenne tudni, hogy mi is lesz a sorsunk... Nem kapkodják el a dolgokat, de mit is reméltem ugyebár...