Még 23 nap...

Augusztus van,ez az a hónap, amit ebben az évben nagyon nem vártam. 23 nap, és újra dolgozom. 

Ez így 4 és fél év távlatából akár szépen és izgalmasan is hangozhatna, de valahogy mégsem olyan "buli" a dolog...

Tavaly még azt mondtam, már kellene egy kis változatosság. Aztán, ahogy közeledett az idő, egyre rosszabb érzéseim lettek.

Nem a munka büdös, hanem az a tudat, hogy vége valaminek. Végérvényesen. 

Nincs már babám,nem lesz babaillat, a gyerekek pedig nőnek, ettől kezdve még gyorsabban... és a napjaik  nagy hányadában részt sem veszek. Bármennyire is fárasztó ez, meg néha idegőrlő, és bármennyire is érzed azt sokszor, hogy kiszaladnál a világból pár percre, nagyon fog hiányozni,erre gondoljon mindenki, akit még nem legyintett meg a munkába visszatérés szele. 

Vannak azért nehézségi tényezők is. Bölcsis lett a fiam, ami persze nagyon klassz, de az oviból elutasították. 2 munkáltatóival, egy ovis nővérkével nem kell a fiacskám az ovinak. A baj csak az, hogy 3 éves korral a bölcsinek sem kell ,mivel nem kerületiek vagyunk, és kell a hely. Így most fellebbeztem, és várok..Illetve a "most " szó nem igazán helytálló, mert már 1 hónapja megtettem, de eddig semmiféle visszajelzést nem kaptunk..Az idő közben telik, na nem, mintha magánoviba íratnám Bencét, de azért jó lenne tudni, hogy mi is lesz a sorsunk... Nem kapkodják el a dolgokat, de mit is reméltem ugyebár...