Újra alkalmazott szokások

Vannak dolgok a fejlődés során, amiket az ember sajnál, hogy véget érnek, és vannak, amiknek örül. 

Aztán vannak olyan dolgok, szokások is, amiknek elhagyásánál azt hisszük, mennyivel könnyebb is lesz az életünk, végül rá kell jönni, hogy éppen az ellenkezője, sokkal nehezebbé válnak nélkülük a napjaink.

Sajnáltam, hogy vége a pempős ételek főzésének, imádtam, hogy akkor még ettek, nem válogattak. Sajnáltam, hogy vége a babaillatú korszaknak,azt, amikor vége lett a szopinak.

Örültem, amikor Anna végre szobatiszta lett (bár nagy merészség ezt kijelenteni, mivel teljesen még mindig nem az), örültem, hogy nagy nehezen leszokott a cumiról, hogy ezt Bence magától tette meg, és boldog voltam, amikor a cumisüveg is a múlté lett Bencénél.Madarat lehett volna fogatni velem, amikor Anna először felöltözött egyedül.

Ugyanígy örültem balga módon, amikor elhagyták a nappali alvást..

Amíg itthon voltam velük, rendszeresen fél 2-kor fellőtték a pizsit, és Anna 1, Bence 2, 2 és fél óra durmolást lenyomott. Persze megvolt ennek a böjtje is, mer Bence este nem akkor volt fáradt, amikor mi igen, így nehezebben aludt el.

Anna mindig is jó alvó volt, sosem ellenkezett, de Bencénél eljött az az időszak, amikor nem akart aludni, úgy kellett elkapni a lakásban, bevinni a szobába, kicsit az ölemben lecsillapítani, azután pedig aludt is.

Neki sokkal kevesebb az alvásigény, mint a Nővérének,ő a bölcsiben is nagyon ritkán alszik.

Aztán jött az én haematomás-fekvős időszakom, és a hátam közepére kívántam a délutáni macerát. Bencét felemelni sem lehetett, és, miután Bence nem aludt délután, így Anna sem. Meggyőztem magam, és örültem,hogy végül is jó lesz ez, este hamarabb alszanak el..

Mekkorát tévedtem...Anna egy idő után teljesen kifordult magából, hisztis lett, minden apróságon elsírta magát (pl. véget ért a tv-ben a kedvenc meséje), olyan hisztirohamokat lezavart, hogy megijedtünk tőle.

Nem tudtuk mi baja, mi változott meg, 1 hónap kellett, hogy rájöjjek: hulla fáradt. 

Reggel 6- negyed 7 körül ébred, köszönhetően a szomszédoknak... Napközben nulla alvás, aztán este fél 9-kor alszik el, és van, hogy akkor sem teljesen mélyen, mert a felső szomszédék akkor is kitesznek magukért..

Szóval 3 napja visszatértünk a nappali alváshoz. Azóta, mintha kicserélték volna Annát, sokkal nyugottabb,kezelhetőbb. Nem mondom, Bencével hadakozunk, dobálja a Maciját, Rongyiját, ott fekszem mellette, és piszkál, de feladja egy idő után ,és ő is alszik..

Nyáron nem tudom, hogy fogom ezt kivitelezni, mert akkor a házban lévő gyerekek itthon lesznek,de addig is élvezem a nyugalmat és csendet...:) 

Szemüveges

Mostani zajos mindennapjaink közé tartozik ez is...Annánk szemüveges lett, sajnos hordania kell folyamatosan, és nem kecsegtettek azzal, hogy kinőheti (cilinderes a szeme), de kezdjük megszokni. Nekünk ez tovább tart, mint Annának, mert szerencsére ő a kezdetektől fogva imádja a szemüvegét, és egyszer sem kellett rászólni, hogy ne vegye le, vagy éppen vigyázzon rá. Ő választotta ki a szemüvegét, bár itt nem látható, de Hello Kittys szemcsije van.

Szerintem jól áll neki :)

Amniocentézis az I. számú Nőgyógyászatin (Baross)

Gondoltam, megosztom hogyan is zajlik egy ilyen beavatkozás, hátha meg tudok nyugtatni ezzel bárkit is, én sajnos eléggé "paráztam" az egésztől. Bárki is megy erre a vizsgálatra, valószínűleg a háta közepére kívánja (hacsak nem mazo az illető), de utólag azt kell, hogy mondjam, magának a beavatkozásnak nagyobb a füstje, mint a lángja.

Én a Baross utcai klinikán végzett amniocentézisről (magyarul magzatvízvételről) tudok mesélni, hiszen ott voltam.

Szájhagyomány útján sokat hallottam az ottani amnioról, ami elég volt ahhoz, hogy kétségbeesetten nézelődjek másfelé, ahol elvégeznék nekem a beavatkozást. Sajnos azonban nem volt a zsebemben éppen 60 ezer ft-om (találtam én 170 ezerért is! ), így beletörődtem a Barossba,és elhatároztam, lenyelem a békát, ha flegmák és nemtörődömök velem, és nem érdekel, hogy fáj.(Mert mindenhol ezt hallottam).

Az amnio előtt ki kell tölteni egy nyilatkozatot, Apuka beleegyezését is kérni kell hozzá. Fontos, hogy a vércsoportot minden képpen tudni kell, és ráírni, különben nem végzik el a bökést! Papír nem kell hozzá, hogy bizonyítsd, neked tényleg ez a vércsoportod, hisznek neked vakon..:)

Mivel a Sote I. -re küldik országszerte a problémás kismamikat, így rengetegen vannak. Az első lépés az ülőhely vadászat, mert arról ne is álmodjon senki, hogy gyorsan lehet végezni! Ülőhelyet keresni nem egyszerű. Erről nem a klinika tehet,mert rengeteg pad ki van téve. A probléma itt az emberek nemtörődömsége, flegmasága. Mivel az amniora kísérővel kell menni, minden Kismama mellett csatolmányként fellelhető egy darab Kispapa, Nagyi jelölt,barátnő, vagy ezek mindannyian. Márpedig ők leülnek a padokra,és sajnos korántsem érdekli őket, hogy pocakkal ácsorog valaki immár 1 órája, vagy éppen amnio után, amikor a papírra vár az ember lánya, a frissen szúrt Anyuka szintén ácsorog. Szomorú, de ez van...):

A papírleadással ügyesnek kell lenni, az ajtó előtt tobzódni, és nyitáskor a résen át csusszantani asszisztencia kezébe a beutalót. Az asszisztencia tiszta morc. A stílus lekezelő,nem tudsz olyan ártatlan dolgot kérdezni, ami miatt ne kapnál lekezelő választ, kb. olyan stílusban, mintha egy hülyegyerek kérdezne..Itt már kicsit megsemmisülsz, és még jobban félsz.

Papírbeadás után a személyi szám utolsó négy számjegyét kell várni a kijelzőn. Az ember minden csippanásra felkapja a fejét, hogy hátha mostmár ő következik, de a csúszás (nálam cirka 1 óra csúszás volt) általános.

Eközben az ember agyán átfut, hogy minek is van itt, és nem is akarja ezt az egészet, legszívesebben elfutna, de nem mer..:) Szerencsétlenebb esetben ki lehet fogni sztorizó kismamát, akinek biztosan lesz rémtörténete egy ismerősének ismerőséről, aki éppen itt járt, és a végkimenetelt mindenki fantáziájára bízom...Érdemes elmélyülten beszélgetni a pároddal, vagy pedig úgy csinálni, mint aki nagyon olvas egy jó könyvet.Akkor elkerülhető a trécselő ,sztorizó Kismama. Eközben az ajtón folyamatosan jönnek ki a már készen lévő Kismamik, arcukon Mona Lisa mosolyával, amiről nem lehet eldönetni, hogy azt sugallja: "Nem is volt vészes",vagy pedig "Ti még nem tudjátok, mi vár rátok!"

A számot kijelezve az ember végre bekerül azon a bizonyos ajtón. Itt először találkozol a fentebb említett morcos asszisztenciával, aki ajtón túl már teljesen más stílusú,biztosan a levegő teszi ezt..

Bent már csak 3 sorstárs van előtted, és te következel. Egy öltözőben fel kell venni steril köpenyt, zacskót a lábadra, majd elérted a célhelyet : az ágyat ,ahová feküdnöd kell.

Nekem két nő csinálta a beavatkozást,és azt kell, hogy mondjam, az a legenda, hogy futószalag stílusban csinálják, nem törődnek veled, egy nagy kamu. Kedvesek voltak, nyugtattak, mosolyogtak, és azt vettem észre, hogy nyugodtan fekszem az ágyon. :)

Ha valaki elhatározná, hogy a tűt nem akarja látni, ki kell, hogy ábrándítsam, elkerülhetetlen, ha csak be nem csukja a szemét. A szúrás nem fáj, kb., mint egy tetanusz. Én észre sem vettem ,hogy bent van a tű,olyan profik voltak.Uh-val követik a babát, nehogy alámásszon. (ezt egyébként a többi Anyuka is megemlítette, volt,akinek férfi csinálta, és mind azt mondta, nem volt fájdalmas).

Engem kétszer szúrtak, mert nem jött a víz,nem győztek bocsánatot kérni, pedig hát nem ők tehetnek róla. :)

Utána felvilágosítást kaptam, hogy mire számíthatok (kis görcs, de szerencsére nem volt), elmondták, hogy szedjek napi 3-szor 2 Magne B6-ot,mikor lesz eredmény, mikor dolgozhatok. Összességében tényleg nem nagy dolog, rosszabb a várakozás, ami 4 hét, de, ha gond van, korábban keresnek. Ezért bízom benne, hogy csak 4 hét múlva tudok eredményt, bármennyire is szeretnék korábban megnyugodni.

A papírmunka még kb. fél óra, addig kint ücsörgünk a többi amniora váró kismamával, csak mostmár rajtunk is Mona Lisa mosolya.... :)

Bence dumál

Gyönyörű házat épített Lego szerű építőből, de persze én nem figyeltem, és a szobájába lépve véletlenül felrúgtam..Darabokra esett a házikó.
A fiam elkezdte a mutatóujját rázni felém, aztán közölte:
Háromszor szóltam! Tünés kifelé!


Bence: Szeretek csajozni!
Apa: És milyen csajokat szeretsz?
Bence: Szőkéket!

Úgy szép az élet, ha zajlik...

A tegnapi genetikai konzultáció konklúziója:
Az ottani genetikai ultrahang szerint minden rendben a babánkkal, papilláris izomnak nyoma sincs, huss,felszívódott. Minden egyéb szerve rendben van, genetikai eltérésnek semmi nyoma.

Ez után a genetikus közölte, hogy felejtsük is el a papilláris izmot (Elfelejteni?? Elsősorban ezért küldtek oda!), nézzük viszont azt, hogy intermedián életkorú vagyok (tehát vén csataló a szüléshez a magam -1 hónap híjján- 32 évével), ehhez pedig társítjuk még az alacsony AFP-t (mihez képest? 0.76 lett, ami azért nem észveszejtően rossz, pláne, ha hozzávesszük, hogy elavult szar az egész). Szóval mindezek fejében ajánlott a bökés...

Holnap délre elő vagyok jegyezve amniocentézisre, de mindeddig nem sikerült meggyőznöm magam,hogy jól döntöttem-e ,amikor belementem...Kicsit olyan érzésem van, ha odaállítottam volna teljesen normális AFP-vel, és huszonévesen, akkor is javasolták volna az amniot, csak mert ,ha már csinálnak 102 kismamának, akkor eggyel több ,vagy kevesebb, nekik már oly' mindegy..Csak, hát nekem nem az.... ):

... és ,hogy szép és kerek legyen az élet, mindkét gyerek beteg. Bence kevésbé, ő kifelé jön valami orrfolyós, köhögős nyavajából. Anna tegnap este összehányt mindent, ma egész délelőtt ennek nyomait takarítottam, súroltam, mostam, közben a gyereknek reggel 8-kor már hajat mostam, és fürdettem, mert magát sem kímélte szegény..

Papilláris izom , rossz AFP

Azt hittem, attól kezdve, hogy túlestem a haematomán, és eltelt a 12. hét is, üde és friss leszek, mint a harmat. 

Így is lett ,visszatért az energiám, újra dolgozni kezdtem, a pocak nőtt, végre mocorogni is kezdett, és kezdtem elhinni, hogy újabb babánk lesz.

Bence kruppja után elmentünk 4d-re, hogy ne váltsak át ismét paramami üzemmódba. Minden rendben volt, alaposan megnézték Őt, és beigazolódott az én megérzésem, miszerint kisfiunk lesz . :)

Két hétre rá, most kedden kellett mennem 18 hetes genetikai uh-ra. A 4d után ,életemben először végre nyugodtan indultam el, tudtam, hogy minden rendben van. Meg voltam győződve arról is, hogy az AFP-m, végre először jó lesz, hiszen most nem, hogy kisebb, hanem kicsit nagyobb is a babánk.

Ultrahang előtt felkajtattam az AFP-met, és amíg a papírra vártam, belém nyilallt, hogy ismét alacsony lesz.. Hogy is van ez? A gondolatnak teremtő ereje van? Hát én teremtettem egy alacsony AFP-t, 0,76 lett, ami határérték. Nem ijedtem meg, már megszoktam, hogy nálam nincs jó AFP.

Szóval bementem vigyorogva az uh-ra, végre kifogtam egy normális szonográfust, aki nem csak fejméretet mér. Olyannyira alapos volt, hogy addig keresgélt, míg talált is valamit. Nevezetesen egy darab hyperechogen papilláris izmot a szívében. Megkérdeztem félve, hogy ez gondot jelent-e, és ő közölte, hogy "áá, neeem, ez csak egy kis izmocska.". Minden esetre a gondtalan izmocskára és az AFP -re való tekintettel genetikai konzultációra küld. Hurrá...

Levánszorogtam a dokimhoz,aki elmondta, hogy Down-os babáknál szokott ez előfordulni, majd kapta a telefont, és szerzett nekem időpontot a Barossra hétfőre. (Nekem anno Bencével 5 hétre rá adtak időpontot). Továbbá azt is elmondta, hogy valószínűleg fel fogják ajánlani a magzatvízvételt. Kérdeztem, hogy ő mit tenne, azt mondta, ő megböketné magát.. "Nézze van 2 egészséges gyereke( 3, mert érzem, hogy Soma is rendben!), már 32 éves (tehát öreg vagyok), jobb félni,mint megijedni(na ez igaz, fosok rendesen azóta)".

Persze, miután a "gugli" jóbarátunk, naná, hogy önképző kört tartottam magamnak papilláris izomból, és mindenhol azt olvastam, hogy önmagában nem fejlődési rendellenesség! Az AFP engem nem érdekel, elavult dolognak tartom, tehát ezt nem is társítanám az izmocskához.

Elkezdtem leltározni Down-os baba,kontra egészséges Soma ügyben.

Van 1 darab kombinált teszt eredményem, ami alacsony kockázatú lett (persze tudjuk, hogy ez arányszámot ad).

Sománknak gyönyörű orrcsontja van, még mutatták is, hogy "nézze ,milyen tökéletes!".

A tarkóredő rendben van.

Gerince teljesen ép.

Szervi elváltozása nincs, végtagjai megfelelő hosszúságúak, mind a 20 ujja megvan.

Ezek után már "csak"  a dilemma marad, szúrassak, vagy ne? Ez volt számomra mindig is a mumus. Nem a szúrás ténye, hanem a vetélés kockázata, ill. az a 4 hét idegőrlő várakozás. Utálok, és nem tudok várni....

Egyik pillanatban azt mondom, nem böketem meg magam, aztán azt, hogy hogy csinálom végig a maradék 20 hetet, ha megtagadom? Elnapoltam a döntést, mindent a hétfőtől teszek függővé, és valószínűleg az éppen adott állapotomhoz illő döntést hozok....Persze egyedül leszek, mert Norbi nem tud eljönni multitól... Szóval egyedül is kell döntenem....