Azt hittem, attól kezdve, hogy túlestem a haematomán, és eltelt a 12. hét is, üde és friss leszek, mint a harmat.
Így is lett ,visszatért az energiám, újra dolgozni kezdtem, a pocak nőtt, végre mocorogni is kezdett, és kezdtem elhinni, hogy újabb babánk lesz.
Bence kruppja után elmentünk 4d-re, hogy ne váltsak át ismét paramami üzemmódba. Minden rendben volt, alaposan megnézték Őt, és beigazolódott az én megérzésem, miszerint kisfiunk lesz . :)
Két hétre rá, most kedden kellett mennem 18 hetes genetikai uh-ra. A 4d után ,életemben először végre nyugodtan indultam el, tudtam, hogy minden rendben van. Meg voltam győződve arról is, hogy az AFP-m, végre először jó lesz, hiszen most nem, hogy kisebb, hanem kicsit nagyobb is a babánk.
Ultrahang előtt felkajtattam az AFP-met, és amíg a papírra vártam, belém nyilallt, hogy ismét alacsony lesz.. Hogy is van ez? A gondolatnak teremtő ereje van? Hát én teremtettem egy alacsony AFP-t, 0,76 lett, ami határérték. Nem ijedtem meg, már megszoktam, hogy nálam nincs jó AFP.
Szóval bementem vigyorogva az uh-ra, végre kifogtam egy normális szonográfust, aki nem csak fejméretet mér. Olyannyira alapos volt, hogy addig keresgélt, míg talált is valamit. Nevezetesen egy darab hyperechogen papilláris izmot a szívében. Megkérdeztem félve, hogy ez gondot jelent-e, és ő közölte, hogy "áá, neeem, ez csak egy kis izmocska.". Minden esetre a gondtalan izmocskára és az AFP -re való tekintettel genetikai konzultációra küld. Hurrá...
Levánszorogtam a dokimhoz,aki elmondta, hogy Down-os babáknál szokott ez előfordulni, majd kapta a telefont, és szerzett nekem időpontot a Barossra hétfőre. (Nekem anno Bencével 5 hétre rá adtak időpontot). Továbbá azt is elmondta, hogy valószínűleg fel fogják ajánlani a magzatvízvételt. Kérdeztem, hogy ő mit tenne, azt mondta, ő megböketné magát.. "Nézze van 2 egészséges gyereke( 3, mert érzem, hogy Soma is rendben!), már 32 éves (tehát öreg vagyok), jobb félni,mint megijedni(na ez igaz, fosok rendesen azóta)".
Persze, miután a "gugli" jóbarátunk, naná, hogy önképző kört tartottam magamnak papilláris izomból, és mindenhol azt olvastam, hogy önmagában nem fejlődési rendellenesség! Az AFP engem nem érdekel, elavult dolognak tartom, tehát ezt nem is társítanám az izmocskához.
Elkezdtem leltározni Down-os baba,kontra egészséges Soma ügyben.
Van 1 darab kombinált teszt eredményem, ami alacsony kockázatú lett (persze tudjuk, hogy ez arányszámot ad).
Sománknak gyönyörű orrcsontja van, még mutatták is, hogy "nézze ,milyen tökéletes!".
A tarkóredő rendben van.
Gerince teljesen ép.
Szervi elváltozása nincs, végtagjai megfelelő hosszúságúak, mind a 20 ujja megvan.
Ezek után már "csak" a dilemma marad, szúrassak, vagy ne? Ez volt számomra mindig is a mumus. Nem a szúrás ténye, hanem a vetélés kockázata, ill. az a 4 hét idegőrlő várakozás. Utálok, és nem tudok várni....
Egyik pillanatban azt mondom, nem böketem meg magam, aztán azt, hogy hogy csinálom végig a maradék 20 hetet, ha megtagadom? Elnapoltam a döntést, mindent a hétfőtől teszek függővé, és valószínűleg az éppen adott állapotomhoz illő döntést hozok....Persze egyedül leszek, mert Norbi nem tud eljönni multitól... Szóval egyedül is kell döntenem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése