Úgy szép az élet, ha zajlik...

A tegnapi genetikai konzultáció konklúziója:
Az ottani genetikai ultrahang szerint minden rendben a babánkkal, papilláris izomnak nyoma sincs, huss,felszívódott. Minden egyéb szerve rendben van, genetikai eltérésnek semmi nyoma.

Ez után a genetikus közölte, hogy felejtsük is el a papilláris izmot (Elfelejteni?? Elsősorban ezért küldtek oda!), nézzük viszont azt, hogy intermedián életkorú vagyok (tehát vén csataló a szüléshez a magam -1 hónap híjján- 32 évével), ehhez pedig társítjuk még az alacsony AFP-t (mihez képest? 0.76 lett, ami azért nem észveszejtően rossz, pláne, ha hozzávesszük, hogy elavult szar az egész). Szóval mindezek fejében ajánlott a bökés...

Holnap délre elő vagyok jegyezve amniocentézisre, de mindeddig nem sikerült meggyőznöm magam,hogy jól döntöttem-e ,amikor belementem...Kicsit olyan érzésem van, ha odaállítottam volna teljesen normális AFP-vel, és huszonévesen, akkor is javasolták volna az amniot, csak mert ,ha már csinálnak 102 kismamának, akkor eggyel több ,vagy kevesebb, nekik már oly' mindegy..Csak, hát nekem nem az.... ):

... és ,hogy szép és kerek legyen az élet, mindkét gyerek beteg. Bence kevésbé, ő kifelé jön valami orrfolyós, köhögős nyavajából. Anna tegnap este összehányt mindent, ma egész délelőtt ennek nyomait takarítottam, súroltam, mostam, közben a gyereknek reggel 8-kor már hajat mostam, és fürdettem, mert magát sem kímélte szegény..