Alvás

Mondja már meg nekem valaki, hogy miért áll a gyerekek alvásigénye fordított arányosságban a szüleikével?? 

Reggel fél 7 körül ébrednek. Értelem szerűen mindketten, mivel közös a szobájuk, így, ha az egyik ébred, a másikat is felveri. Ez amolyan láncreakció, mert utána közös erővel ébresztenek bennünket. Ha véletlenül mégis sikerül az egyiküknek csendben felkelnie, valamilyen véd és dacszövetség folytán a másik is éppen akkor gondolja kipihentnek magát.

A kávénak még csak a gondolata merül fel bennem, amikor ők már (kb. 5 perccel ébredés után) kakaót és tápit követelnek ,de AZONNAL. Anna cifrázza is, mivel a "kakajóját"  Apájával közösen szeretné elkészíteni.

Délelőtt pörögnek. Fogócskáznak, hemperegnek, játszanak, az ember gondolná, hogy hamar kidőlnek ilyen korai kelés és ennyi energia elégetése után.. De neeeem.....

Eljön az az idő, amikor ÉN már úgy gondolom, hogy ezeknek a kölköknek márpedig aludni KELL.Mert akarom. (mert megérdemlem) Nekik viszont eszükbe sem jut.

Tudni szeretném, hogy van egy másfél évesben annyi energia, hogy egy fél 7-es kelés után du. 3-kor még ne akarjon aludni?! Próbálkozom altatni, ringatni, lecsillapítani, de meg sem áll, mint akit felhúztak.

Ez a hosszú ébrenlét nekem már sok, és elkezdem minden baklövésüket a nemalvásukkal indokolni.Már szabályosan várom, hogy nyavalyogjanak valamin, hogy az orruk alá dörgölhessem:  Elestél? Nem tudod kibontani? Nincs adás? Esik az eső? Zuhan a forint? NANÁ! Mert NEM ALSZOL!  Ha aludnál, most nem lenne gond!

Aztán tegnap megelégeltem Bence pörgését, gondoltam berakom a kiságyába, kicsit sír, elégé kifárad ahhoz, hogy 10 perc után elaltathassam. Felvértezve magam be is tettem az ágyába, kimentem, hogy tőlem aztán sírhatsz, akkor is kibírom, és nem megyek be! Becsuktam az ajtót és... CSEND! A gyerek szó nélkül magától elaludt!  (Annával sosincs gond, beviszem, lerakom, puszit adok, és alszik is).

15.07-re aludt el mindkettő. Ennek folyománya: 2 és fél órás alvás, így fél 6  körül ébrednek, tehát este 9 előtt csak álmodozhatok arról, hogy elalszanak..

Estére eszükbe jut pizsamában fogócskázni, kergetőzni, mert az olyan jó buli. Ilyenkor pedig ülök a fotelben, nézek ki a fejemből, és nem értem, miért nem örökölték tőlünk az alvásgéneket..

30...

1 és fél éve 2 gyermekes Anya vagyok

2 éve lakástulajdonos

2 és fél éve élek Apa nélkül

3 és fél éve végre Anya lettem

6 éve vagyok Keresztanya

8 éve vagyok házas, és 2 diplomás,autótulajdonos

9 éve szerztem az első diplomám, és kezdtem el dolgozni

10 éve jegyzett el a párom (éppen a szülinapomon)

11 éve ismerkedtem meg a férjemmel

12 éve érettségiztem és lettem főiskolás

13 éve szereztem jogosítványt,ugyanekkor nyelvvizsgáztam

16 éve kerültem Makóra gimibe, 16 éve ismertem meg a 2 legjobb barátnőmet (azóta is ők azok :) )

23 éve vagyok testvér

24 éve kezdtem el az általános iskolát

25 éve lett egy "új" Nagypapám

28 éve kezdtem el óvodába járni, ahol Anyu volt az óvónőm

30 éve születtem

Milyen jó, hogy mégsem Áron!

Ez már nálunk szállóige itthon... 

A mi fiunk ugyanis a 25. hétig az Áron névre "hallgatott" . Aztán, ekkor tájt kezdtem érezni, hogy ez a gyerek nem Áron.. Az Áronok ugyanis ülnek egy sarokban, eljátszanak magukban, és csupán helyzetváltoztató mozgást végeznek, azt is óránként max. kétszer . (Elnézést az Áronnal rendelkező szülőktől, bennem ilyen kép él az Áron névhez társítva). Márpedig az én fiam már pocakban sem volt az a nyugodt fajta. Így elkezdtünk új nevet keresni, és végül Apa előállt a Bencével. Gyakori név ide vagy oda, én örültem, hogy Apának az Imrén, Bélán, és a "Zsomborpedigakkorsemlesz" elképzeléseken kívül van végre épkézláb, elfogadható ötlete. Így fejet hajtottam, és Bence lett a fiunk...

Ha tudtam volna, hogy ez a név mivel jár!  A fiunk Áron ellentéte lett, egy tipikus Bence.  

Ő az a vásott kölyök firma...

Mindendre felmászik, nincs veszélyérzete. Feltétlenül fontosnak tartja, hogy végigkóstoljon mindent, ami a keze ügyébe került, legyen az aszfaltkréta, árvácskalevél, és ha rajta múlna, szárított kutyaszar is.. Hiába no, orális korszak.... 

A rámolás a nagy kedvence, szekrényből ki, be, át, szét, persze össze soha! 

Anna ágyát pillanatok alatt szétkapja

Meg vagyok győződve róla, hogy tudja, hogy mit nem szabad, csak éppen magasról letojja... Rászólok, leszedem a fotelről, és ő azzal a lendülettel,engem kikerülve újra nekilódul, közben pedig kiröhög.. Ha leesik,az esetek 90 %-ban nem sír, megy tovább, mint a buldózer (kérni is fogom az oviban, hogy lehetőleg ez, vagy altenatívaként kalapács legyen a jele).

A gyereknek már most humorérzéke van,  a nővérét direkt szívatja, folyton a lábát harapdálná, kergeti, és ördögien röhög, ha Anna már nyafog a nyúzás miatt.  

Nagy evő, de az etetésnél is megy az idegeim tépése: direkt szájzár, és vigyorog, hogy nem tudom beadni az ételt a szájába. Aztán egyszer csak kinyitja, és jól összezárja kanalastul a száját. A székben folyton feláll, ilyenkor következik az, hogy akkor befejezi a drága az étkezést, mert ugye, ha játszik, akkor nem éhes..

Szóval  a szókincsem lassan leredukálódik a "nem" , "gyereleonnan", "necsapkoddazajtótmertkikapsz" kifejezésekre...

A nap végén Apának elpanaszkodom magam, és a végén mégis mindig arra jutunk, hogy milyen jó, hogy ilyen eleven, életre való a gyerekünk... Ilyenkor jön Apa a szokásos szöveggel: Látod milyen jó, hogy nem Áron lett!  :)

Nem jó ez így

Mostanában egyre inkább sárkány vagyok a gyerekekkel, és ez így nagyon nem jó.

Észrevettem, hogy nem úgy reagálok dolgokra, ahogy az egyébként jellemző lenne rám. Feszült vagyok, és azonnal magas C-n kezdem, főleg Annával.

Azt hiszem változtatni kell, mert bármit is csinának, legyen az a legkisebb csíny ,én a mostani lelki állapotomban rögtön a dolgok negatív oldalát nézem. Ideges leszek, ha kiborítja a vizet, ha nem pakol össze, akkor nem könyörgök neki háromszor is, hanem már első alkalommal fenyegetem, holott lehet, hogy megcsinálná , ha még egyszer-kétszer kérném rá.. Utána meg sajnálom a gyereket, hogy nem volt türelmem hozzá, de persze akkor már késő..

Olyan furcsa, mert tudom, hogy a gyerekek nem mini felnőttek, mégis sokszor azt veszem észre, hogy olyan dolgokat várunk el tőlük, amit magunktól. Csodálkozunk, hogy miért hisztizik, miért dacol, miért felesel,miért nem pakol.. Pedig egyszerű: mert GYEREK, és nekünk kell megtanítani a rendre!

Szombaton sírtam egy sort, mert Anna feleselt. Mondtam Apának, hogy nem tudom mit rontottam el, hogy visszabeszél. Apa nem élte meg olyan tragikusan, annyit mondott, hogy semmit sem rontottam el, gyerek, és próbálja a határait, amit nekünk most kell megszabni.. Ő miért tudja ilyen egyszerűnek látni a dolgokat?

Szóval úgy döntöttem, hogy nagy levegőt veszek, az élet pozitív oldalát nézem, ha kiborul a víz, feltörlöm, és örülök, hogy lemosta az asztalt ...  :)

(Miközben ezt írom, Bence a fotel tetjére mászott...Ebben mi pozitívat is véljek felfedezni??? :) )

Pozitív és negatív..

Nos kérem, "kikaptam", hogy miért is nem írok, és tényleg! Miért is nem írok??

Pedig történtek velünk az utóbbi bejegyzés óta potitív és negatív dolgok is.

Kezdjük a negatívval:

A betegeskedés nem ritkult, sőt. Annának volt hörgőgyuszija is, aztán még ki tudja micsodák.. 4 nap ovi, ennyi a maximum, amit egy huzamban jártunk utána lerobbant a csajszi. Ez persze azzal jár, hogy Bence is követi,hiszen, mint jó testvér mindenben utánozza nővérét. Így a porszívó már jó ideje a szobánk éke, a gyógyszerszedés napi rutinná vált, és az éjkszakai ébredések is teljesen megszokottak.

A legutóbbi köhögéses nyavajával ismét meglátogattuk a doki nénit, aki közölte, hogy sok ez a felső léguti betegeskedés, és szeptemberig felejtsük el az ovit. Augusztusban kap majd immunerősítőt. Immunerősítőt, amiért én már márciusban könyörögtem, de minek is az, mert még alig volt beteg a gyerek. Hát mostmár sűrűn az. Tudtam én már akkor, hogy ez lesz, mitől is erősödne az immunrendszere, sem zöldség, sem gyümölcs...

Hogy szeptembertől mennyivel lesz jobb? Borítékolom: semennyire. Át kell esnünk ezen is, ahogy mások is átesnek. Most még megtehetem, hogy ápolom őket itthon, így még viszonylag szerencsések is vagyunk.

Pozitív dolgok: (szerencsére ebből van több)

Anna teljesen szobatiszta nappalra! Szól, amikor mennie kell, már boltba is pelus nélkül járunk! :) A vízválasztó az volt, amikor egyik nap az oviban aludhatott délután. Nekem időközben eszembe jutott, hogy hoppácska, alváshoz kellett volna pelus, dehát akkor már késő bánat,eb gondolat volt..

Amikor elmentünk érte délután, még aludt. A dadus mondta, hogy negyed órája felébredt, kiment pisilni, aztán visszaaludt. Az én lányom!! Azóta, mint akit elvágtak, szól, és megy, és intézi, és öröm és bódottá van!

Az ovit imádja. Nagy szerencsénkre, és az itthontartásával való sakkozás következményeként életünk első Anyák napi műsorán ott lehettünk!

Az én okos lánykám mondtaa verseket, mondókákat, énekelt, és ő volt a Répamesében a kisegér! Ahhoz képest, hogy összesen a 2 hónap alatt járt 14 napot oviba, nagyon fogékony! Persze tudtam, hogy szereti a verseket, de hogy ilyen rövid idő alatt megtanuljon több félét is... Büszke vagyok rá!!

Sh..hhúú..De sok súly..

Az ovis fényképezésen sem volt beteg!!

...Letöri az ágat, reccs!

Na és aztán,hogy Bence se maradjon ki a sorból... Hát ő igazi vásott kölyök...

Tegnap előtt letoltuk a haját.. Nagyon nagy volt neki, és féltem, hogy jelentkezik majd "barátunk " a koszmó.

Így a szomszéd segítségével megváltunk hajától. Én el vagyok ájulvaa fiamtól (elfogult Anya), de azóta még zsiványabb lett a gyerek! Tegnap reggel, amíg mosogattam, ő felmászott a székre, és vígan ácsorgott ott. Aztán ezt az ágyon is megismételte, majd krétát kóstolt, én pedig szívbajt kaptam. (na vajon ki küldi rám a Gyermekvédelmiseket? ;) )

Tessék csak megnézni, hát még a szeme sem áll jól...

Várakozó állásponton....

Ez mind a fején volt :)

Az én gengszterem :)