Ez már nálunk szállóige itthon...
A mi fiunk ugyanis a 25. hétig az Áron névre "hallgatott" . Aztán, ekkor tájt kezdtem érezni, hogy ez a gyerek nem Áron.. Az Áronok ugyanis ülnek egy sarokban, eljátszanak magukban, és csupán helyzetváltoztató mozgást végeznek, azt is óránként max. kétszer . (Elnézést az Áronnal rendelkező szülőktől, bennem ilyen kép él az Áron névhez társítva). Márpedig az én fiam már pocakban sem volt az a nyugodt fajta. Így elkezdtünk új nevet keresni, és végül Apa előállt a Bencével. Gyakori név ide vagy oda, én örültem, hogy Apának az Imrén, Bélán, és a "Zsomborpedigakkorsemlesz" elképzeléseken kívül van végre épkézláb, elfogadható ötlete. Így fejet hajtottam, és Bence lett a fiunk...
Ha tudtam volna, hogy ez a név mivel jár! A fiunk Áron ellentéte lett, egy tipikus Bence.
Ő az a vásott kölyök firma...
Mindendre felmászik, nincs veszélyérzete. Feltétlenül fontosnak tartja, hogy végigkóstoljon mindent, ami a keze ügyébe került, legyen az aszfaltkréta, árvácskalevél, és ha rajta múlna, szárított kutyaszar is.. Hiába no, orális korszak....
A rámolás a nagy kedvence, szekrényből ki, be, át, szét, persze össze soha!
Anna ágyát pillanatok alatt szétkapja
Meg vagyok győződve róla, hogy tudja, hogy mit nem szabad, csak éppen magasról letojja... Rászólok, leszedem a fotelről, és ő azzal a lendülettel,engem kikerülve újra nekilódul, közben pedig kiröhög.. Ha leesik,az esetek 90 %-ban nem sír, megy tovább, mint a buldózer (kérni is fogom az oviban, hogy lehetőleg ez, vagy altenatívaként kalapács legyen a jele).
A gyereknek már most humorérzéke van, a nővérét direkt szívatja, folyton a lábát harapdálná, kergeti, és ördögien röhög, ha Anna már nyafog a nyúzás miatt.
Nagy evő, de az etetésnél is megy az idegeim tépése: direkt szájzár, és vigyorog, hogy nem tudom beadni az ételt a szájába. Aztán egyszer csak kinyitja, és jól összezárja kanalastul a száját. A székben folyton feláll, ilyenkor következik az, hogy akkor befejezi a drága az étkezést, mert ugye, ha játszik, akkor nem éhes..
Szóval a szókincsem lassan leredukálódik a "nem" , "gyereleonnan", "necsapkoddazajtótmertkikapsz" kifejezésekre...
A nap végén Apának elpanaszkodom magam, és a végén mégis mindig arra jutunk, hogy milyen jó, hogy ilyen eleven, életre való a gyerekünk... Ilyenkor jön Apa a szokásos szöveggel: Látod milyen jó, hogy nem Áron lett! :)
nagyon édes kis eleven Bence :):) Gergő sem viselkedik másként :):):):)
VálaszTörlésA napszemüveges képen pont úgy néz ki Bence, mint öcséd! :)
VálaszTörlésSzerintem is jó, ha ilyen eleven a gyerkő, bár az adott pillanatban persze ezt nem így gondolja az ember... :)