Most, hogy már nincs kánikula, és lehetne élvezni még az utolsó heteket, mindig van valami újabb akadály, amit át kell még ugrani.
Bence elkapott valami durva hasmenéses cuccost, szegénykémnek sosem ment még a hasa, hát most finoman szólva is bepótolja az eddigi elmaradást...
Itatom vele a Smectát, amitől kirázza a hideg, de talán hat, mert délután nem volt hasmars.
Én holnap a fülészeten indítok, persze megint magamnak köszönhetem, az a hülye fülpucoló mániám... Tavaly emiatt már fél éven keresztül alig hallottam, és sokáig kellett kezelni a fülem, mire rendbe jött. Most persze, hiába tudom az eszemmel ,hogy nem használunk fülpucolót, és egyáltalán semmit sem rakunk a fülünkbe, mégsem tartom be. Olyan ez, mint a függőség, minden nap megfogadom, hogy ez volt az utolsó, és holnaptól nincs pucolás, aztán másnap reggel kezdődik az egész előröl..
Így persze a fülem begyulladva, fáj is, tehát holnap mehetek könyörögni valami gyógyírért, semmi kedvem félsüketen szülni, plusz hetekig szenvedni, ahelyett, hogy kiélvezném még az utolsó heteket, hiszen valószínűleg (sőt, biztosan!) nem lesz több várandósságban részem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése