Mindig is azt mondtuk a párommal, milyen jól összehoztuk mindkét gyereket, téli, ráadásul tél közepi szüléssel, hiszen egy álom volt mindkét pocakosságom. Nincs izzadás, nincs dupla légszomj, így kell ezt csinálni kérem szépen, tudatosan! A harmadik -ha lesz (mondtuk ezt akkor)- szintén téli lesz. Na jó, annyi engedményt adtunk magunknak, hogy esetleg februári baba lenne jó, mivel ingünk -gatyánk rámegy a karácsony, szülinap,szilveszter,szülinap dömpingre, de, hogy téli lesz mindhárom gyerekünk, az olyan biztos, mint, hogy sosem lesz lottó ötösünk!
Aztán egyszer csak beköszönt Soma egy teszt formájában januárban..Mert ő így gondoltam, és kit érdekel, hogy mi hogyan is akarjuk... Akkor még csak számoltam, és eljutottam odáig, hogy szeptemberi babánk lesz.
Örültem, mert az ősz a kedvenc évszakom. Lombhullás,gyönyörű színek, hűvös, töklámpás, Norbi szülinapja.... Elképzeltem, ahogy tologatom a gyönyörű parkban a hulló levelek között a kisfiamat...Az már nem jutott el csökött agyamig, hogy a szeptember 1. nem is annyira ősz ,mint nyár, plusz végig szívom az egész nyarat így.
Sosem voltam az a picsogós, nyafogós kismama, mindkétszer jöttem-mentem, még a 42. héten is nagybevásároltunk. Élveztem a terhességet, a legszebb időszak volt mindkétszer az életemben. Hírből sem ismertem a keményedést, a nehéz pocakot, a pingvinjárást,álmatlanságot, a napközbeni pihenést.
Most pedig.... Egy picsogós, hisztis, nyafogós kismama lettem. Nem bírom. Az hagyján, hogy alapból ki nem állhatom a nyarat ,sosem értettem, mi jó van benne a nyári szüneten kívül.
A harmadik hete tartó kánikula miatt nem tudok aludni, a napi átlagom alvást tekintve 4- max. 5 óra. Nappal esélyem sincs bepótolni a kimaradt alvást, mert itt van a két kint lévőm, akik a melegtől nem tudnak aludni napközben sem, így persze én sem. Az összes szervemet feltolta Soma a nyakamig, tovább már csak azért nem, mert a fejem nem engedi. Brutál pocakom van, holott még elvileg 8 hetem van hátra, és ettől légszomjam is van, ami a kánikula miatt duplázódik. A csigolyám gyönyörűen kattog, az egyetlen kényelmes póz számomra a háton fekvés lenne, de ezt a derekam nem bírja. Oldalt fekve viszont a babám nem szert lenni.
Közben Soma hatalmas partykat rendez odabent, szabályosan fáj, amit művel, de ez a része nem érdekel, szeretem a mocorgást, még, ha fáj is, csak ne abban a 4-5 órában tenné ezt, amikor aludni tudnék!
Szóval, ha most azt mondaná nekem bárki is, hogy azonnal szülni kell mennem, én sírva fakadnék! Egyetlen nyomást sem lennék hajlandó ilyen állapotban, időben megejteni..
Soha többé (nyári) 3. trimeszter!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése