A harmadik kilóg a sorból...

Nos, úgy tűnik van egy antiszociális babám.. 

Van már ugyan két gyerkőcöm, akik átestek a csecsemő korszakon, és lehet, hogy azért, mert baromi régen volt (legalább is számomra), de én nem így emlékszem a babázásra! 

Az emlékeimben gügyögő, nézelődő baba van, aki tisztába tevéskor puszilgatható, közben megejt egy-egy vigyort. Fürdéskor ellazul, nyugodtan tűri, hogy lemossam róla a napi mocskot... 

Ehelyett itt van nekem Soma, aki vagy eszik, vagy alszik, vagy sír.. Utóbbit mindaddig,amíg a kezembe nem kerül, és bel nem tudja fúrni a fejét a mellkasomhoz... Evés után kapok jó 10-15 perc nyugodt nézelődést a részéről, és néha-néha ilyenkor megjutalmaz egy mosollyal is, de ehhez persze baromi sokat kell tepernem..:)

A tisztába rakás zenei aláfestéssel történik, én énekelek, ő pedig túlüvöltve sír. (Lehet, hogy nem kellene énekelnem? ) Esélyem sincs megnyomorgatni, mert közben lever a víz, hogy igyekezzek, és megnyugodjon. 

A fürdés is emberkínzással ér fel nála, talán volt eddig 3 olyan alkalom, amikor megállt a tudománya a szájgörbülésnél, és nem jutott el a sírás szintjére, de szerintem ez is csak azért, mert enyhe sokkot kapott, hogy vízbe raktuk...

Érdekes módon, ha itthon a család, sokkal nyugtalanabb, kevesebbet alszik, többet sír (Már, ha lehet überelni a sírást).  Egyetlen szerencsém, hogy éjszaka az evésen kívül nem ébred, szépen alszik.

A kezemben nagyszerűen elvan, sőt, a kendőben még inkább, de nem szeretném hozzászoktatni mindezekhez. Két kezem van ugyanis, és mellette még 2 gyerekem, a háztartással, és minden vele járójával együtt.. 

Éppen mondtam Apának, hogy kendővel olyannak érzem magam, mint Chuck Norris, szinte bármire képes vagyok! 

Tudok mosógépbe pakolni, teregetni (bár Soma popsija időnként tolja magunk előtt a szárítót, először nm jöttem rá, hogyan lett önjáró teregetés közben..:) ), tudom a nagyokat fürdetni, öltöztetni, képes vagyok vasalni, egyedül a fürdés, hajmosás,mosogatás nem kivitelezhető így..Sajnos... De sokkal jobb lenne, ha mindezeket nem így kellene prezentálnom, hanem Soma közvetett közreműködése nélkül.. Szeretnék egy boldog babát, sosem lesz Soma sírás mentes, most úgy érzem...

Soma születése

Hetek óta készülök arra, hogy megírjam Soma születését, de valahogyan sosem volt erőm hozzá. Szeretném, ha nyoma lenne, mert szeretnék később is emlékezni az apró részletekre, amiket lehet, hogy egyébként pár év múlva elfelejtenék. Most viszont még rossz érzés visszagondolni a 6 héttel ezelőtti napokra (mert már 6 hetes nagyfiú! ) ). Nem azért, mert rossz élmény volt a szülés, hanem, mert Soma biztosan az utolsó  gyermekünk, így utoljára volt részem a szülésben, a terhességben, és minden velejárójával... 

Minden esetre nem halogatom tovább, kell, hogy nyoma legyen az ő érkezésének.

Szeptember 3-án, hétfőn reggel CTG-re kellett mennem. Szokás szerint a menet az volt, hogy reggel fél 8-ra orvos, ő megnézi a méhszájat, majd utána, ha nyitva a méhszáj, akkor Szülőszoba, ha zárva, akkor pedig mehetek CTG-re.

Így ment ez már 2 hete, előzőleg pénteken voltam az orvosomnál, és teljesen zárt méhszájjal engedett el.

Bár vasárnap elmentünk kicsit kirándulni, ennek ellenére az esélytelenek nyugalmával indultam el itthonról. 

Bence Apósommal maradt,mondtam neki, hogy sietek haza, Annát elvittük az oviba, neki beígértem az ebéd utáni hazajövetelt. 

Norbi kirakott a klinika előtt, és elindult dolgozni.

Én bementem az orvosomhoz, felfeküdtem matatásra, ő megvizsgált, aztán elképedt, hogy mit műveltem, bő 2 ujjnyi a méhszáj. Csak pislogtam, mondtam, hogy kirándultunk tegnap. :) 

Elküldött a Szülőszobára, hogy ott találkozunk. Kijöttem tőle remegve, hívtam Norbit, hogy jöjjön vissza, mert szülünk! 

Érdekes volt, mert most felkészületlenül ért az egész, és én nem akartam még szülni. Bár folyton mondogattam, hogy jöhetne már, de tudatosult bennem, hogy akkor most VÉGE  egy korszaknak végérvényesen. Ugyanakkor kezdődik egy új élet . Fura kettősség :)

A Szülőszobán felvették az adataimat, én közben elkezdtem félni, mert harmadiknál már tudja az ember,mi vár rá..:) 

Aztán jött a dokim fél 9-kor,  burokrepesztésre fel! Egyik gyereknél sem fájt a repesztés, most viszont igen..Alig akart sikerülni, aztán a dokim kereste a vizet, azt mondta, alig van valami víz, itt volt az ideje, hogy kijöjjön a baba..

Közben elintéztem a telefont Apósnak, hogy Bence felvigyázása nem 2 óra lesz, a kolléganőmnek, hogy elmenne-e Annáért, majd az ovinak, hogy a lányom mégis ott aludna, és más menne érte, mert fontos szülhetnékem támadt. 

Megérkezett Apuka is, aki rettentően boldog volt, hogy nem kellett bemennie dolgozni...:)

Én folyamatosan CTG-n voltam, és közben bejött a Szülésznő, Teca, hogy rendszertelenné váltak a fájások (miért, voltak?? ), ezért bekötne egy kis oxytocint. Bekötötte az oxy-t, és ez után már éreztem, hogy mégis vannak fájások... Nem mértük őket, mert úgyis látták a monitoron, hogy van-e és milyen gyakori.

Egy idő után Teca levett a CTG-ről, hogy menjek wc-re, és ,ha gondlom, és jobb úgy, akkor kicsit maradhatok állva is. Nem volt jobb, de mivel a gravitáció segít, így inkább maradtam úgy. 

Egyre erősebbek lettek a fájások, én csak markoltam az ágy szélét, közben Teca nyomta a derekamat, ami nagyon jó volt, mert, ha nem teszi, akkor talán le is szakadt volna. :) Aztán átvette Norbi ezt a hálás feladatot,akkor már szakadt rólam a víz.

Megjött a nyomási inger is, majd Teca örömteli dolgot közölt, azt mondta, ha azt érzem, hogy fájás nélkül is megmarad az inger, akkor nyomhatok is, és ,ha gondolom ,felfekhetek. Akkor én már semmit sem gondoltam, leginkább azt nem, hogy képes lennék megmozdulni, és egy akkor számomra hatalmasnak tűnő ágyra felfeküdni... de muszáj volt, mert megérkezett a dokim, aki vizsgálni akart, persze fájás közben.

Felkecmeregtem, közöltem vele, hogy nyomnom kell, és azt mondta, végül is szülni vagyunk itt, akkor hát nyomjak...

Itt aztán jött a magamon kívüliség. Azaz érdekes volt ez, mert a külső tényezőkből kevés maradt meg bennem, félig eszméletlennek tűntem, de az agyam közben kattogott. Hülyeségeken, pitiáner dolgokon... :)

Azon, hogy átalakítják az ágyat, ez jó, ez már a szülő póz. Közben, mint a grillcsirke, balra, jobbra kellett forognom, közben nyomnom, én pedig szót fogadtam. Aztán fél szemmel láttam, hogy Teca telefonál, nekem beugrott, hogy Annánál is így hívták a dokit, hogy szülünk, és milyen gyorsan meg is lett, ez jóóó jel! :) 

Berobogtak a tanulók, gondoltam magamban, ha már ők is itt vannak, akkor tényleg csak kint lesz már ez a gyerek. Ezen gondolatok között szorgosan nyomtam. Átsuhant az agyamon, hogy ne emeljem meg a csípőm, mert, bár nagyon jól esne, de így nem oda megy a nyomás, ahová kellene. Közben folyt rólam a víz,és magamban mérgelődtem, hogy de utálok izzadt lenni..:)  Éreztem ,hogy Soma egyre lejjebb kerül, és hallottam, hogy a dokim mondja, hogy pörgessük fel, mert nem jó neki  már odabent. Norbi a fejem tolta előre, és én mindezt úgy éltem meg, mintha abszolut kívülről szemléltem volna az eseményeket. Vártam, hogy a válla is kijöjjön, mert tudtam, hogy ez után már kicsusszan. És így is lett :) 

12 óra 51 perckor 3990 grammal és 60 cm-rel megszületett Soma :) Sötétlila volt a feje, mint kiderült a nyakán és a törzsén volt a köldökzsinór. 

Azonnal rám rakták, vele éltem meg először az azonnali testkontaktot, és meg kell mondanom, fantasztikus érzés :) 

Apuka ismét elválasztott bennünket a köldökzsinór elvágásával, ez után a stoppolás alatt Apuka karjaiban pihengetett, amíg én jajgattam, és sziszegtem, és közben röhögtem :) 

Örültem, hogy egészséges kisfiunk van,hogy  túl vagyok rajta, és vacogtam, mint a nyárfalevél. 

Nem egy leányálom egy szülés, akkor azt mondtam, örülök, hogy túl vagyok rajta.. Most pedig kicsit sajnálom, hogy nem lesz több. :)  "Az Anyák kicsit mind őrültek.."  :)

Soma... :)

2012.szeptember 3. 11 óra 51 perc. 3990 gramm, 60 cm :)

Pár perces képek

2 naposan a kórházban

5 napos nagyfiú :)

Tisztán...

Nővéremmel

Szülés előtt t-x :)

37. hét

Itt tartunk most pocakméret ügyileg. 

A tegnapi dokilátogatáskor Sománkat 3330 grammnak mérték, doki bácsi szerint nagoyn a végén járunk, magzatvíz már alig van, feje lenn. Fájásokat érzek rendszertelenül, a gép is mutatott , de ezek még inkább jóslók. Újdonság ez nekem, sosem volt jóslófájásom, elkezdtem reménykedni, hogy talán teljesül a vágyam, és részem lesz egy itthonról indulós szülésben. :) Az, hogy hogyan jutok be, és kivel, még talány, de azért van a hegy, hogy megmásszuk..Nemde? :)   Minden esetre doki bácsi szerint nem kell terminustúllépésben gondolkozni. Jaaajjj, nem akartam augusztusi (nyári) babát! :)

Bence

Bence sosem volt az a nagyon bújós fajta. Ragaszkodóbb, mint Anna, pláne, amióta bölcsibe került, de mindegy volt neki, hogy melyikünk is, csak legyen valaki a közelében. Miután Apával találkozott kevesebbet, ezért, ahogy Apa hazaért, ő lett a favorit, rajta csüngött, ő kellett.

Most viszont fordult a kocka. Valószínűleg érzi, hogy közeleg a változás.

Amióta kiderült, hogy jön Soma, azóta Apa megy be velük esténként a szobába, és ő vár pár percet, hogy Bence alfába kerüljön. Ha éjszakás, akkor persze én teszem ugyanezt, de amikor Apa itthon van ,akkor egyértelműen ki vagyok utasítva a szobából azzal, hogy "ez a Apa helye", és mutat a matracra. Egészen eddig. Kb. egy hete ugyanis Apát küldi ki a szobából, azzal, hogy "Anya csücsüljön ágyamra" (én le nem fekszem a földre, különben szülésig ott is maradok..:) ). 

Napközben többször jön hozzám, hogy átöleljen, megkérdezi, hogy a barátja vagyok -e, közli, hogy szeretlek, meg imádlak. Ez rá nem volt jellemző.. :)

Ugyanakkor simogatja a pocakot, folyton Somát várja, róla beszél, de érzem rajta, hogy ő is érez valamit...:)

Tartok tőle, hogy Bencét jobban meg fogja viselni ez a "nagytesósdi", mint annak idején Annát. Majd nagyon ápolgatjuk a lelkét :)

CSODA!

Megtörtént az, amiről már álmodni sem mertem: 10. napja vannak száraz éjszakáink, mindez cseppcsengő nélkül, a saját ágyában, éjszakai ébredés nélkül! Hol egy fa, hogy lekopogjam?

Rettentően boldogok vagyunk, a holtpont után ez  olyan hirtelen előreugrás volt, hogy sosem gondoltam volna. 

Tartogatjuk még pár hétig a cseppcsengőt, azután pedig eladjuk, mert már NINCS RÁ SZÜKSÉGÜNK!:)

Kételkedtem benne, de szuper találmány!!!

Bence a szobatisztaságot és a pisilést teljesen természetes dolognak tartja. Hidegvérrel nyugtázta, hogy más szelek járnak, ha pisilnie kell, elmegy egyedül, állva pisil, lehúzza, felöltözik, kezet mos. Neki nem kell különösebb faxni, ez az élet velejárója, úgy gondolja :)

Mi még növünk Somámmal, mostmár egyre izgatottabb vagyok, és kíváncsi rá. A CTG-k végre rendben vannak (gondolom, mert nincs 40 fok), jósolgatok, keményedek, de még mindig egyben vagyunk. Apa szerint jövő héten babázunk, ha így van, ezek után muszáj lesz lottóznia.

Holtpont

A 7. napon elérkeztünk a holtpontra cseppcsengős cécó tekintetében. Semmi féle pozitív változást nem vettem észre , pedig azt írja a csengő utasítása, hogy napról napra kevesebb pisi megy majd a lepedőre, és több a wc-be! Tudom én, hogy idő, és türelem,de 1 hét alatt legalább annyit elérhettünk volna, hogy felébred, amikor riaszt a csengő!

Azt éreztem, hogy van egy drága csengőnk, ami arra hivatott, hogy engem ébresszen, (Kelj fel, lepedőt kell cserélned, !), de akinek valójában ébrednie kellene ,az magasról tesz rá...Amikor megszólalt a csengő, akkor ÉN pattantam, Anna feküdt az ágyban nyitott szemmel, és úgy gondolta, ha már elindult az a pisi, akkor ne szabjunk neki gátat, hát hadd jöjjön. Semmi sem ment a bilibe, mind a lepedőre, bugyiba. Előrehaladás nulla.  Elszakadt a cérna, és nagyon kellett türtőztetnem magam, hogy szépen beszéljek vele, igazság szerint haragudtam rá, hogy én mindent megteszek, úgy érzem, ő pedig úgy van vele, jó buli ez, itt alhatok Anyámmal, nem fekszem a pisiben, mert Anyám úgyis ébred a csengőre, és szó nélkül áthúzza az ágyneműmet..Kikapcsolni sem nagyon akarta,folyton azt mondta, hogy nem tudja egyedül... Ezt tetézte, amikor elkeseredve mondtam neki, hogy kislányom, ha hallod a csengőt, akkor vissza kell tartani a pisit, és a maradékot csak a bilin kiengedni! Erre megkérdi, hogy: MIÉRT? 

Hát basszus, ezt tárgyaljuk már 2 hete, hogy ez a lényege a csengőnek, hogy ,ha csak 2 csepp is, de a bilibe menjen a pisi! Visszafeküdtünk, én bőgtem az ágybvan csendben, ő aludt szárazon.

Aztán eldöntöttem, hogy befejeztem,nem bírom ezt így, másnap szóltam Apának, hogy állítsa át a csengőt csak zizegősre, nézzük meg, felébred-e rá, ha nem ébred fel rá, akkor tök mindegy, megy át a szobájába, legalább az Öccsét nem ébreszti, majd átmegyek, és megnézem éjszaka, hogy bepisilt-e. 

Kapott még egy napot, amikor nálam alszik,és nem hittem a szememnek! A jelző zizgett ,Anna felébredt rá, pisit tartott, szólt, és ment a bilibe is, lepedő tiszta maradt, bugyi pisis. Másnap ugyanezt megismételte, kicsivel több pisi ment a bilibe, és büszkén közölte, hogy látom, most szólt, ahogy a lényege a csengőnek! Mellesleg egyedül kikapcsolta, és leszedte a csipeszt a bugyiról!

Sosem gondoltam volna, hogy a szimpla zizegő funkcióra jobban ébred, mint a sípolásra! :)  

Most ismét pozitívak vagyunk, ennek ellenére szeptemberben elindulunk a vizsgálatokkal is.

És akkor más valakiról is essen szó....

SOMA:

A 36. hetet tapossuk, és Soma köszöni, de még mindig nagyon aktív. :) Kicsit lassabb már, mint azt megszoktam Tőle, de még így is tud akkorákat tolni rajtam, hogy belefájdul a hasam. :) A három gyerek közül ő a legelevenebb, nem tudom kint majd milyen is lesz, de még egy Bencéhez hasonlót kifogni nem lesz egyszerű :)

CTG-re járok, és a végére azért még megtréfál minket a fiunk, mert eddig mindkét CTG rossz lett. Pontosabban nem túl jó. Az áramlás viszont rendben van, nincs gyulladásom ,így még itthon lehetek, de fel kell készülnünk, hogy bármikor benn tarthatnak. ):

A fészekrakó ösztön tombol bennem, ennyire egyiküknél sem volt ez jelen, most viszont folyton mosok, vasalok, takarítok, suvickolok. 

Egyre jobban izgat, hogy milyen is lesz Somának, kire hasonlít majd, és várom a babázást, de még legalább 3 hetet duopackban töltenénk ...

Mellesleg tartok attól, hogy nagy baba lesz, és ezért a szülés sem lesz egyszerű, de egyelőre még elhessegetem ezt a gondolatot magamtól. Utolsó, 34 hetes uh szerint 2600 gramm volt. 

Pisicsengő 3-5. nap

A 3. napon 

jött az első kétségbe esésem. Minden ugyanúgy kezdődött, 9-kor alvás, előtte pisi. Nem ivott többet, nem ivott lefekvés előtt, és mégis. Már éjfélkor bepisilt! Bilibe semmi sem ment, igazából azt sem tudta, hogy hol van..ilyenkor nagyon nehéz megállni, hogy nyugodt maradjon az ember hangja, és ne érezze az elkeseredettséget.. Előkészítettem még egy váltás ágyneműt, bugyit, mert éjféltől reggelig minimum egy balesetre még számítottam. Reggel 7-ig aludt bepisilés nélkül...

4.nap:

 A legrosszabb úgy lefeküdni aludni, hogy tudod azt, hogy valamikor(bármikor) , a legváratlanabb, legkülönbözőbb időpontban meg fog szólalni egy csengő, és neked pattanni kell, bármennyire is kómás vagy. Borzalmas. Annának, úgy tűnik, hogy nem, de nekem igen.

Ezen a napon 3-kor pisilt be, olyan mélyen aludt, hogy a csengőre fel sem ébredt, aludt tovább, én ébresztettem fel, szóltam, hogy gyorsan üljön a bilire. A nagy kómában leült a földre. Kikapcsolni sem tudta a csengőt,és itt kicsit elveszítettem a türelmemet, és erélyesebben szóltam rá, amit ő szerencsére nem fogott fel, de rögtön meg is bántam.Nehéz...

A mai nap tanulsága: Utólag rájöttem, hogy azzal nem teszek jót, ha a csengőt nem hallva én ébresztem fel, hiszen éppen ez a lényeg , hogy MAGÁTÓL keljen fel. Így, ha rásegítek, olyan, mintha csengő nélkül bejárnék hozzá ébreszteni, mi pedig éppen ezt akarjuk elkerülni, és azt elérni, hogy segítség nélkül ébredjen fel. Szóval többé nem teszem, inkább állok mellette, tűröm, hogy bepisiljen, és megvárom, míg a csengő felébreszti. Ha 3 perc, hát akkor annyi...

5. nap:

Ismét a szokásos menet lefekvéskor. Nagyon jót aludtam, és arra ébredtem, hogy fél 6 van, tehát 7 és fél órát lenyomtunk egyhuzamban, a csengő pedig nem jelzett még!! Elkezdtem drukkolni, ha 6-ig bírjuk, rekordot döntött. 6-kor semmi, Anna nyugiban alszik..Kitűztem a fél 7-et ,majd a 7 órát célnak, közben fohászkodtam, hogy sikerüljön ébrednie, ha megszólal a csengő, és végre hadd kapjon arany csillagot, amire annyira vágyik már az elejétől fogva! 

Fél 8-kor ébredt, és nem a csengőre, hanem magától, pisi nélkül! Rögtön mondtam neki, hogy nem volt pisi, és ugye tudja mit jelent ez? ARANY csillagot!! Nagyon boldogok voltunk!!! :) 

Ugyanakkor nem értem az egészet...Ha van olyan nap, amikor 10 és fél órát kibír pisi nélkül, akkor a másik ugyanolyan napon miért pisil be 3 óra elteltével? Miért mindig más időpontokban? 

Közben pedig az Öccsével akaratlanul is sikerélményünk van..Tegnap előtt elfelejtettem rá pelust adni éjszakára, és szárazon ébredt. Ezen felbuzdulva tegnap sem kapott pelust, és annyira magabiztos voltam, hogy elfelejtettem neki fóliát tenni az ágyra, plusz Annának Bence szekrénye előtt ágyaztam meg, így ,kizárt volt váltás ruhát elővenni....Ma is szárazon ébredt!! :)  

Ma mindkettőt agyba-főbe dicsértem, tegnap Bencét csak akkor, amikor Anna nem hallotta, nem akartam neki fájdalmat okozni, hogy Bencének sikerül, neki pedig nem.

Hát így állunk most. Nem bízom el magam, mert nincs még vége, de végre volt 1 olyan nap az életünkben, amikor mindkét gyerek pelenka nélkül, de szárazon ébredt! :)

Élet cseppcsengővel: 1-2. éjszaka

Hát elkezdtük. Jó fél éve próbáltunk gyűjteni egy ilyen kütyüre,de az ára nem túl felhasználóbarát. Mire sikerült összeszedni a rávalót, az addigi átlag heti 2-3 hirdetés hirtelen megszűnt, és nem találtunk használt csengőt. Aztán végre sikerült, és egy kis postázási tortúrát eltekintve tegnap előtt megérkezett hozzánk a csengő, és vele a REMÉNY. 

Ez az utolsó bizodalmunk ugyanis az orvosi kivizsgálás előtt.Persze, lehetne menni először orvoshoz, de ennek azért vannak akadályai, mégpedig a következők:

1. Autó hiánya, és ehhez 2 gyerek, akikkel gyalog a HÉV 30 perc

2. Folyamatosan, össze-vissza dolgozó Apa, akinek a beosztására nem lehet építeni

3. Annak tudata, hogy a vizsgálat nem 1 alkalomból áll

4. Várandós Anya.

Szóval az utolsó mentsvárunk ez még szülés előtt, a B terv pedig az, hogy, ha ne adja az ég, mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor szeptemberben, Apa szabija arra megy majd el, hogy elindulunk kivizsgálásra.

Anna nagyon várta a csengőt,sokat meséltünk már neki róla, tudja, mire való, miben segít neki.

A csengő nem zenél, hanem vagy rezeg, vagy csipog, vagy a kettőt együtt. Az utóbbit választottuk.

Elolvastuk a használati utasítást, ami írta, hogy kikapcsolni úgy lehet, ha kihúzza a zsinórt egy pöcökkel, majd utána hosszan nyomja a gombot. Na itt kissé pislogtunk Apával, hogy ez mekkora macera egy gyereknek, és ekkora baromságot, hogy ilyen körülményes, aztán megértettük. A papír szerint azért két lépcsős a folyamat, mert ez hivatott arra, hogy teljesen magához térjen a gyerek, mire kikapcsolja,felnőtt ne segítsen. Na az tuti, és az egész ház, beleértve a kicsit is.

Itt dőlt el, hogy Anna velem alszik. Délután gyakoroltuk a kikapcsolást, hogy élesben is menjen.

Este felcsatlakoztattuk a csipeszt a bugyira, a mágneses csengő részt a hálóingére. Ez elég nehéz kütyü, tehát kissé lehúzza a hálóinget, de nem zavarta az alvásban Annát.

1. éjszaka: 
9- kor aludt el, fél 3-kor riasztott a csengő. Anna felült az ágyban, felébredt, de nem volt képben. Gyorsan odatotyogtam (rohanás az esetemben kissé vicces), mondtam, hogy kapcsolja ki, de elfelejtette a fázist. Mire rájött, mit is kell csinálni, a pisi már kinn volt. Áttisztáztam, vissza az ágyba, ő aludt is, nekem járt az agyam, hogy nem ment, majd rájöttem, mit is várok 1 éjszakától, a pozitívum az, hogy nem feküdt a pisiben órákig, át tudtam öltöztetni azonnal, és FELÉBREDT:) 

Az 1. éjszaka tanulsága:

1. Várandósan, ha csak lehet, ne kezdjen bele az ember lánya, pláne, ha hajnalban dolgozó párja van, így magára marad. Az utolsó trimeszter vele járója az álmatlanság, így a fél 3-as ébredés után csak vergődtem az ágyban, és 5-ig nem aludtam..:)

2. Tisztázáskor nem elég a jól bevált áttörlés popsitörlővel, majd tiszta bugyi sorrend, a csipesz ugyanis olyan érzékeny, hogy a popsitörlőtől nedves nunira is besípolt. Át kell törölni száraz törölközővel is.

2. éjszaka:

Menet ugyanaz,  9-kor alvás, előtte pisilés. Vártam a jelzést, de az nem jött.. Többször ébredtem, hogy miért nem csipog a csengő, már vele is álmodtam :) Pirkadt, de még mindig semmit sem hallottam. Elkezdtem agyalni, hogy lehet, hogy átaludtuk a csipogást? Vagy nem működik, vagy leesett a csipesz? Megnéztem Annát, száraz volt, csipesz rajta, a gyerek lelógott a matracról, visszatettem,hogy lehetőleg ne kelljen szőnyeget tisztítanom. Ez háromnegyed 5-kor volt, felébredt kicsit, megkérdeztem, hogy nem kell-e pisilni, de azt mondta, hogy nem. Hagytam, mert az van az utasításban, hogy ne szoktassuk ébresztéshez. 5-kor csipogott a csengő, Anna fel is ébredt, gyorsan rátettem a bilire, és a bilin kapcsolta ki a csengőt, közben pisilt! :) :)

Az ágy száraz maradt, néztem a bugyit, az is! Nem pisilt be, vissza tudta tartani a biliig! Szóval a csengő tényleg bazi érzékeny!

Nagyon boldogok voltunk, Anna pláne, annyira felspannolta magát, hogy nem tudott visszaaludni. 

Én a csengőt vissza sem akartam tenni, mondván, 2 óra és kelünk, de Apa azt mondta, tegyem csak rá. 

Mivel nem akart aludni, így mondtam neki, feküdjön mellém, hogy lássam, tényleg alszik-e. Elaludt, én is, boldogan. Majd 8-kor ébresztett, hogy Anya, jön a pisi, és ez után kezdett el a csengő sípolni. Tehát érezte az ingert, felébredt rá, de nem tudta tartani. Bepisilt, és csalódott volt, mert szeretett volna arany csillag matricát, de mondtam neki, hogy más kisgyerek nem is tud 2 nap alatt összeszedni egy ezüst matricát sem (fél sikerért ezüst, teljesért arany jár). Ezzel megbékélt.

A 2. éjszaka tanulsága:

1. Sosem lehet tudni, mikor jön még pisi, hiába bírt ki 8 órát pisilés nélkül, pisi után 3 órával mégis bepisilt

2. Fólia nélküli ágyra teljes biztonsággal sosem fektethető egy ilyen gonddal küzdő gyerek,különben csináljuk magunknak a plusz munkát :) :)

3. Nem elbízni magunkat, az apró lépéseknek kell örülni, és dicsérni!

Bízom benne, hogy napról napra jobb lesz..

Bence beteg, Anya pedig agybeteg...

Most, hogy már nincs kánikula, és lehetne élvezni még az utolsó heteket, mindig van valami újabb akadály, amit át kell még ugrani.

Bence elkapott valami durva hasmenéses cuccost, szegénykémnek sosem ment még a hasa, hát most finoman szólva is bepótolja az eddigi elmaradást...

Itatom vele a Smectát, amitől kirázza a hideg, de talán hat, mert délután nem volt hasmars.

Én holnap a fülészeten indítok, persze megint magamnak köszönhetem, az a hülye fülpucoló mániám... Tavaly emiatt már fél éven keresztül alig hallottam, és sokáig kellett kezelni a fülem, mire rendbe jött. Most persze, hiába tudom az eszemmel ,hogy nem használunk fülpucolót, és egyáltalán semmit sem rakunk a fülünkbe, mégsem tartom be. Olyan ez, mint a függőség, minden nap megfogadom, hogy ez volt az utolsó, és holnaptól nincs pucolás, aztán másnap reggel kezdődik az egész előröl..

Így persze a fülem begyulladva, fáj is, tehát holnap mehetek könyörögni valami gyógyírért, semmi kedvem félsüketen szülni, plusz hetekig szenvedni, ahelyett, hogy kiélvezném még az utolsó heteket, hiszen valószínűleg (sőt, biztosan!) nem lesz több várandósságban részem.

32. hét

Somalak a 32. héten 

 Tegnap orvosnál jártunk, minden rendben legkisebbikkel. Méhszáj zárt, Doki bácsi szerint hatalmasra növesztettem a pocakomat (ezt mindenki döntse el maga a kép alapján:) ), de a méh mérete a terhességi hétnek megfelelő. 

2 hét múlva CTG. Na ennek hallatára pánikoltam be, hogy ez már  az utolsó etap, én pedig még gondolatban sem készültem fel a három gyerekes létre, hát még technikailag!

A zárt méhszáj, és a mai "csak" 27 fokos lakás hatására tombol bennem az energia, és elkezdtem a lakást takarítani. Olyan jó érzés, hogy HALADOK! Lassan, dehát Rómát sem 1 nap alatt építették fel! 

Közben a két kint lévőmnek sikerült megfáznia a 40 fokban, Apának Neurológiára kell mennie, mert szédül, és állítólag a fülében lévő kristályok elmozdultak a helyükről. Amikor hazajött, és ezt elmondta persze férfiaggyal így:" megakadtak a kristályok" ) ,azt hittem, viccel, és arra gondol, hogy az agyában a fogaskerekek nem forognak, így jól kiröhögtem..:) Aztán kiderült, hogy ez komoly, azóta utána olvastunk, és TÉNYLEG vannak kristályaink! A fene sem gondolta! 

Ma elment Neurológiára, de persze a szigetszentmiklósi híres betegellátás megint kitett magáért, nem fogadták, mert időpont kell, de azt ott nem adtak, csak telefonszámot. A központi számukat szokás szerint hiába hívtam egész de. , nem vették fel, így adtunk a sz@rnak egy pofont, végül is felvet bennünket a pénz, mit nekünk egy kis fölösleges kocsikázás!

Várandósság nyáron

Mindig is azt mondtuk a párommal, milyen jól összehoztuk mindkét gyereket, téli, ráadásul tél közepi szüléssel, hiszen egy álom volt mindkét pocakosságom. Nincs izzadás, nincs dupla légszomj, így kell ezt csinálni kérem szépen, tudatosan! A harmadik -ha lesz (mondtuk ezt akkor)- szintén téli lesz. Na jó, annyi engedményt adtunk magunknak, hogy esetleg februári baba lenne jó, mivel ingünk -gatyánk rámegy a karácsony, szülinap,szilveszter,szülinap dömpingre, de, hogy téli lesz mindhárom gyerekünk, az olyan biztos, mint, hogy sosem lesz lottó ötösünk!

Aztán egyszer csak beköszönt Soma egy teszt formájában januárban..Mert ő így gondoltam, és kit érdekel, hogy mi hogyan is akarjuk... Akkor még csak számoltam, és eljutottam odáig, hogy szeptemberi babánk lesz.

Örültem, mert az ősz a kedvenc évszakom. Lombhullás,gyönyörű színek, hűvös, töklámpás, Norbi szülinapja.... Elképzeltem, ahogy tologatom a gyönyörű parkban a hulló levelek között a kisfiamat...Az már nem jutott el csökött agyamig, hogy a szeptember 1. nem is annyira ősz ,mint nyár, plusz végig szívom az egész nyarat így.

Sosem voltam az a picsogós, nyafogós kismama, mindkétszer jöttem-mentem, még a 42. héten is nagybevásároltunk. Élveztem a terhességet, a legszebb időszak volt mindkétszer az életemben. Hírből sem ismertem a keményedést, a nehéz pocakot, a pingvinjárást,álmatlanságot, a napközbeni pihenést.

Most pedig.... Egy picsogós, hisztis, nyafogós kismama lettem. Nem bírom. Az hagyján, hogy alapból ki nem állhatom a nyarat ,sosem értettem, mi jó van benne a nyári szüneten kívül. 

A harmadik hete tartó kánikula miatt nem tudok aludni, a napi átlagom alvást tekintve 4- max. 5 óra. Nappal esélyem sincs bepótolni a kimaradt alvást, mert itt van a két kint lévőm, akik a melegtől nem tudnak aludni napközben sem, így persze én sem.  Az összes szervemet feltolta Soma a nyakamig, tovább már csak azért nem, mert a fejem nem engedi. Brutál pocakom van, holott még elvileg 8 hetem van hátra, és ettől légszomjam is van, ami a kánikula miatt duplázódik. A csigolyám gyönyörűen kattog, az egyetlen kényelmes póz számomra a háton fekvés lenne, de ezt a derekam nem bírja. Oldalt fekve viszont a babám nem szert lenni.

Közben Soma hatalmas partykat rendez odabent, szabályosan fáj, amit művel, de ez a része nem érdekel, szeretem a mocorgást, még, ha fáj is, csak ne abban a 4-5 órában tenné ezt, amikor aludni tudnék!

Szóval, ha most azt mondaná nekem bárki is, hogy azonnal szülni kell mennem, én sírva fakadnék! Egyetlen nyomást sem lennék hajlandó ilyen állapotban, időben megejteni..

Soha többé (nyári) 3. trimeszter!!!

Zajlik az élet

Még vagy három hétig semmi időm sincs írni, vagy akár csak levegőt venni.

Összességében a történtek: Megérkezett az amnio eredménye, Soma egészséges baba, egy nagy teher esett le a vállunkról. :) :) :)

Visszatértem dolgozni, ez az egyik oka az elmaradásaimnak, mivel év vége közeledik, és ilyenkor hajtás van, így fáradt vagyok. 

Emellett itthon vár két gyerek, akik hol betegek, hol nem, hol hisztisek, hol nem. Bencével 3 .hete "szobatisztulunk",  és meglepően jól veszi az akadályokat, az első hét után már nem kellett nappalra pelenka, véégre 5 és fél év után nem kell pelenkáznom gyereket. :) Így lesz ez még jó 3 hónapig..;)

A pisinél szól, baleset nincs, kivéve a kakit...Az valahogy nem akaródzik a bilibe vándorolni, hacsak nem sasoljuk ki kollektíven ,hogy mikor készül egy rottyantásra. Anna sokat segít, tegnap előtt ő volt az, aki szólt, hogy "Anya, Bence bebújt a sátorba, és ott suttog, hogy kakilok!"  Így tudtam elkapni a kakit. :)

Éjszakára is száraz a pelus, több,mint egy hete, így pár nap múlva levesszük róla a pelust estére is. Furcsa ez nekem ,hogy ennyire könnyen megy, Annával sokat szenvedtünk, Bence pedig pikk-pakk, rájött, mit is várunk tőle. :)

Ilyen sokat nőttek... :)

és mi is...:) (26. hét)

Újra alkalmazott szokások

Vannak dolgok a fejlődés során, amiket az ember sajnál, hogy véget érnek, és vannak, amiknek örül. 

Aztán vannak olyan dolgok, szokások is, amiknek elhagyásánál azt hisszük, mennyivel könnyebb is lesz az életünk, végül rá kell jönni, hogy éppen az ellenkezője, sokkal nehezebbé válnak nélkülük a napjaink.

Sajnáltam, hogy vége a pempős ételek főzésének, imádtam, hogy akkor még ettek, nem válogattak. Sajnáltam, hogy vége a babaillatú korszaknak,azt, amikor vége lett a szopinak.

Örültem, amikor Anna végre szobatiszta lett (bár nagy merészség ezt kijelenteni, mivel teljesen még mindig nem az), örültem, hogy nagy nehezen leszokott a cumiról, hogy ezt Bence magától tette meg, és boldog voltam, amikor a cumisüveg is a múlté lett Bencénél.Madarat lehett volna fogatni velem, amikor Anna először felöltözött egyedül.

Ugyanígy örültem balga módon, amikor elhagyták a nappali alvást..

Amíg itthon voltam velük, rendszeresen fél 2-kor fellőtték a pizsit, és Anna 1, Bence 2, 2 és fél óra durmolást lenyomott. Persze megvolt ennek a böjtje is, mer Bence este nem akkor volt fáradt, amikor mi igen, így nehezebben aludt el.

Anna mindig is jó alvó volt, sosem ellenkezett, de Bencénél eljött az az időszak, amikor nem akart aludni, úgy kellett elkapni a lakásban, bevinni a szobába, kicsit az ölemben lecsillapítani, azután pedig aludt is.

Neki sokkal kevesebb az alvásigény, mint a Nővérének,ő a bölcsiben is nagyon ritkán alszik.

Aztán jött az én haematomás-fekvős időszakom, és a hátam közepére kívántam a délutáni macerát. Bencét felemelni sem lehetett, és, miután Bence nem aludt délután, így Anna sem. Meggyőztem magam, és örültem,hogy végül is jó lesz ez, este hamarabb alszanak el..

Mekkorát tévedtem...Anna egy idő után teljesen kifordult magából, hisztis lett, minden apróságon elsírta magát (pl. véget ért a tv-ben a kedvenc meséje), olyan hisztirohamokat lezavart, hogy megijedtünk tőle.

Nem tudtuk mi baja, mi változott meg, 1 hónap kellett, hogy rájöjjek: hulla fáradt. 

Reggel 6- negyed 7 körül ébred, köszönhetően a szomszédoknak... Napközben nulla alvás, aztán este fél 9-kor alszik el, és van, hogy akkor sem teljesen mélyen, mert a felső szomszédék akkor is kitesznek magukért..

Szóval 3 napja visszatértünk a nappali alváshoz. Azóta, mintha kicserélték volna Annát, sokkal nyugottabb,kezelhetőbb. Nem mondom, Bencével hadakozunk, dobálja a Maciját, Rongyiját, ott fekszem mellette, és piszkál, de feladja egy idő után ,és ő is alszik..

Nyáron nem tudom, hogy fogom ezt kivitelezni, mert akkor a házban lévő gyerekek itthon lesznek,de addig is élvezem a nyugalmat és csendet...:) 

Szemüveges

Mostani zajos mindennapjaink közé tartozik ez is...Annánk szemüveges lett, sajnos hordania kell folyamatosan, és nem kecsegtettek azzal, hogy kinőheti (cilinderes a szeme), de kezdjük megszokni. Nekünk ez tovább tart, mint Annának, mert szerencsére ő a kezdetektől fogva imádja a szemüvegét, és egyszer sem kellett rászólni, hogy ne vegye le, vagy éppen vigyázzon rá. Ő választotta ki a szemüvegét, bár itt nem látható, de Hello Kittys szemcsije van.

Szerintem jól áll neki :)

Amniocentézis az I. számú Nőgyógyászatin (Baross)

Gondoltam, megosztom hogyan is zajlik egy ilyen beavatkozás, hátha meg tudok nyugtatni ezzel bárkit is, én sajnos eléggé "paráztam" az egésztől. Bárki is megy erre a vizsgálatra, valószínűleg a háta közepére kívánja (hacsak nem mazo az illető), de utólag azt kell, hogy mondjam, magának a beavatkozásnak nagyobb a füstje, mint a lángja.

Én a Baross utcai klinikán végzett amniocentézisről (magyarul magzatvízvételről) tudok mesélni, hiszen ott voltam.

Szájhagyomány útján sokat hallottam az ottani amnioról, ami elég volt ahhoz, hogy kétségbeesetten nézelődjek másfelé, ahol elvégeznék nekem a beavatkozást. Sajnos azonban nem volt a zsebemben éppen 60 ezer ft-om (találtam én 170 ezerért is! ), így beletörődtem a Barossba,és elhatároztam, lenyelem a békát, ha flegmák és nemtörődömök velem, és nem érdekel, hogy fáj.(Mert mindenhol ezt hallottam).

Az amnio előtt ki kell tölteni egy nyilatkozatot, Apuka beleegyezését is kérni kell hozzá. Fontos, hogy a vércsoportot minden képpen tudni kell, és ráírni, különben nem végzik el a bökést! Papír nem kell hozzá, hogy bizonyítsd, neked tényleg ez a vércsoportod, hisznek neked vakon..:)

Mivel a Sote I. -re küldik országszerte a problémás kismamikat, így rengetegen vannak. Az első lépés az ülőhely vadászat, mert arról ne is álmodjon senki, hogy gyorsan lehet végezni! Ülőhelyet keresni nem egyszerű. Erről nem a klinika tehet,mert rengeteg pad ki van téve. A probléma itt az emberek nemtörődömsége, flegmasága. Mivel az amniora kísérővel kell menni, minden Kismama mellett csatolmányként fellelhető egy darab Kispapa, Nagyi jelölt,barátnő, vagy ezek mindannyian. Márpedig ők leülnek a padokra,és sajnos korántsem érdekli őket, hogy pocakkal ácsorog valaki immár 1 órája, vagy éppen amnio után, amikor a papírra vár az ember lánya, a frissen szúrt Anyuka szintén ácsorog. Szomorú, de ez van...):

A papírleadással ügyesnek kell lenni, az ajtó előtt tobzódni, és nyitáskor a résen át csusszantani asszisztencia kezébe a beutalót. Az asszisztencia tiszta morc. A stílus lekezelő,nem tudsz olyan ártatlan dolgot kérdezni, ami miatt ne kapnál lekezelő választ, kb. olyan stílusban, mintha egy hülyegyerek kérdezne..Itt már kicsit megsemmisülsz, és még jobban félsz.

Papírbeadás után a személyi szám utolsó négy számjegyét kell várni a kijelzőn. Az ember minden csippanásra felkapja a fejét, hogy hátha mostmár ő következik, de a csúszás (nálam cirka 1 óra csúszás volt) általános.

Eközben az ember agyán átfut, hogy minek is van itt, és nem is akarja ezt az egészet, legszívesebben elfutna, de nem mer..:) Szerencsétlenebb esetben ki lehet fogni sztorizó kismamát, akinek biztosan lesz rémtörténete egy ismerősének ismerőséről, aki éppen itt járt, és a végkimenetelt mindenki fantáziájára bízom...Érdemes elmélyülten beszélgetni a pároddal, vagy pedig úgy csinálni, mint aki nagyon olvas egy jó könyvet.Akkor elkerülhető a trécselő ,sztorizó Kismama. Eközben az ajtón folyamatosan jönnek ki a már készen lévő Kismamik, arcukon Mona Lisa mosolyával, amiről nem lehet eldönetni, hogy azt sugallja: "Nem is volt vészes",vagy pedig "Ti még nem tudjátok, mi vár rátok!"

A számot kijelezve az ember végre bekerül azon a bizonyos ajtón. Itt először találkozol a fentebb említett morcos asszisztenciával, aki ajtón túl már teljesen más stílusú,biztosan a levegő teszi ezt..

Bent már csak 3 sorstárs van előtted, és te következel. Egy öltözőben fel kell venni steril köpenyt, zacskót a lábadra, majd elérted a célhelyet : az ágyat ,ahová feküdnöd kell.

Nekem két nő csinálta a beavatkozást,és azt kell, hogy mondjam, az a legenda, hogy futószalag stílusban csinálják, nem törődnek veled, egy nagy kamu. Kedvesek voltak, nyugtattak, mosolyogtak, és azt vettem észre, hogy nyugodtan fekszem az ágyon. :)

Ha valaki elhatározná, hogy a tűt nem akarja látni, ki kell, hogy ábrándítsam, elkerülhetetlen, ha csak be nem csukja a szemét. A szúrás nem fáj, kb., mint egy tetanusz. Én észre sem vettem ,hogy bent van a tű,olyan profik voltak.Uh-val követik a babát, nehogy alámásszon. (ezt egyébként a többi Anyuka is megemlítette, volt,akinek férfi csinálta, és mind azt mondta, nem volt fájdalmas).

Engem kétszer szúrtak, mert nem jött a víz,nem győztek bocsánatot kérni, pedig hát nem ők tehetnek róla. :)

Utána felvilágosítást kaptam, hogy mire számíthatok (kis görcs, de szerencsére nem volt), elmondták, hogy szedjek napi 3-szor 2 Magne B6-ot,mikor lesz eredmény, mikor dolgozhatok. Összességében tényleg nem nagy dolog, rosszabb a várakozás, ami 4 hét, de, ha gond van, korábban keresnek. Ezért bízom benne, hogy csak 4 hét múlva tudok eredményt, bármennyire is szeretnék korábban megnyugodni.

A papírmunka még kb. fél óra, addig kint ücsörgünk a többi amniora váró kismamával, csak mostmár rajtunk is Mona Lisa mosolya.... :)

Bence dumál

Gyönyörű házat épített Lego szerű építőből, de persze én nem figyeltem, és a szobájába lépve véletlenül felrúgtam..Darabokra esett a házikó.
A fiam elkezdte a mutatóujját rázni felém, aztán közölte:
Háromszor szóltam! Tünés kifelé!


Bence: Szeretek csajozni!
Apa: És milyen csajokat szeretsz?
Bence: Szőkéket!

Úgy szép az élet, ha zajlik...

A tegnapi genetikai konzultáció konklúziója:
Az ottani genetikai ultrahang szerint minden rendben a babánkkal, papilláris izomnak nyoma sincs, huss,felszívódott. Minden egyéb szerve rendben van, genetikai eltérésnek semmi nyoma.

Ez után a genetikus közölte, hogy felejtsük is el a papilláris izmot (Elfelejteni?? Elsősorban ezért küldtek oda!), nézzük viszont azt, hogy intermedián életkorú vagyok (tehát vén csataló a szüléshez a magam -1 hónap híjján- 32 évével), ehhez pedig társítjuk még az alacsony AFP-t (mihez képest? 0.76 lett, ami azért nem észveszejtően rossz, pláne, ha hozzávesszük, hogy elavult szar az egész). Szóval mindezek fejében ajánlott a bökés...

Holnap délre elő vagyok jegyezve amniocentézisre, de mindeddig nem sikerült meggyőznöm magam,hogy jól döntöttem-e ,amikor belementem...Kicsit olyan érzésem van, ha odaállítottam volna teljesen normális AFP-vel, és huszonévesen, akkor is javasolták volna az amniot, csak mert ,ha már csinálnak 102 kismamának, akkor eggyel több ,vagy kevesebb, nekik már oly' mindegy..Csak, hát nekem nem az.... ):

... és ,hogy szép és kerek legyen az élet, mindkét gyerek beteg. Bence kevésbé, ő kifelé jön valami orrfolyós, köhögős nyavajából. Anna tegnap este összehányt mindent, ma egész délelőtt ennek nyomait takarítottam, súroltam, mostam, közben a gyereknek reggel 8-kor már hajat mostam, és fürdettem, mert magát sem kímélte szegény..

Papilláris izom , rossz AFP

Azt hittem, attól kezdve, hogy túlestem a haematomán, és eltelt a 12. hét is, üde és friss leszek, mint a harmat. 

Így is lett ,visszatért az energiám, újra dolgozni kezdtem, a pocak nőtt, végre mocorogni is kezdett, és kezdtem elhinni, hogy újabb babánk lesz.

Bence kruppja után elmentünk 4d-re, hogy ne váltsak át ismét paramami üzemmódba. Minden rendben volt, alaposan megnézték Őt, és beigazolódott az én megérzésem, miszerint kisfiunk lesz . :)

Két hétre rá, most kedden kellett mennem 18 hetes genetikai uh-ra. A 4d után ,életemben először végre nyugodtan indultam el, tudtam, hogy minden rendben van. Meg voltam győződve arról is, hogy az AFP-m, végre először jó lesz, hiszen most nem, hogy kisebb, hanem kicsit nagyobb is a babánk.

Ultrahang előtt felkajtattam az AFP-met, és amíg a papírra vártam, belém nyilallt, hogy ismét alacsony lesz.. Hogy is van ez? A gondolatnak teremtő ereje van? Hát én teremtettem egy alacsony AFP-t, 0,76 lett, ami határérték. Nem ijedtem meg, már megszoktam, hogy nálam nincs jó AFP.

Szóval bementem vigyorogva az uh-ra, végre kifogtam egy normális szonográfust, aki nem csak fejméretet mér. Olyannyira alapos volt, hogy addig keresgélt, míg talált is valamit. Nevezetesen egy darab hyperechogen papilláris izmot a szívében. Megkérdeztem félve, hogy ez gondot jelent-e, és ő közölte, hogy "áá, neeem, ez csak egy kis izmocska.". Minden esetre a gondtalan izmocskára és az AFP -re való tekintettel genetikai konzultációra küld. Hurrá...

Levánszorogtam a dokimhoz,aki elmondta, hogy Down-os babáknál szokott ez előfordulni, majd kapta a telefont, és szerzett nekem időpontot a Barossra hétfőre. (Nekem anno Bencével 5 hétre rá adtak időpontot). Továbbá azt is elmondta, hogy valószínűleg fel fogják ajánlani a magzatvízvételt. Kérdeztem, hogy ő mit tenne, azt mondta, ő megböketné magát.. "Nézze van 2 egészséges gyereke( 3, mert érzem, hogy Soma is rendben!), már 32 éves (tehát öreg vagyok), jobb félni,mint megijedni(na ez igaz, fosok rendesen azóta)".

Persze, miután a "gugli" jóbarátunk, naná, hogy önképző kört tartottam magamnak papilláris izomból, és mindenhol azt olvastam, hogy önmagában nem fejlődési rendellenesség! Az AFP engem nem érdekel, elavult dolognak tartom, tehát ezt nem is társítanám az izmocskához.

Elkezdtem leltározni Down-os baba,kontra egészséges Soma ügyben.

Van 1 darab kombinált teszt eredményem, ami alacsony kockázatú lett (persze tudjuk, hogy ez arányszámot ad).

Sománknak gyönyörű orrcsontja van, még mutatták is, hogy "nézze ,milyen tökéletes!".

A tarkóredő rendben van.

Gerince teljesen ép.

Szervi elváltozása nincs, végtagjai megfelelő hosszúságúak, mind a 20 ujja megvan.

Ezek után már "csak"  a dilemma marad, szúrassak, vagy ne? Ez volt számomra mindig is a mumus. Nem a szúrás ténye, hanem a vetélés kockázata, ill. az a 4 hét idegőrlő várakozás. Utálok, és nem tudok várni....

Egyik pillanatban azt mondom, nem böketem meg magam, aztán azt, hogy hogy csinálom végig a maradék 20 hetet, ha megtagadom? Elnapoltam a döntést, mindent a hétfőtől teszek függővé, és valószínűleg az éppen adott állapotomhoz illő döntést hozok....Persze egyedül leszek, mert Norbi nem tud eljönni multitól... Szóval egyedül is kell döntenem....

Krupp

Múlt hét óta nem éppen a legjobb napjainkat éljük, Bencén ismét kijött a krupp. Most elég durván, múltkor ilyen állapotban már kórházban voltunk, de most bíztam benne, hogy megússzuk nélküle. Úgy tűnik, sikerül, 1 hét után tegnap és ma már elég jól van.

A mélypont csütörtök éjjel volt, akkor nagyon erős rohama volt, így életében először eljutottunk a kúpig is, de igazából az sem segített hosszú távon.

Utálom ezt a betegséget, sosem lehet tudni, mikor jön elő, rohadt alattomos. Bármikor, amikor megfázik, vagy előjön valami vírusos dolog, azonnal fülelek, hogy hogy is köhög, rekedt-e, nem fullad-e... 

Kaptunk kölcsön a gyerekorvostól inhalátort, mert, amikor a Heimben voltunk a kruppjával, nem tartották indokoltnak a tb által támogatott felírást, mondván, még csak egyszer voltunk kórházban.Mindegy, a következő őszt nem kezdjük el inhalátor nélkül.

Így, hogy reggel 2 órán keresztül kúráljuk, napközben dolgozom(Apa volt itthon vele), aztán este és éjszaka ismét inhalálunk, ablakban ücsörgünk, orrot szívunk, Annát elhanyagoltuk kicsit, eléggé lelkiismeret furdalásom is volt,  de szerencsére sikerült visszabillentenünk, most rá kell odafigyelni nagyon.

A legkisebbikről már nem is beszélve, mivel fáradt vagyok, így nem tudok figyelni a mocorgásaira, napok óta nem éreztem, és persze előjött a paraanyu szindróma is, hogy biztosan baj lehet. Persze tudom én, ha kicsit nyugiban vagyok, akkor jelez ő, csak mostanában a nyugi nem volt jellemző a mindennapjainkra. (Tegnap azért végre megnyugtatott, most is mocorog, szóval remélem, a fáradtság, az idegeskedés, az éjszakázás nem ártott neki ).

Három a magyar igazság :)

Most, hogy a kezdeti nehézségeken túl vagyunk, itt az idő, hogy kicsit írjak az életünkben történő változásokról.

Hát ő a mi meglepetés babánk. Nemcsak mások számára, de számunkra is igazi meglepetés, nem tervezett, de mostmár nagyon várt legkisebbik. :)

A 14. héten járunk, kezdetben volt egy kis ijedelem, ismét vendégeskedett nálam egy kis haematoma, így feküdnöm kellett ,de a héten voltam kombinált teszten, és szerencsére minden rendben van buckalakónkkal. 

Anna nagyon örül neki, Hugicát szeretne, mivel Öccse már van. Bence nem nagyon fogja még fel, ő minden egyes kérdésre, hogy "hol van a baba?"  felhúzza a saját pulcsiját, és mutatja, hogy a pocakomban...

Szóval ismét felfordul az életünk fenekestül, szeptemberre nagycsaládosok leszünk.

Lebuktam...

Anna rajzolási készsége nagyon lassan indult be, sokáig csak irkafirkákat kreált, nem is volt kedve rajzolni. Pár hete viszont látványosan  fejlődött, és mostmár szeret is rajzolni. Messze áll még a kortársaihoz képest, most tartunk nagyjából a pálcika embernél, és a színezésnél, de egyre több dolog szerepel a repertoárján.

Ezért aztán minden alkalmat megragadok, hogy a rajzait nézve agyba-főbe dicsérjem, és önbizalmat adjak neki, még, ha nem is tudom mi van éppen a papíron...

Délután is hozott nekem egy újabb művet,elmondta, hogy ez egy virág, és bár nem tudtam kivenni nagyon a virágot,én fogtam a kezemben a papírt, odáig voltam, dicsértem a színeket, meg a szirmait, ő pedig csak nézett rám némán, és furán, majd megszólalt:

Öööö...Anya! Fordítva fogod!

Farsang

Nos, miután ismét több időt töltök majd itthon, úgy gondoltam, ideje feltámasztani a blogot,mert hát velünk is történnek dolgok, sőt, most fognak majd igazán érdekes dolgok történni! Na de erről majd máskor...;)

Anna minden évben a farsangot várja. Tavaly Túró Rudi volt, idén minket is elkapott a lányok "betegsége", és királylány, vagy tündér akart lenni, mindegy, csak minél csicsamicsásabb legyen, lehetőleg a fején valami dísszel. Szerintem ez cseppfertőzés útján terjedhet, vagy nem is tudom, de nem láttam még olyan ovis kislányt, aki ne akart volna királylány lenni...

Így lett Anna Csingliling. Cuki ruha, természetesen az elmaradhatatlan fejdísszel, és bónuszként még szárnyat és varázspálcát is kapott. Volt is öröm és bódottá..

Bence már nem lelkesült a farsang szó hallatán,neki aztán tök mindegy, hogy milyen nap, bár, a táncot hallva kissé felélénkült.. Így, kihasználva, hogy nem tud még jól beszélni, ebből kifolyólag  visszafeleselni sem, az óhaját kifejezni pedig pláne nem, kaptunk kölcsön egy ördög jelmezt, ezt szántam neki. Tetszett neki a jelmez.

Reggel szembesültem a ténnyel, hogy már megint esik az a tetves hó...Én pedig még sosem vezettem havas időben. Most viszont nem volt mese, menni kellett, ha már van jelmezünk. Ezért életem kockáztatása árán, dacolva az időjárással nekivágtunk. 

Nem volt nagy durranás ez a hóban vezetés, ezt is kipipálhatjuk.

Annát elszállítottuk, beadtam, és nagyon örültek egymásnak a többi királylány és tündér klónnal... Remélem, a képeken felismerem majd a lányomat..Pár kép készítése, és indulás a bölcsibe.

A bölcsiben még látszik, hogy nem az óhaj, hanem a szülők akarata győz. A gyerekek cuki voltak, az én fiam is, egészen addig, amíg rá nem adtam az ördögszerkót.. Ekkor, mint akit nyúznak, elkezdett sírni, és én tudtam, hogy azért, mert nem akarja a jelmezt, de kihasználva, hogy más nem érti a fiam beszédét, tettem a hülyét, hogy nem tudom mi baja lehet.. Végül is MIATTA ültem kocsiba ebben a caros időben, nehogy már ezek után ne akarjon jelmezt felvenni! Így a fénykép elmaradt, mert sírós gyerekről inkább mellőzöm a fotót. Gyengéden betoltam a csoportjába, ott még sírt, és eljöttem felpaprikázva..

Aztán a kocsiban jött rám a lelkiismeret furdalás, és legszívesebben visszamentem volna hozzá, majd fel akartam hívni a bölcsit, hogy vegyék le róla a hülye jelmezt, és mondják meg neki, hogy szeretem, sőt ,ha lehetne, hívják oda azonnal a telefonhoz..Persze nem tettem, de most alig várom, hogy hazajöjjön, és megnyugtasson, hogy nem haragszik rám..